Anno kapus akart lenni, futballozott az Anderlechtben és a PSV-ben is, de úgy döntött, sportágat vált. Elhatározása helyességét az elmúlt évek eredményei fényesen igazolták.
Élete legszebb nyara után beszélgettünk sportlövőnkkel, aki úgy véli, a tokiói tapasztalatok mellett „robotüzemmód”, tudatosság és egy bizonyos naplófeljegyzés is kellett az olimpiai bronzérméhez.
Három aranyérmével a párizsi olimpia legeredményesebb atlétája lett. A mosolygós, 27 éves sprinter nemcsak a pályán, az élet más területein is példakép.
Az én futballenciklopédia-kalandom az 1990-es elejéhez kapcsolódik. Internetről még nem is hallottunk, az is nagy szó volt, hogy korábbi óvodás társamnál kétdimenziós focis játékot játszottunk apukája piros Commodore 64-es számítógépén.
A láthatár áthatolása című monumentális fotókötetében mutatja be közép-ázsiai tapasztalatait Péczely Lajos utazó, az 1945-ben kivégzett Kertész Géza futballedző unokája, akinek képeiből október 22-én kiállítás nyílik az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban.
A párizsi olimpia egyik legnagyobb sztárja volt a török pisztolyos, Yusuf Dikec, aki speciális szemüveg nélkül, zsebre tett kézzel szerzett ezüstérmet vegyes párosban.
A magyar sport és történelmünk második világháborút megelőző néhány évtizedének megszámlálhatatlan kereszteződése megannyi érdekes, kalandos, drámai életpályát jelölt ki – Horthy Jenő Egy élet sportja című önéletrajzi ihletésű munkája.
Megnéztük a Francesco Totti nevelőklubjaként is ismert Lodigiani hatodosztályú bajnokiját, a festői szépségű Monte Compatri kisváros pályáján a futballmeccs legalább annyira esztétikai, mint sportélmény.