25 évvel Sydney után: ünnepelt az olimpiai család
Hirtelenjében nem tudta az ember, hogy az Illés együttes dalát vagy Gothár Péter klasszikusát idézze október elsején, mert bár a rohan az idő kitétel is igaz (rég volt már 2000…), ugyanakkor a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) által szervezett káprázatos eseményre mégiscsak a megáll az idő megállapítás a helytálló: huszonöt évvel ezelőtt október első napján ért véget Sydney-ben az olimpia, ennek tiszteletére hívta össze a MOB az akkori érmeseket és olimpikonokat – és természetesen az ötkarikás család sok-sok tagját.
A rendezvény helyszíne a Madame Tussauds Budapest volt, s a viaszmúzeum amellett, hogy impozáns környezetet „szolgáltatott” a fantasztikus estének, még viccelődésre is okot adott.
Mert például Schmitt Pál, a MOB akkori (ma már tiszteletbeli) elnöke beszédében amellett, hogy Sydney-re utalva (is) hangsúlyozta, „Van mire büszkének lennünk!”, korábbi vívótársát, barátját, a 88 évesen is aktív Kamuti Jenőt is „megtalálta” – hatalmas derültséget keltve a teremben: „Igazán gyönyörű környezetet választottatok ehhez az eseményhez, mert amellett, hogy méltó az alkalomhoz, még naprakész is. Ez volt az egyik első gondolatom ezen az estén, hiszen amikor bejöttem az épületbe, láttam, sokaknak megvan a viaszmásuk, még Kamuti Jenőnek is. Aztán a »bábu« rám köszönt, hogy szevasz!”
Az ünnepi külső nagyjából ilyen hangulatot takart az este folyamán, Gyulay Zsolt MOB-elnök köszöntője után a sydney-i érmesek diadalát a Nemzeti Sport aktuális tudósításainak felolvasásával idézte fel Tóth Anita, a MOB kommunikációs igazgatója, lapunk korábbi munkatársa, és persze maga mellé is hívta azokat, akik jelen voltak az eseményen. Szerencsére belőlük volt több: szívet melengető volt például látni, hogy Molnár Tamás kivételével az aranyérmes vízilabdacsapat tagjai kivonultak az emelvényre Kemény Dénes szövetségi kapitány vezetésével, bár, ugye, náluk is volt-van egy nagy hiányzó… A sydney-i érmesek közül Kolonics György, Csollány Szilveszter, Kulcsár Anita, Igaly Diána, Veréb Krisztián sincs már közöttünk, és fentről figyel minket Benedek Tibor is – vélhetően október elseje estéjén mindannyian boldogan mosolyogtak ránk onnan fentről.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. október 4-i lapszámában jelent meg.)
