Közös álmuk a budapesti négyes döntő – így él Szemerey Zsófi, Szöllősi-Schatzl Nadine és Vámos Petra Metzben

– Amikor elkezdtük szervezni a metzi utat, még nem tudtuk, hogy végül nem kettő, hanem három magyar válogatott játékossal találkozhatunk. Nem lehetett sok ideje dönteni, de kikérte előtte a másik két lány véleményét?
– Szöllősi-Schatzl Nadine: Csak az előző válogatott összetartáson kérdeztem a csajokat, hogy érzik magukat Metzben, előtte nem beszéltem a klubváltásról senkivel, mert azt szerettem volna, hogy az én döntésem legyen, és semmi külső hatás ne érjen. Tényleg gyorsan zajlott minden, magam és a Metz miatt sem akartam sokáig húzni az időt. Abból a szempontból valóban szerencsés helyzetben vagyok, hogy két magyar csapattársam is van, akikkel már ismertük egymást, de a többiek is nagyon segítőkészek voltak és nyitottan fogadtak.

– Mit szóltak hozzá, hogy éppen Nadine érkezett az idény hajrájára a balszélsőposztra?
– Szemerey Zsófi: Nagyon örültem neki, Nadát gyerekkorom óta ismerem, együtt nevelkedtünk Győrben. Megérdemelte, hogy kapjon egy ilyen lehetőséget, biztos vagyok benne, hogy élni is fog vele. Olyan tudása van, amellyel bőven megállja a helyét ezen a szinten.
– Vámos Petra: A többiek már azzal viccelődtek, hogy magyar „maffia” alakult a csapatban. Különböző karakterek vagyunk, vártunk a megfelelő lehetőségre, hogy külföldön is megmutathassuk magunkat. Pozitívum, hogy olyan klubnál bizonyíthatunk, amely nagy célokért küzd.

NÉZZE MEG AZ NSO TV METZI RIPORTJÁT A HÁROM MAGYAR VÁLOGATOTT JÁTÉKOSSAL!

– Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy mindketten Metzben kötöttek ki az elmúlt nyáron?
– Szemerey: Tudtunk arról, hogy mindkettőnket megkeresték, viszont egymástól függetlenül hoztuk meg a döntésünket. Természetesen örültünk neki, hogy nem leszünk egyedül, nagy támaszai is voltunk Petrával egymásnak, főleg az olimpia utáni időszakban, amikor egyből csatlakoznunk kellett a Metzhez. Nada mostani érkezése pedig egy újabb löketet adott nekünk az idény hátralevő részére. 

–  Karrierjük különböző szakaszában döntöttek úgy, hogy légiósnak állnak. Kinek mi volt a fő motivációja?
– Vámos: Egyértelmű, hogy a fejlődés és a tanulás. Még fiatal játékosnak számítok, és vágytam rá, hogy kiszakadjak a megszokott környezetemből, kilépjek a komfortzónámból és megnézzem, mire elég a tudásom egy ilyen kaliberű klubnál. Szerencsére jól sült el a váltás, a csapattársaimtól és az edzőmtől is rengeteget kaptam. Már néhány hónap után azt éreztem, hogy a kézilabdázásról és magamról is sokat tanultam. A karrierem szempontjából jókor hoztam meg a döntést, izgatottan várom, mit tartogat még nekem a légiósélet.
– Szemerey: Szintén nagy előrelépési lehetőséget láttam benne, mert mindig van hová és miben fejlődnöm. Ugyan nem sikerült kiharcolnom, hogy a meccseken folyamatosan sok játéklehetőséget kapjak, már az is rengeteget adott nekem, hogy az edzéseken ilyen remek játékosoktól kapok lövéseket.

–  Számolt még azzal a lehetőséggel, hogy kipróbálja magát külföldön?
– Szöllősi-Schatzl: Egyáltalán nem. A helyzetem nyilván speciális, mert az idény hajrájára, az utolsó három hónapra érkeztem. Nem volt könnyű meghozni a döntést, elég lelkiismeretes alkat vagyok, sok érzés kavargott bennem. Egyrészt ott volt, hogy sikerült beilleszkednem Budaörsön, ahol remek csapattársak vettek körül. Másrészt az élet valamiért felkínálta nekem ezt az esélyt, nem szerettem volna elszalasztani. Ha nemet mondok, sokáig elkísért volna a bizonytalanság, hogy esetleg rosszul döntöttem. Ugyan nem beszélünk hosszú időszakról, mégis ez az idény egyik legkeményebb része, és eddig minden jól alakult.

– Hogyan boldogulnak a francia nyelvvel?
– Szemerey:  Heti szinten járunk franciatanárhoz, most már Nada is csatlakozott hozzánk. Azzal is csak többek leszünk, ha a kultúrával való ismerkedés mellett a nyelvet is elsajátítjuk.
– Szöllősi-Schatzl: Ugyan rövid időre jöttem, de engem is érdekel a nyelvtanulás, ezért szívesen beszálltam. Nem mondom, hogy könnyen megy, de az a jó, ha az alapokkal tisztában vagy, sok mindent ki tudsz következtetni. Annyi már rám is ragadt, hogy értem a bemelegítő játékokat.
– Vámos: Néha úgy érzem, minél többet tanulom, annál kevesebbet tudok… Gyakran megesik, hogy feltesznek nekem egy kérdést, és csak pislogok, hogy mi is a helyzet. Az órákon általános és kézilabda-specifikus témákat is veszünk, utóbbinak már az edzéseken hasznát vesszük. Egyébként Nada érkezése után tudatosult bennem, mennyi mindent megértek már, ahogy próbáltam neki fordítani az edző szavait. A kézilabda nyelvét persze mind a hárman beszéljük, így a pályán könnyebb dolgunk van.

– A sűrű menetrend mellett mennyire tudtak beleszagolni a francia hétköznapokba?
– Szemerey: Az biztos, hogy nincs sok szabadidőnk, itt teljesen mások a távolságok, mint otthon, ezért a bajnoki mérkőzések java részére már egy nappal korábban el kell utaznunk. Hozzá kellett szoknunk az ősz folyamán, eleinte nagyon furcsa volt. Kicsit úgy érezzük, hogy nincs igazán magánéletünk, de a kézilabda miatt jöttünk, azt csinálhatjuk, amit szeretünk és a hobbinkból élhetünk, ez a része boldogsággal tölt el minket. Az idény hajrájában biztos nagy pörgés lesz, valószínűleg emiatt „Manu” (Emmanuel Mayonnade vezetőedző – a szerk.) is visszavett kissé az edzésekből, úgyhogy valamivel több időnk jutott a kikapcsolódásra. Nemrég néhányan elmentünk Disneylandbe, a kirándulás nagyon feltöltött minket.
– Szöllősi-Schatzl: Még a sok utazással és fontos meccsekkel teli időszak előtt tudtunk ilyen programot beiktatni, mert aztán a hajtásban a pihenés és a regenerálódás kap főszerepet a szabadnapjainkon.
– Vámos: Az idény nagy részében nemigen van időnk rá, hogy elmenjünk bárhová, talán egyszer-kétszer tudtunk a csajokkal együtt beülni bruncholni vagy ebédelni. Amúgy a sok utazás miatt annyit van együtt a csapat, hogy mindenki próbál „énidőt” is beiktatni. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a disneylandi kiruccanást én is nagyon élveztem.

– Egyedül, a párjuk, a családjuk nélkül kell megállniuk a helyüket?
– Szöllősi-Schatzl: Igen, nekik is megvan otthon a munkájuk, egyéb elfoglaltságuk, akkor tudnak meglátogatni, ha az idejük engedi. Olyankor jönnek általában, amikor itthon játszunk, márpedig ebben az időszakban most sok az idegenbeli találkozónk. Szóval nem könnyű a helyzet, de valamit valamiért.

GYŐR UTÁN METZBEN IS CSAPATTÁRSAK

A Győrből már a magyar szurkolók által is jól ismert Anne Mette Hansen arról mesélt nekünk, hogy szívesen tölti a szabadidejét Szemerey Zsófiékkal, a válogatott szünet előtt például Disneylandben jártak közösen kikapcsolódni.   „Saját tapasztalatból is mondhatom, sosem könnyű, ha egy új országba kell megállnod a helyed, de szerintem a magyar lányok jól megoldották – mondta a balátlövő a Nemzeti Sportnak. – Nyitott személyiségek, ez is megkönnyítette nekik a beilleszkedést, úgy látom, élvezik az itteni életüket. Szívesen töltöm a szabadidőmet a magyar lányok társaságában, nagyon kedvesek. Mindig különleges a kötelék egy csapatban azokkal, akik hozzád hasonlóan légiósként érkeztek. Ugyanabban a helyzetben vagytok, nem értitek tökéletesen a nyelvet, ez pedig egy plusz kapcsolódási pontot jelent közöttetek.”   Hansen külön is kitért a három magyar játékosra, Vámos Petrával kapcsolatban kiemelve, mennyire fontos láncszeme a csapatnak. „A taktikánkban sok múlik az irányítójátékán, nem lehetett egyszerű neki megbirkóznia a sok új információval, miközben meg kellett ismernie a társai erősségeit is, hogy a megfelelő helyzeteket teremtse meg a számukra. Úgy látom, egész jól vette az akadályt. Ellenfélként is már tisztában voltam vele, hogy állandóan szemmel kell tartani, mert minden pillanatban mindent belead. Örülök, hogy immár a saját csapatomban tudhatom.”   Szemereyről megjegyezte, nem egyszerű érvényesülni, ha három kapus is van a keretben. Szerinte azonban így is meg tudta már mutatni, mire képes, ilyenkor imád vele egy csapatban szerepelni. Szöllősi-Schatzl Nadine-nal már az ETO-ban is csapattársak voltak, immár pedig a Metz sikeréért küzdenek. „Nadine helyzete sem egyszerű, az idény hajrájára kellett csatlakoznia egy új csapathoz, ahol minden új számára, az országtól kezdve a nyelven át a játékrendszerig. Hamar felvette a ritmust, ebben az is segített, hogy az első naptól kezdve mindenkihez közvetlen volt. Mintha már régóta a csapat tagja lenne.”

–  Milyennek látják a francia bajnokság erősségét? Akár az NB I-gyel összevetve. 
– Vámos: Nehéz összehasonlítani a kettőt, de szerintem hasonló szinten állnak. Mind a két bajnokságban megvan a két BL-szereplő csapat, amelyek nemzetközileg is komoly szintet képviselnek. A Metz és a Brest mögött ott van az Európa-liga final fourjába jutott Dijon vagy a Nizza, amelyek ugyancsak erős ellenfelek. Talán a franciáknál több olyan középmezőnybeli csapat van, amely jobb napján fejtörést tud okozni. Viszont ha a tabella alsó részével játszott meccseket veszem, gyakran jutottunk negyven gól fölé, és nyertünk nagy különbséggel. 

– Hogyan tudnák jellemezni a Metzet mint klubot?
– Szöllősi-Schatzl: Az első benyomásaim alapján mindenképpen családias. Nemrég ünnepelték a klub fennállásának hatvanadik évfordulóját, az estére megtelt a pálya vendégekkel, korábbi játékosokkal.
– Szemerey: Összetartó közösséget alkotunk, erre nagy hangsúlyt fektetnek. A játékosok kiválasztásánál a személyiség legalább olyan fontos szempont, mint az egyéni képesség, így tudunk ugyanis jó csapatként egymásért küzdeni. Az említett családias hangulat megteremtésére az elnöktől kezdve a klub minden munkatársa nagyon odafigyel.

– Mennyire kellett hozzászokni Emmanuel Mayonnade stílusához, edzéseihez? Az a hír járja, hogy igen hosszúak és kemények nála a foglalkozások.
– Szemerey: Nálunk sohasem lehet tudni, meddig tart az edzés, csak a kezdési időpont ismert, aztán addig edzünk, amíg le nem fújja. Ez mindenképpen furcsa volt az elején, mert közben meg végig a maximumon kell pörögni, ezt keményen megköveteli. Nagyon sokat videózunk az ellenfelekről, de szerintem ebben is rejlik az egyik erősségünk. Tényleg minden szituációra olyan jól felkészít minket, hogy bármire tudunk reagálni a mérkőzéseken. Amint kilép a csarnok ajtaján, kenyérre lehet kenni, jókat lehet vele poénkodni, viszont a pályán nincs kegyelem, ott csak az van, amit ő mond és akar.
– Vámos: Fel kellett vennünk a ritmust, és meg kellett szoknunk, hogy mások a szabályok, még egy egyszerű játéknál is. Kezdve azzal, hogy nem jut el hozzánk minden információ, és többet kell kérdeznünk, többet kell kommunikálnunk. Arról nem beszélve, hogy alapvetően az edzési stílus is más. Hogy egy példát említsek, itt nemigen szoktunk az edzések előtt hagyományos módon bemelegíteni, két hosszt futunk, és utána már kezdődik is a vérre menő bemelegítő játék. Illetve tényleg rengetegszer átvesszük ugyanazokat a szituációkat, de valahol meg éppen ez a csapat sikerességének kulcsa. „Manu” nagyon keményen hajtja a játékosokat, de megvan az eredménye a befektetett munkának.
– Szöllősi-Schatzl: Néhány hét alatt is megállapítottam róla, hogy eléggé célratörő személyiség. Addig kell valamit gyakorolnunk, ameddig nem lesz neki megfelelő. Ennek megvan a jó oldala is, tényleg kihozza a játékosokból, amire képesek. Illetve hozzáteszi taktikailag azt a tudását, amit mi belülről esetleg nem látunk. A másodedzőnek is fontos szerepe van, ők ketten minicsapatot alkotnak, jól kiegészítik egymást.

– Szokták mondani, hogy az irányító az edző meghosszabbított keze a pályán. Mennyire nehéz feladat megfelelni a minden bizonnyal magas elvárásainak?
– Vámos: Az érkezésem után még azt éreztem, lehet, hogy túlnő rajtam ez a feladat, de szerencsére viszonylag hamar beletanultam a szerepembe. Ami talán a legnagyobb változást jelentette nekem, hogy hatalmas a taktikai repertoárunk. Irányítóként minden szituációban jó döntést kell hoznom, és naprakésznek kell lennem. Az adott védekezéshez kell kiválasztanom a megfelelő játékot, és még az edzéseken belül is kapok olyan extra feladatot, hogy tényleg egy másodpercre sem lankadhat a koncentrációm. Ha ki is osztok egy gólpasszt, biztos, hogy rögtön felhívja rá a figyelmem, hogy egyébként milyen más megoldást is választhattam volna. Ezzel együtt érzem a bizalmát, kikéri a véleményem, tényleg számít rám, és nekem ez nagyon fontos. Bevon a kis világába, és látom, hogy mennyi mindent lehet még tanulni a kézilabdázásról. Csak rajtunk múlik, hogy ebből mennyit tudunk befogadni.

– Furcsa volt először magára öltenie a Metz egyedi szerelését?
– Szöllősi-Schatzl: Aki ismer, tudja rólam, hogy nem hordok szoknyát. Egyberuhát is csak az esküvőmön láthattak rajtam. Ugyanakkor az újdonságok esetében mindig van egy első alkalom, amelyen túl kell esni.
– Szemerey: Amikor Nada az első meccse előtt vette föl a kis nadrágszoknyáját, „Vamosszal” éppen szemben ültünk, és láttuk, ahogy percekig csak nézegette magát. Aranyos jelenet volt, amelyet már nagyon vártunk.
– Szöllősi-Schatzl: Szokatlan érzés volt, na.
– Vámos: Én talán jobban fel voltam rá készülve, így engem az idény elején nem ért akkora meglepetés, de azért jobban preferálom a rövidnadrágot.

– És mennyire különleges, hogy jó egy hónap alatt három különböző sorozatban négyszer is találkoznak a Bresttel? Milyen a két klub közötti rivalizálás?
– Vámos: A két csapat nagyon közel áll egymáshoz játéktudásban, és mindig forró hangulatú meccseket vív. Hazai pályán eddig egy bajnokit éltem át a Brest ellen, amelyen megvolt a pezsgés a lelátón, de egyáltalán nem tapasztaltam ellenségeskedést a két szurkolótábor között. Nem könnyű időben ilyen közel négy nagy tétre menő mérkőzést megvívni ugyanazzal az ellenféllel. Nagy taktikai csatára lehet számítani a BL-negyeddöntős párharcban is, nehéz előre megmondani, ki fog jobban kijönni belőle.
– Szemerey: Biztos vagyok benne, hogy „Manu” külön taktikával készül mindegyik Brest elleni mérkőzésre. Ebben is megmutatkozik a zsenialitása. Ebből a szempontból viszont „Vamosznak” irányítóként nem lesz könnyű dolga mindent észben tartani. Aztán majd kiderül, mennyire tudjuk a pályán megvalósítani a megbeszélteket, és mennyire ül majd az adott meccsen.

– Mekkora motivációt jelent, hogy egy több magyar játékost foglalkoztató külföldi csapattal eljuthatnak a BL budapesti négyes döntőjébe?
– Szemerey: Az egész csapatnak ez a közös nagy álma, ezért dolgozunk minden nap. Tisztában vagyunk a klub céljaival, már az első héten elmondták nekünk: minden sorozatban szeretnénk a magasba emelni a trófeát. Az tényleg sajátságos, hogy a Bajnokok Ligájában is a Bresten keresztül vezet az út a final fourba.

– Nemcsak járt már a final fouron, a Győrrel meg is nyerte. Ilyen szempontból tud segíteni fiatalabb csapattársainak?
– Szöllősi-Schatzl: Még próbálom kitapogatni, ki mennyire igényli a segítséget, de a tudásommal és a rutinommal szeretnék hozzájárulni, hogy elérjük a céljainkat. Egyébként azt vallom, hogy mindenkinek a saját bőrén kell tapasztalnia, mit kell tennie a pályán kritikus helyzetben, abból tud igazán fejlődni.

MÁSODSZORRA MÁR IGENT MONDOTT A METZNEK

Albek Anna személyében a nyáron újabb magyar válogatott érkezik Metzbe, a 23 éves jobbátlövőt már a mostani idényre is szerette volna a soraiban tudni a francia BL-csapat, azonban a 189 cm magas játékos inkább még maradt egy évet Mosonmagyaróváron.   „Úgy éreztem, még az Európa-ligában sem vagyok elég stabil játékos, és szükségem van további egy évre, hogy kellő magabiztosságot gyűjtsek – mondta lapunknak Albek. – Előre nem tudtam megjósolni, hogy ezalatt az óvári csapattal mennyi mindenen megyek keresztül, ráadásul a sérülések sem kerültek el. A korábbi tárgyalást úgy zártuk le a Metzcel, hogy tiszteletben tartják a döntésemet, de pár hónap múlva újra keresni fognak.”   Így is történt, és ekkor már nem mondott nemet Emmanuel Mayonnade hívó szavára. A francia csapat edzője szimpatikus jövőképet vázolt fel előtte, hogyan számít rá támadásban és védekezésben. A beilleszkedésben pedig nagy segítségére lehet Vámos Petra. „Petra régóta az egyik közeli barátnőm, már a NEKA-ra egyszerre mentünk, majd a válogatottban szobatársak is voltunk. Biztos fontos támaszom lesz, főleg úgy, hogy nálam egy évvel korábban érkezett” – tekintett előre.

– Kinek mennyit adott eddig a metzi légióskodás?
– Szemerey: Nemcsak fizikailag, mentálisan is nagyon sokat fejlődtünk. Nem pusztán a kézilabdázásról tanultunk sokat, hanem saját magunkról: milyen egy más országban élni, távol a családunktól, a barátoktól. Ha valami bajunk van, nem tehetjük meg, hogy beülünk a kocsiba, néhány óra alatt otthon vagyunk és kisírjuk a bánatunkat. Magunknak kell megoldanunk, még ha sokat is segítünk egymásnak. Szerintem ez a része a legnehezebb a légióskodásnak, hogy ezeket a helyzeteket megtanuljuk kezelni. Mostanra már szépen belejöttünk, október-november óta már tényleg merjük magunkat adni, és nem csak az elvárásoknak akarunk megfelelni. 
– Vámos: Az elején annyi inger ért minket, hogy csak kapkodtuk a fejünket – ám eljött egy pont, s megéreztük, már megy minden, és nem kell semmire rágörcsölnünk. Játéktudásban nagyot léptem előre, az irányító szerepköröm egyre tisztább, de a személyiségemben is hozott változást a külföldi élet. Nyilván vannak olyan napok, amikor azzal hívom fel az anyukámat, hogy nagyon hiányzik, és szeretnék otthon lenni. Ugyanakkor ott van az érem másik oldala is, hogy mennyi mindent kapok kézilabdázóként Metzben az edzéseken, a mérkőzéseken, és végső soron ezért vágtam bele.  

– Nadine esetében világos, hogy az idény végéig szól a kölcsönadása. Zsófinál viszont nem az volt az eredeti terv, hogy csak egy évig tart a metzi kaland. Jelen állás szerint hármuk közül egyedül Petra marad a következő idényre.
– Szemerey: Tényleg nem így terveztem, ki akartam tölteni a szerződésemet. Viszont az élet valamiért átírta a forgatókönyvet. Ennek ellenére sem érzem úgy, hogy rosszul döntöttem, nagyon sokat tanultam abból, hogy ide kijöttem. Most pedig azért dolgozom, ha lehetőséget kapok a negyeddöntő során, hozzásegítsem a csapatot a budapesti final fourhoz.
– Vámos: Rövid idő alatt is sokat kaptam a légiósélettől, és még csak az utam elején járok. Nagyon szeretek itt lenni, jó a közösség, tényleg azt érzem, hogy ebben még bőven van tartalék. Úgyhogy igen, én tartom a frontot, de nem leszek egyedül a következő idényben sem, hiszen érkezik Albek Anna. 
– Szemerey: Mindent egybevéve szerintem nagyon megérte, hogy kipróbáltuk magunkat külföldön. Mindketten elmondhatjuk, hogy tényleg sokkal többet adott, mint amennyi nehézséggel meg kellett birkóznunk. 

Metzi látogatásunk során lehetőségünk nyílt beszélgetni a csapatot csaknem tíz éve irányító és további egy idénnyel hosszabbító Emmanuel Mayonnade-dal. A rendkívül alapos, gyakran háromórás edzéseket vezénylő francia szakember természetesen megosztotta velünk gondolatait a három magyar légiósáról is.   – Különleges, hogy jelenleg három magyar játékosa is van a Metznek, pedig már előttük is megpróbált magyarokat a klubhoz csábítani. Korábban miért nem sikerült? – Nem igazán tudom az okát, de tényleg volt két-három magyar játékos, akit szívesen láttam volna a csapatban, azonban nem jöttek – válaszolta lapunknak Emmanuel Mayonnade. – Ehhez képest valóban meglepő, hogy most hárman is itt vannak.   – Mit tud a Metz ajánlani egy fiatal, tehetséges játékosnak? – Sok mindent. Szép a város, a klubnál minden feltétel adott az eredményes munkához és a folyamatos fejlődéshez. Az emberek rajonganak a kézilabdáért, a meccseinken rendszeresen négyezren szurkolnak az arénában. Azt nem állíthatom, hogy sok időt tudunk adni a beilleszkedésre, mert nagy célokért küzdünk. Viszont sokat is edzünk, és a tréningeken van lehetőség a hibák javítására. Például Petrának is már az első hónapokban megadtuk a kulcsot, hogyan tud fejlődni és eredményesen irányítani a csapatot.   – Közel tíz éve vezeti már a csapatot, miként tudná jellemezni a Metzet, mint klubot? – Igazán családias, ezért is szeretik sokan. Az elején azt hittem, majd két-három évig maradok, de tíz évvel később még mindig itt vagyok és boldogan végzem a munkámat – egyetértésben az elnökkel, a szurkolókkal és a támogatóinkkal. Sokszor kellett új csapatot építenem, mert két-három év után másra vágytak játékosok, de utána is jó szívvel gondoltak vissza ránk. Van pénzünk, de közel sem annyi, mint a legtehetősebb európai kluboknak. Ezért nem is tudunk versenyezni az általuk kínált fizetésekkel, sportszakmai oldalról kell meggyőznünk a kiszemeltjeinket. Hiszek benne, hogy egyszer így is meg tudjuk nyerni a Bajnokok Ligáját.   – Milyen edzői stílust képvisel? – Erről inkább a játékosaimat kellene megkérdezni. Az biztos, hogy szeretek a játékosaimmal a kézilabdáról beszélgetni, és ha szükségét érzik, az élet egyéb területeivel is nyugodtan fordulhatnak hozzám. Sokat edzünk, gyakoriak a hosszú és kimerítő tréningek – szeretem őket és szerintem szükségünk is van rájuk. Ahogy az előbb említettem, nem vagyunk a leggazdagabb klubok között, más úton kell sikeresnek lennünk, és az edzésekkel tudjuk ezt elérni. Szeretem a gyors játékot, a sok futást, hogy ezt egész meccs alatt bírjuk, szintén sokat kell edzenünk. Védekezésben ugyan a zárt hatosfal az alapformációnk, de abból könnyen ki tudunk lépni, elővételezve az ellenfél mozgását. Az adataink alapján a tréningek fárasztóbbak is a játékosainknak, mint a mérkőzések. Egyfajta értékmérő az is, hogy sok meccset tudunk megnyerni a hajrában. Nem szervezek csapatépítő programokat, nem hiszem, hogy az én feladatom lenne. Ha a játékosok szeretnének maguknak valamit szervezni, megtehetik, az az ő dolguk.     – Nézzük egyenként is a három magyar játékost, kezdjük Vámos Petrával! Irányítóként neki van a legnehezebb feladata? – Lenyűgöző játékos, emberként is nagyon kedvelem, sok mindenről el tudunk beszélgetni. Az elején elmondtam neki, sok kiváló irányító megfordult a csapatban, de a szememben ugyanazon a polcon szerepel. Gyakran hosszabb idő kell egy játékosnak, hogy otthonosan mozogjon egy új csapatban és megfelelően teljesítsen, de Petra már egy-két hónapot követően kiismerte magát, nagyszerűen irányítja a társait, minden képessége megvan ahhoz, hogy történelmet írjon a csapattal.   – Szemerey Zsófi nehéz helyzetbe került, miután már az idény közben a Metz szerződtette Cléopatre Darleux-t, aki azóta egyértelműen az első számú kapus.  – Nem tudok vitatkozni a megállapítással. Nem könnyű egy edző helyzete, ha valamiben megegyezik egy játékossal, később azonban változtatnia kell rajta. Amikor világossá vált számunkra, hogy lehetőségünk nyílik Darleux megszerzésére, nem sokat gondolkodtunk rajta. A szememben Cléopatre a világ egyik legjobb kapusa, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy csak egy idényig van velünk. Ő lett az első számú kapusunk, és minden meccsre el kell döntenem, kit nevezek még rajta kívül a keretbe. Nem egyszerű szituáció, de természetesen vállalom a felelősséget.   – Hogyan sikerült leigazolni Szöllősi-Schatzl Nadine-t az idény hajrájára? – Amikor tudomást szereztünk róla, hogy Chloé Valentini gyereket vár, összeírtuk a lehetséges opciókat, kik jöhetnek szóba Európából balszélső poszton. Nem voltunk egyszerű helyzetben, mivel márciusban kellett találnunk valakit, aki hajlandó idény közben országot váltani. Nadine ott szerepelt a listám élén, Petrától kértem el a számát, egyik este írtam neki, és másnap már pozitív választ kaptam tőle – számunkra egy hihetetlen igazolás. Sokat dolgozik az edzéseken, tisztában van vele, mire van szükség, hogy a legmagasabb szinten teljesíteni tudjon.   – Mennyire különleges, hogy bő egy hónap alatt négyszer is találkoznak a nagy rivális Bresttel? – Négy éve már történt hasonló, és akkor minden sorozatban alulmaradtunk a Bresttel szemben. Hihetetlen, hogy ilyen rövid időn belül négyszer találkozunk három különböző sorozatban. Nem hiszek benne, hogy bármelyik fél nagy változtatásokra lenne képes a meccsek között. A Francia Kupban mi nyertünk, de nulláról indulunk a BL-negyeddöntőben. Nem tudok különbséget tenni a sorozatok között, Metzben mindent meg akarunk nyerni.   – Nyáron újabb magyar játékos érkezik, mit vár Albek Annától? – Egy évvel ezelőtt nemet mondott nekünk, mert maradni szeretett volna még egy évet Mosonmagyaróváron, azonban nem volt egyszerű számára és a klubja számára sem ez az idény. Tehetséges játékosnak tartjuk, aki távoli átlövésekből is veszélyes, pár éve az egy-egy elleni játék is a repertoárja része volt, most szerintem nem elég fitt hozzá. Petra jó barátja, tudják segíteni egymást a pályán kívül, a meccsek során pedig profitálhatunk a játékkapcsolatukból. A magyar válogatottnak is a hasznára lehet, hogy egy csapatban fognak szerepelni. Szeretnénk hinni, hogy kis részben mi is hozzájárultunk a klubnál zajló munkával a magyarok decemberi Eb-bronzérméhez.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. április 12-i lapszámában jelent meg.)