Mesésen indult, de egy kicsi azért maradt benne – portré Aron Pálmarssonról

Ha létezne olyan kimutatás vagy statisztika, hogy ki volt a sportág történetében a legjobb férfi kézilabda-játékos, akit sosem választottak meg a világ legjobbjának, akkor a lista élén nagy valószínűséggel az izlandi Aron Pálmarsson állna. Pedig fénykorában nem tudták tartani az ellenfél védői, nem egy olyan személyes beszámolót hallottam egykori válogatott játékosoktól, hogy annak idején tökéletesen felkészültek Izlandból, de a zseniális Pálmarsonnal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni.

Tehetségét volt kitől örökölnie, édesapját, a 74-szeres válogatott Pálmar Sigurdssont 2001-ben beválasztották a XX. század legjobb kosárlabdacsapatába Izlandon. Fia, Aron csak tizenöt éves volt, mikor 2006 márciusában győztes meccsen, góllal mutatkozott be az FH Hafnarfjördur felnőttcsapatában, majd 2008-ban már vezéregyénisége volt az élvonalba feljutó együttesnek. A „tejfölszőke” srácot egy év múlva megválasztották az ország legnagyobb ígéretének, és azzal a lendülettel behívták az izlandi felnőttválogatottba is.

Még húszéves sem volt, amikor 2009-ben a már világszinten is kiemelkedő tehetségre lecsapott a német sztárcsapat THW Kiel, amellyel első évében, 19 évesen megnyerte a német bajnokságot és a Bajnokok Ligáját, bár ekkor még nem játszott vezető szerepet ez együttesben. A nemzeti csapattal 2010-ben szerezte egyetlen érmét, egy bronzot az ausztriai Európa-bajnokságon, az igazi áttörést azonban a 2012-es esztendő hozta a pályafutásában.

„Az volt a legemlékezetesebb idényem Kielben. Megnyertük mind a 34 bajnoki mérkőzésünket a Bundesligában, és elhoztunk minden trófeát, a német bajnokság mellett miénk lett a Német Kupa is, a Bajnokok Ligája-győzelem pedig hab volt a tortán. Már azt sem tudtuk, milyen érzés mérkőzést veszíteni… Szerintem ilyen idénye egyetlen német klubnak sem lesz soha többé” – emlékezett vissza.

És akkor még ott volt abban az évben a londoni olimpia, amelyen az izlandi válogatott ugyan a nyolc között kikapott a magyar válogatottól a sportág történetének egyik legjobb mérkőzésén, és végül ötödik lett, ám a 22 esztendős Pálmarsson a torna álomcsapatának legfiatalabb tagja lett. Hazájában megválasztották az év sportolójának, az izlandi válogatott pedig azóta sem jutott ki olimpiára.
Mikor Pálmarsson 2015-ben Veszprémbe igazolt, mindenki azt várta, hogy új korszak kezdődik a magyar bajnokcsapat életében, de meglepetésre nem így történt. Pedig nagyon közel állt ahhoz, hogy történelmet írjon az Építőkkel: tagja volt a csapatnak azon az emlékezetes BL-döntőn 2016-ban, amikor a lengyel Kielce ellen kilencgólos előnyről bukták el a finálét, sőt, a négyes döntő legértékesebb játékosának választották.

„Ez volt pályafutásom leghihetetlenebb meccse, két-három hétbe telt, mire egyáltalán túljutottunk azon a vereségen. Még mindig nem értem, hogyan történhetett, hogy elszalasztottunk egy ilyen lehetőséget, kilencgólos előnyt, nem hiszem, hogy hasonló valaha is megismétlődik a Bajnokok Ligája történetében”      – mondta nem sokkal később. Egy évre rá meglehetősen ellentmondásos körülmények között távozott Veszprémből. 2017 nyarán SMS-ben értesítette Ljubomir Vranjes vezetőedzőt, hogy edzés helyett inkább hazautazik Izlandra, aki azonnal jelezte a vezetőségnek, hogy köszöni, de ezek után nem tart igényt a játékosra. A magyar klub szerződésszegésnek minősítette Pálmarsson tettét, felbontotta a szerződését, és fegyelmi eljárást indított ellene a Magyar Kézilabda-szövetségnél.

Mivel a játékos egy év múlva amúgy is csatlakozott volna a Barcához, a katalán klub mentőövet dobott neki és vállalta, hogy kifizeti érte a kártérítést, így az izlandi balátlövő-irányító már egy évvel korábban Spanyolországba kerülhetett. Az Építők ebbe belement, visszavonta a feljelentést; a beszámolók szerint a 27 éves Pálmarsson akciója majdnem egymillió eurójába fájt új csapatának, ami minden bizonnyal az egyik legnagyobb átigazolás volt a sportág történetében.

„Azt hiszem, amikor tizenöt évesen az első igazi interjúmat adtam, azt mondtam, hogy a Barcelona az álmaim klubja” – nyilatkozta érkezése után Pálmarsson. A hatalmas átigazolási összeghez képest azonban csak egyszer, 2021-ben nyerték meg a Bajnokok Ligáját, azaz Pálmarsson klubszinten újra csúcsra ért, de a világ legjobb csapatánál ennél valószínűleg többet vártak tőle, és ennek még a négy spanyol bajnoki cím és a négy kupagyőzelem megszerzése sem mond ellent.

Már túl volt a csúcson, amikor 31 évesen Dániába, Aalborgba igazolt, de már ő is érezte, hogy a szervezete nem bírja a legmagasabb szintű terhelést, és egy évvel a szerződése lejárta előtt, 2023-ban hazatért levezetni nevelőklubjába, az FH Hafnarfjördur csapatához. 14 év után tért vissza Izlandra, s 2024-ben meg is nyerte a bajnokságot. De itt nincs vége a történetének, ugyanis a sors még egyszer felkínált neki egy nagy esélyt: 

2024 októbe­rében az egyiptomiJehja el-Dera súlyos sérülése miatt az új vezetőedző, az őt jól ismerő Xavier Pascual kérésére visszatérhetett Veszprémbe, ahonnan hét évvel azelőtt dicstelenül távozott. 

 „Van néhány befejezetlen ügyem Veszprémben, amit el kell rendeznem, és a klub most adott erre egy lehetőséget. Nagyon motivált vagyok, és mindent megteszek, hogy elérjük a céljainkat” – üzente elszánt tekintettel videón a magyar szurkolóknak. De bármennyire is akarta, bármennyire is zseniális játékos volt első veszprémi időszakában, visszatérve, 34 évesen már nem tudott akkora segítséget nyújtani a csapatnak, mint szeretett volna, és a gárda hajszál híján ugyan, de megint lemaradt a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről.

Pálmarsson 2025 májusában úgy döntött, ennyi volt, és kérte a veszprémi vezetőséget, hogy bontsa fel a szerződését, mert úgy érezte, fizikai állapota miatt már nem tud segíteni a BL-trófeára vágyó klubnak. Abbahagyta a profi kézilabdázást és hazatért szülővárosába, Hafnarfjördurba, ahol az élvonalbeli kézilabdacsapat tanácsadójaként elsődleges feladata az utánpótláscsapatok és a versenysport fejlesztése lett.

Búcsúmeccsét augusztus 29-én rendezték Reykjavíkban, ahol az FH Hafnarfjördur ellenfele a One Veszprém HC volt – Pálmarsson mindkét csapat mezében pályára lépett. Nevelőklubjának csarnokában még sosem gyűltek össze annyian, mint azon a mérkőzésen: több mint kétezren búcsúztatták el az izlandi kézilabda valaha volt legnagyobb alakját.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. szeptember 13-i lapszámában jelenik meg.)