TALÁLATOK A(Z) F1 75 CÍMKÉRE

Hivatalosan 25-ször változott a vezető kiléte, de valójában ennek a többszöröse volt az előzés az élen.

A Monacóban nagy győzelmet arató osztrák 1970-ben a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka lett.

Az 1969-es idény a technikai fejlődésről szólt, bár a mozgatható légterelőket két futam után betiltották.

Jim Clark mellett másik három F1-es pilóta is életét vesztette négy hónapon belül 1968-ban.

A Ford-Cosworth legendás DFV motorja 1967-ben debütált, de még sérülékeny volt.

Jack Brabham első és egyetlen versenyzőként lett világbajnok saját csapata autójával 1966-ban.

Sorozatban az ötödik győzelmét aratta a Lotusszal, máig élő rekordot állított fel.

A Lotus tönkrement, a ferraris John Surteest a cél előtt elengedte a csapattársa, így lett bajnok.

A skót a nyolcadik rajthelyről indulva az első kanyarhoz érve már vezetett.

A Nürburgringen az angol felé billent a mérleg nyelve • Jack Brabham először indult a saját autójával.

A monzai futam az amerikai idényzáró felvezetője lett volna, de Von Trips tragédiája mindent megváltoztatott.

Az esőben Jack Brabham volt a leggyorsabb, de a nagy tempót nem bírta hiba nélkül.

Drámai pillanatokat élt át az ausztrál Floridában, de a világbajnoki cím nem ezen múlt.

Hawthorn egy győzelemmel bajnok lett 1958-ban, Mossnak a negyedik sem volt elég Marokkóban.

Az 1957-es Német Nagydíj utolsó tíz körében kilencszer megdöntötte a Nürburgring pályacsúcsát.

Az argentin klasszis a negyedik márkával versenyezve szerezte meg negyedik világbajnoki címét.

Az 1955-ös idényt tragédiák árnyékolták be, a német autógyár szakított is az autósporttal.

Az argentin klasszis oktatta a riválisokat a Buenos Aires-i esőben.

Körről körre változott a sorrend a Ferrari és a Maserati csatájában „az évszázad versenyén”.

A Ferrari olasz pilótája egy kör híján öt teljes futamon át nem engedte ki a vezetést a kezéből.