TALÁLATOK A(Z) Sportkönyvtár CÍMKÉRE

Tényleg a labdarúgó-akadémiák a magyar labdarúgás boszorkánykonyhái?

Az én futballenciklopédia-kalandom az 1990-es elejéhez kapcsolódik. Internetről még nem is hallottunk, az is nagy szó volt, hogy korábbi óvodás társamnál kétdimenziós focis játékot játszottunk apukája piros Commodore 64-es számítógépén.

A száraz életrajzi adatokon túl kisebb-nagyobb történeteket, sztorikat olvashatunk arról a 620 olimpikonról, aki valamilyen formában részt vett a második világháború előtti nyári és téli olimpiákon, ideértve az 1906-os nem hivatalos versenyeket is Athénban.

Órákon át álltak sorban az emberek, amikor a szerző a város különféle pontjain dedikált – a lapokban riportok, fotók mutatták be a könyvsátrak előtt kígyózó tömeget.

Most, a németországi Európa-bajnokság vége felé közeledve talán kicsit elkésettnek tűnik egy efféle könyv kirakatba helyezése, mi mégis jó szívvel ajánljuk.

Emlékérem, -bélyeg és egy nagyszerű könyv tette többek között emlékezetessé Kincsem születésének 150. érvfordulóját.

Három vaskos kötetben dolgozta fel Csapó Zoltán és Laszip Gábor Újpest sporttörténetét, amely nemcsak a klubhoz bármilyen formában kötődő szurkolónak, sportolónak, családtagnak, de minden sporttörténelem iránt érdeklődő olvasónak izgalmas csemege lehet.

Kellő óvatossággal, de felfedünk néhány érdekes kérdéskört, amellyel a Tenisz kvízekre szedve című könyv foglalkozik.

Dunai Ede legutóbbi, tizenegyedik könyve a honi futball valaha élt egyik legjobb, 2006-ban 61 éves korában elhunyt, 76-szoros válogatott csatáráról szól.

Figyelemre méltó vállalkozás Schaffer Alfrédól, a magyar labdarúgás felülmúlhatatlan futballkirályáról könyvet írni, még akkor is, ha esetleg nem klasszikus életrajzi műről van szó.

Ma már csak emlék, amikor még az számított kivételnek, ha valaki nem vonult be katonának, és már arra a későbbi időszakra sem emlékeznek sokan, amikor az volt a különleges, ha valakit bevittek, hiszen hazánkban húsz éve sorkatonaság sem létezik.

Nem véletlenül választottam címnek a klub indulójából vett jellemző sort, nálam a kottás-dalos buzdítások között az elsők között van.

„Bécsnek édes sütemény, Budapestnek kávé illata van” – mondta egy ízben Szindbád, Krúdy Gyula halhatatlan hőse.

A fővárosokról általában nem a hegy és a vidék jut először az eszünkbe.

Senki drága idejét sem szeretném rabolni, így Kertész István 1995-ös kötetének bemutatását rendhagyó módon azzal kezdem, kinek nem ajánlható jó szívvel a jeles ókor- és sporttörténész munkája.

Matt Clough könyve remek olvasmány, valóban nehéz letenni, ahogy a magyar kiadás előszavát jegyző Marco Rossi, válogatottunk szövetségi kapitánya – az Aranycsapatnak gyermekkora óta rajongója – írja.

Fábián László, a MOB főtitkára, nem mellékesen olimpiai bajnok öttusázó (Szöul, 1988, csapat) nem véletlenül írja Killyéni András könyve előszavában: Bay Béla a magyar vívás egyik legnagyobb mestere volt.

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság mindmáig az utolsó, amelyre kijutott a magyar válogatott, és...

Könyvében szó esik egyebek mellett a Nagyvárad–Kolozsvár rivalizálásról, a budapesti Erdély-futballpolitika visszásságairól, a nagyváradi zsidó sportmecénások elhallgatott szerepéről, a világháborús körülményekről, sőt még néhány csendes egyetértésben megbeszélt eredményről is.