Sportkönyvtár: meseautók csodás albuma

Kedvcsinálóval kezdeni a kedvcsinálást nem túl látványos ötlet, de ha idézem Kő András Tábori Lászlóról (1931–2018) szóló könyvének hátsó címlapját, pontosabban a főhős vallomását, érthető lesz a szándék.

„Szegény gyerekként indultam el. Egy vasutas fia voltam, aztán bejártam a nagyvilágot. Megismert a világ. Sok barátot szereztem, szót értek velük. Nem beszélnek össze a hátam mögött. Az olimpiákkal nem volt szerencsém, de voltam magyar, angol és amerikai bajnok. Világcsúcsokat állítottam fel egyéniben és a váltókban. Sikeres edző lettem külföldön. Mit akarok még? Másoknak a fele sem jut. Megkaptam az élet fele királyságát. Hetvenhét éves koromra egyetemen tanítok. Értek és érnek szomorú napok. De hát, kit nem? Magyarul még beszélek, igaz, néha összegabalyodnak a szavak. Talán valami nyomot hagyok. Ámbátor ebben nem vagyok olyan biztos.”

Ez Tábori László. Az ötvenes évek világklasszis atlétája, aki Iharos Sándorral, Rózsavölgyi Istvánnal és Mikes Ferenccel maradandót alkotott. Iharos és Rózsavölgyi – bevallása szerint is – többet tudott nála, ám ez nem zavarta, ugyanakkor megerősítette az akaratát.

Édesapja vasutas volt, a csomagértesítőket a fiú kézbesítette az abaújszántói állomásról a címzetteknek, mezítláb, egy szál gatyában. Ma már elképzelhetetlen iskola, de vitathatatlanul remek alap.

A négyes három világrekordot ért el 4×1500 méteren, a távon Tábori futott egyéni világrekordot is (1955, Oslo: 3:40.8), ám talán legbüszkébb arra volt, hogy 1955. május 28-án, Londonban a Brit Játékokon 3:59-es idővel nyert 1 mérföldön. Ne feledjük, Roger Bannister csak egy esztendeje törte át a táv 4 perces álomhatárát (3:59.4), hogy aztán John Landy 46 nappal később javítson rajta (3:58.00). Mindenesetre a melbourne-i olimpia (1956) után emigráló Tábori kaliforniai rendszáma (359M55) utal az időre, a távra és az esztendőre is.

Iharos és Rózsavölgyi nem evett egymás tenyeréből. Sőt. Gyakran egymásnak estek, ilyenkor Tábori békítette őket.  „»Ti hülyék vagytok! – mondtam nekik. – Miért akarjátok egymást kinyírni? Ha közénk lép valaki, akkor végünk! Ha nem élünk a lehetőségeinkkel, megszűnik a jobb életünk. Próbáljunk megnyugodni, s a legjobbak maradni«” – vallja a szerzőnek, elismerve, hogy – érthetően – Rózsavölgyi nehezen emésztette meg, hogy (szintén legendás) edzőjüknek, Iglói Mihálynak, azaz inkább „Náczi bácsinak” Iharos volt a kedvence. Ami pedig a „jobb életet” illeti, az ötvenes évek Magyarországán ez nagy szó volt.

És megérte az áldozat.  „Többször gondoltam arra, hogy mi a kutyaszarért csináljuk. De valójában rá voltunk kényszerítve. Futás nélkül nem tudtunk volna jó életkörülményekhez jutni. Ugyanezt látjuk ma Afrikában, ahol a szegénység hajtja a versenyzőket. Aki nem ezt mondja, rossz viszonyban van az igazsággal” – állította.

Végül pedig álljon itt a lényeg a szerző előszavából: „Iharos, Rózsavölgyi és Tábori sem léphet a szentek soraiba. (…) Gyarlók maradtak ők is, emberi gyengeségekkel és hibákkal, de nyomot hagytak!”

(Kő András: Tábori és a többiek, Apriori International Kft., 2008)

MALONYAI PÉTER

Ha egyedi futballpályákról készül összeállítás, több szempont szerint érdemes válogatni: mérvadó lehet például a különleges környezet, az építészeti érték, a stadion múltja, a hozzá kapcsolódó tradíció vagy a futballszakmai jelentőség. Leon Gladwell futballturista és amatőr fotós 71 európai utazása és több mint kétszázezer kilométernyi vonatozása, buszozása során főként az esztétikai szempont alapján gyűjtötte fényképeit, történeteit a földrész legkülönlegesebb játéktereiről. A látványos és sokoldalú kiadványban magyar helyszín is szerepel, a Makovecz Imre organikus stílusában épült felcsúti Pancho Aréna is helyet kapott a száz legérdekesebb stadion között.

(Leon Gladwell: European Football’s Greatest Grounds Pitch Publishing, 2024)

CS. P.