TALÁLATOK A(Z) sportkönyvtár CÍMKÉRE

Napokon belül 35 éve lesz, hogy szétröppent a világban a szenzációs hír: a zöldhatáron át Magyarországra szökött az ötszörös olimpiai bajnok, a montreali olimpián a történelemben első alkalommal 10-esre értékelt román tornász, Nadia Comaneci.

Szó esik még a Tiber Laca focijáról és a Walkingról is az eheti ajánlósorozatunkban.

Most, a németországi Európa-bajnokság vége felé közeledve talán kicsit elkésettnek tűnik egy efféle könyv kirakatba helyezése, mi mégis jó szívvel ajánljuk.

Fábián László, a MOB főtitkára, nem mellékesen olimpiai bajnok öttusázó (Szöul, 1988, csapat) nem véletlenül írja Killyéni András könyve előszavában: Bay Béla a magyar vívás egyik legnagyobb mestere volt.

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság mindmáig az utolsó, amelyre kijutott a magyar válogatott, és...

A magyar sport és történelmünk második világháborút megelőző néhány évtizedének megszámlálhatatlan kereszteződése megannyi érdekes, kalandos, drámai életpályát jelölt ki – Horthy Jenő Egy élet sportja című önéletrajzi ihletésű munkája.

Lassan három évtizede a Mount Everest első tömeges tragédiájának, amelynek figyelmeztető jelnek kellett volna lennie azoknak, akik jelentős hegymászómúlt nélkül akarják megmászni a világ legmagasabb hegycsúcsát.

Az epilógus záró mondatai a józan remény, a helyes önismeret, az értelmes tér hiányát említik, halvány bizakodással. Vigasztaló, hogy immár 372 oldalnyival kevesebb az adósság.

Ha van valami, ami mérhetetlenül távol áll a sportolóból, majd edzőből lett újságíró, Balogh Zoltán szellemiségétől, az a motivációval kereskedő „coachok” napjainkban oly nagy keletű tevékenysége.

Többet érdemelt volna Mező Ferenc 1956-ban, még úgy is, hogy a legnagyobb elismerést az akkor gyűlölt két világháború közötti időszakban szerezte.

A kötet a mostoha sorsú, otthonát elhagyni kényszerülő ukrán sikercsapat példáján keresztül szemlélteti a hétköznapok traumáját, a nehézségek közepette felerősödő sportbeli ösztönzést.

Marco Rossiról mindenki megtalálhatja, amit szeretne – vagy éppen a „titkot”, miért passzol egymáshoz a csapat és a szakvezető.

A téma „komoly része” felületes és a nyolcvanas évek elején már meglehetősen avítt ismeretekről vall.

A futball művészet, a művészet futball.

Kő András könyvének felülmúlhatatlan értéke, hogy felidézi az idehaza láthatatlan és szinte követhetetlen hivatásos karrier legfontosabb kilométerköveit.

A hagyományokat, a városi kötődést, a helyi bázist tekintve az Evertonnál is bőven adódik ok a büszkeségre.

A futballtörténeti kitekintő a korabeli magyar társadalmi viszonyok és a labdarúgás kapcsolatának megismerése miatt is lenyűgöző.