Az én futballenciklopédia-kalandom az 1990-es elejéhez kapcsolódik. Internetről még nem is hallottunk, az is nagy szó volt, hogy korábbi óvodás társamnál kétdimenziós focis játékot játszottunk apukája piros Commodore 64-es számítógépén. Azóta eltelt jó harminc év, és bár előrelátó szülőként szépen gyűjtögettem házi könyvespolcunkon a hasonló ismeretterjesztő és szórakoztató segédkönyveket, a tapasztalat szerint azok saját tizenéves gyermekeimtől teljes biztonságban vannak, legfeljebb a pók mászik végig egyik-másiknak a gerincén. Ami nem a mai tizenévesek hibája, csupán hűvösen jelzi a digitális világgal vívott küzdelem esélytelenségét, vagyis azt, hogy a virtuális csatornákon tájékozódó új nemzedéknek sok esetben a telefon helyettesíti a papír alapú forrásokat. Hogy milyen hatékonysággal, mélységgel, alapossággal, az más kérdés.
Nem hagyott nyugodni az említett dilemma, amikor a HVG Könyvek gondozásában idén megjelent Gól! című ifjúsági enciklopédiát forgattam, és egyre az járt a fejemben, hogy vajon a műfajnak van-e még 2024-ben létjogosultsága. Miközben felemás meggyőződéssel reméltem és remélem a pozitív választ, legbelül félek attól, hogy a mindent ismerő internet felületes áltudásával még ez az egyébként kitűnő enciklopédia is alig-alig versenyezhet.
Minden, amit a labdarúgásról tudni érdemes – hirdeti az alcím, és az eredetileg először 2017-ben, a Dorling Kindersley Kiadó gondozásában publikált kötet valóban teljes körű, izgalmas, friss és áttekinthető ismeretanyaggal szolgál a labdarúgás világáról. Ami pedig egy külföldről behozott sportkönyv esetében külön említésre méltó erény: a Pincési László szerkesztésében készült könyv Bokor Péternek köszönhetően kifogástalan magyar fordításban került a hazai közönséghez. A hivatalos megjelölés szerint a hét évnél idősebbeknek ajánlják, és valóban, a személyes felfedezésre alkalmat adó képi megjelenés és a nem túl bonyolult, mégis informatív szövegek elsősorban az általános iskolás korosztálynak adhatnak maradandó élményt.
Az amúgy is lenyűgözően sok érdekességből kedvcsinálónak álljon itt néhány: a legtöbb professzionális labdarúgó (10 694) Brazíliában játszik, az európai topligákban mérkőzésenként 21-27 szabálytalanságot követnek el, a tizenegyesrúgások átlagos sebessége 112 km/h, a leggyakoribb eredmény az 1–1 (11%), a piros lapok tekintetében pedig a kétes értékű globális csúcstartó Gerardo Bedoya kolumbiai középpályás, akit 1995 és 2005 között 46-szor állítottak ki. Találni minimális magyar vonatkozást is a könyvben, felbukkan Puskás Ferenc és az Aranycsapat, bár a Sebes Gusztáv-féle válogatott taktikai reformját kissé pontatlanul és elnagyoltan fogalmazták meg. A tartalmat illetően hiányérzetünk lehet amiatt, hogy az egyébként naprakész enciklopédia nem foglalkozik a VAR-technológiával és a Bajnokok Ligáján kívüli európai kupasorozatokkal, a magas minőségű vizuális munka értékén pedig rontanak a szuperhősös rajzfilmeket idéző, kissé életszerűtlen stockfotók. Bár az sincs kizárva a fenti mellékgondolatok alapján, hogy ezen a téren tudatos a nyitás a mai gyermekek vizuális nyelvezete felé. El tudom képzelni, sőt erősen bízom benne, hogy a Gól! szerez akkora örömet egy mai hétévesnek, amekkorát annak idején nekem az Usborne 1990-es, A fociról alapok, cselek, taktikák című kiadványa. Merthogy közben egy online antikváriumban megleltem virtuális nyomát rég elveszett retrókönyvemnek, amellyel bizonyára meg is lepem magam születésnapomra: ideális ajándék egy negyven pluszos enciklopédiasiratónak.
(Gól! – Minden, amit a labdarúgásról tudni érdemes. HVG Könyvek, 2024)
Jól emlékezhetünk még arra, amikor az amerikai sziklamászó, Alex Honnold nem is olyan régen, 2017 nyarán egyedül, szabadmászásban feljutott egy hatalmas sziklafal, az El Capitan tetejére az Egyesült Államokban, amiből egy évvel később izgalmas dokumentumfilm készült. Ezt csak azért említem meg, mert a hegymászás történetében hasonló mérföldkőnek számított, amikor 1938-ban négy kalandvágyó fiatal megmászta az Eiger legendássá vált északi falát, teljesítményükön akkor ugyanúgy elámult a világ. A könyv címében szereplő Fehér Pók nem más, mint egy jégmező a fal felső részében, mely a szemben lévő hotelből szabad szemmel is jól látható – legalábbis a globális felmelegedés felgyorsulása előtt biztosan így volt –, és amely emblematikussá vált az Eiger északi falán, mint egyébként megannyi más helyszín, a Hinterstoisser-haránt, a Halálbivak vagy az Istenek traverze.
|
Az xG, vagyis expected goals (várható gólok) a korszerű futballelemzés mágikus kulcskifejezése, egyúttal az új statisztikaértelmező tendenciákat gyanakodva figyelők, sőt puszta szemfényvesztésnek tartók ködös ellensége. Televíziós stúdióbeszélgetések alapján lehet olyan érzésünk, hogy a kétbetűs varázsige egyfajta tudálékos álszakértelmet kölcsönöz használójának, aki segítségével a bennfentesség és jártasság hamis illúzióját keltheti. Pedig a futballelemzési divathullám elmúlt években elterjedt slágere ma már a kánon részévé lett: szinte minden klubnál, válogatottnál használják, a média is előszeretettel hivatkozik rá, és árgus szemmel figyelik a kiszámíthatóságért bármit megadó sportfogadók. Ha valaki alaposabban megismerné a játékosok és a csapatok teljesítményének sajátos mutatóját, a gólt eredményező helyzet valószínűségét több tényező alapján előrejelző indexet és a körülötte kibontakozó vitát, immár egy angol nyelvű szakkönyvhöz is nyúlhat. |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 31-i lapszámában jelent meg.)