Kivívták az elismerést – Sportkönyvtár az Ötkarikán túlról

„Játéktudása, gyorsasága, gólérzékenysége a maga posztján a legjobbak közé emelte. Kivételesen megnyerő, kedves egyénisége miatt mindenki szerette. Talán éppen emiatt akadtak gondjaim vele. Ugyanis annyi cimborája és barátnője volt, mint réten a fűszál, és ő csak egynek nem tudott ellenállni: a kísértésnek.”

A Videoton legendás edzője, Kovács Ferenc mondta ezt Tiber Lászlóról, és ez az idézet olvasható a válogatott szélsőről írt könyv hátsó borítóján, amolyan kedvcsinálóként. Nem vitás, csalogató már maga a visszaemlékezés is, hogy megismerjük a kötet tartalmát – és aztán nem is kell csalódnunk. Akik abban a korban éltek, még inkább beleláthatnak, hogyan élt, érvényesült akkor egy remek magyar futballista, a fiataloknak pedig azért lenne kötelező figyelmesen elolvasni a mindvégig izgalmas, megannyi emléket és néhány titkot magában foglaló könyvet, hogy lássák, jelenleg milyen lehetőségek vannak a kezükben, mennyivel könnyebb sikereket elérni, sok pénzt keresni, és némi tudatossággal elérni azt a karriert, amelyre vágynak.

Tiber László a kötetben maga is bevallja, ha korábban ébred rá, hogy a tehetség, a tudás mellett a szorgalomnak, az alázatnak ugyanakkora szerepe van, többre is vihette volna így is csodálatos pályafutása során, nem csak kétszeres válogatott (ezeken két gólt szerzett) lenne.

A szerző, a néhány hónapja elhunyt Sáringer Károly nagyszerűen álmodta meg a könyv tematikáját, természetesen Tibert, mint mesélőt helyezi a középpontba, de néha kikacsint, hol a futballistának, mint bálványnak, egyben esendő személynek írt nyílt levélben, máskor pedig betétként elképzelt leírást közöl, mintha maga is együtt készült volna az akkor már élcsapatnak számító Vidi futballistáival a nagy rangadóra. Ezek megfelelően törik meg a rengeteg anekdotát, amelyek olyan tempóban érik egymást, hogy kellenek is szünetek a fejezetek között, hogy mindet sikerüljön megfelelően átélni, értékelni.

Tiber László ifjúként nem tudta feldolgozni a sikert, a népszerűséget, járta a bárokat, hajtotta a csajokat. Mindössze 22 évesen Kovács Ferenc kivágta az első csapat keretéből, majd négy hónap alatt a tartalékok között szedte össze magát és megfogadta, a bajnoki évadokban a felkészülési időszak első napjától az utolsó mérkőzésig egy korty alkoholt sem iszik. A hetvenes évek amatőr magyar közegében így vált profivá és az ország egyik legjobb csatárává. A könyvben számos nagy mérkőzést idéz fel Tiber, elmeséli, miként csalták el a legfelsőbb szinteken az 1976-os bajnokságot a Fradi javára, felidézi, hány fröccsöt kellett meginnia, amikor katonaként a Honvédhoz került és a pesti vagányok bele is vitték a fővárosi éjszakába.

Nincs hiány szaftos, izgalmas sztorikból, hiszen hősünk amellett, hogy pályafutása végén még a Siófokkal is Magyar Népköztársasági Kupát nyert és feljutott az élvonalba, már a balatoni város csodáiról is mesél, az első ottani hamburgerezőjéről, ahová az énekes Komár László gyakran betért, és ilyenkor Laca állandóan segítő édesanyja csak ennyit kérdezett: „Hány nap múlva látlak, fiam?”

A Tiber Laca focija című kötet nem csak remek sztorik összessége, korrajz a szocialista futballvilágról, az álprofizmusról, a sportágban rejlő lehetőségek és tehetségek kiaknázatlanságáról. Kapunk némi magyarázatot arra is, hogy bár akkor még tele volt egyéniséggel a magyar labdarúgás, miért is csúszott folyamatosan lefelé. Tiber viszont valóban szerethető figura, olyan, akit imád a közönség – és nem csak a játékáért, hanem emberi nagyságáért – és még a hibáiért is. 

(Sáringer Károly: Tiber Laca focija, Regia Rex Kft., 2007)

BOBORY BALÁZS

Járni nem csupán helyváltoztatást segítő hasznos fizikai tevékenység, de szellemi döntés, aktuális irányultságot jelző választás és kikerülhetetlen önkifejezési forma is. Az, hogy ki merre mozdul, hová tart, milyen sebességet választ aktuális célja eléréséhez, hogyan lép, kényelmesen, elegánsan, netán idegesen, sietve vagy görnyedten, fáradtan, csoszogva, sok mindent elárul az ember aktuális szándékairól és lélekállapotáról. Ha pedig így van, máris a művészet és az irodalom terepére tévedtünk. És ha még kettőt lépünk, már ott is a kezünkben a könyv, amelyben a séta témájában született fotók, műalkotások és írások találkoznak.

(Walking /szerk.: Tom Jeffreys/, The MIT Press, 2024)

CS. P.