Igy nem lesz arany!

Simon Gábor több százezer fo rintot spórolt a Honvédnak. Na jó, ez így túlzás, de a technikai igazgatónak nem kis szerepe van abban, hogy nagyobb öszszeg maradt a kispesti kasszában. A történet dióhéjban: tavaly júliusban az elöljáró azzal kereste meg a REAC-ot, hogy a 21-re kiírt szezonnyitót egy nappal el kellene csúsztatni, mivel a pirosfeketéknek 19-én UEFA-kupaselejtezőn lesz jelenésük – éppenséggel nem is a szomszédban, hanem a moldovai Chisinauban. Rákospalotáról azt a választ kapta, hogy rendben, 24 órát várhat a meccs, de egy kérésük nekik is lenne: cserébe ne a Bozsik József, hanem a Budai II László Stadionban rendezzék az összecsapást. Az alku végül megköttetett, a pályaválasztói jog felcserélődött. A Honvéd duplán nyert a bolton: egyrészt 3–0-ra győzött a XV. kerületben, másrészt 2008. február 23-án nem kellett elutaznia a REAC új „otthonába”, Sopronba...

Az említett nyári mérkőzésen még pályára lépett Dobos Attila, két hétre rá azonban súlyosan megsérült. A Fehérvár elleni, augusztus 5-i bajnokit követően műteni kellett a térdét, hivatalos visszatérésére szombat délután, azaz 201 nap után került sor. Ezúttal is ő viselte a csapatkapitányi karszalagot, és bár nyilván nem ennek tulajdonítható, gólpasszal tette emlékezetessé a napot. Ezenkívül nemigen volt minek örülnie... A gólt megelőző átadást Filó Tamás kapta, akinek ez volt az első bajnoki meccse Kispesten – gyanítjuk, éppen arról álmodott, hogy góllal debütál. De ennél is jobban sikerülhetett volna a bemutatkozás – mondjuk akkor, ha a rákospalotaiak egyenlítő találata előtt nem marad le Torma Gáborról. A védő egyébként az utolsó őszi fordulóban gólpasszal tűnt ki, igaz, a Tatabánya játékosaként jegyezte, mégpedig mostani klubja ellen...

A REAC megérdemelt pontszerzését 36 fanatikus tapsolta meg, gyanítjuk, egyikük sem Sopronból érkezett... Hogy nem teszi boldoggá őket a költözés, azzal is kifejezték, a félelmetesen hangzó Palota Ironfist, vagyis Palota Vasököl feliratú drapériákat fejjel lefelé erősítették fel a kerítésre.

A hazai drukkerek is békésen fogadták a kudarcnak számító döntetlent, mi több, kilencven percen át oly szótlanul ültek, hogy Simon és Garfunkel akár a Puskás Ferenc utcában is elénekelhette volna egyik slágerét, a Csend hangjait. A hangulattalanságra magyarázat lehet, hogy az Ultras Kispest tagjai szombathelyi szurkolói tornára voltak hivatalosak, s ha már arra jártak, mindenkit meg is vertek. Félreértés ne essék: a pályán...