Leonardo Bonucci a Gazzettának: Kellemetlen ember vagyok ragyogó pályafutással

– Kezdhetjük a pályafutása legjobb és legrosszabb pillanataival?
– Persze, de a rossz helyett azt mondanám, hogy nehéz pillanatok, amelyek egyébként jókat készítettek elő – válaszolta a Gazzetta dello Sportnak a 37 esztendős Leonardo Bonucci, 121-szeres olasz válogatott játékos, aki a legutóbbi Eb-n aranyérmet nyert a csapattal, az angolok elleni döntőben gólt szerzett; a napokban jelentette be visszavonulását, utolsó klubja a török Fenerbahce volt. – A nehéz pillanatok közé sorolnám a kieséseinket a világbajnokságokról. A második kudarc után volt szerencsém megismerni Gianluca Viallit, aki azt mondta nekem: te a veteránok közé tartozol, tudnod kell reagálni a helyzetre, ne gondold, hogy mindennek vége! Ha nincs ez a beszélgetés, aligha nyertük volna meg 2021-ben az Európa-bajnokságot, ami az egyik legkedvesebb emlékem. Két Bajnokok Ligája-döntőt veszítettem el a Juventusszal, azok is nehéz pillanatok voltak, csakúgy, mint elbúcsúzni a csapattól, ugyanakkor csodás sikereket éltem meg a torinóiakkal, jobbat nem is kívánhattam volna magamnak.

– Mit nem tenne meg újra?
– Nem szállnék vitába Massimiliano Allegrivel a Juve−Palermón. Ösztönös reakció volt a részemről, amit jobban kellett volna kezelnem. A pályafutásom során hozott döntéseim többnyire segítettek jobb játékossá és jobb emberré válni, erre az elmúlt napokban kaptam meg igazából a visszaigazolást a csapattársak privát üzeneteiben. Kellemetlen embernek gondolom magam, mégis ragyogó pályafutást futottam be, mindig magamat adtam.

– Mi volt a BBC, azaz a Bonucci, Barzagli, Chiellini védősor titka?
– Antonio Conte rakta össze ezt a varázslatos sort, de ne feledjük, mögöttünk még ott volt a világ legjobb kapusa, Gianluigi Buffon! Azért működhetett jól köztünk az egység, mert barátok voltunk, bíztunk egymásban, mindegyikünkben megvolt a tudás és a tehetség. Kiegészítettük egymást, így tudtunk történelmet írni a Juventusszal és a válogatottal. Van egy közös levelezőcsoportunk – A fantasztikus négyes –, amelyben poénkodunk és felelevenítjük az emlékeket. Giorgio Chiellinivel együtt szoktunk nyaralni, ez a kapcsolat örökké megmarad köztünk.

– A szakítás a Juventusszal fájó seb?
– Igen, még fáj, szerettem volna, ha máshogy zárjuk le a közös múltat. Először elöntött a düh, aztán lehiggadtam, megbeszéltünk mindent, helyes döntés volt, hogy nem tereltem jogi útra a szakítást. A Juve számomra a minden, azóta szeretem a klubot, hogy gyerekkoromban a testvéremmel azt játszottuk, hogy a csapat játékosai vagyunk, ez a szerelem azóta is töretlen.

– Edzőként folytatja a pályafutását – szakvezetői felfogásában kire hasonlít majd, Antonio Contéra, Massimiliano Allegrire, Roberto Mancinire?
– Igyekszem mindenkitől átvenni kicsit. Kedvelem Conte taktikáit, ő megváltoztatta a futballt – és nemcsak a Juventusnál – a pozíciós játék reformálásával. Mancini átszervezte a védekezésre épülő olasz játékot, amivel Eb-t nyertünk, Allegri, Marcello Lippi és Carlo Ance­lotti pedig úgy menedzseli a keretét, hogy minden játékos tanul tőle. Ezekből igyekszem gyúrni magamnak saját karaktert.

– Allegrivel tisztázták a vitájukat?
– Tavaly májusban Udinében beszéltem vele legutóbb. Tekintettel arra, hogy mi mindent éltünk meg közösen, másképpen is kezelhettük volna a helyzetet, hogy már nem számít rám a csapatban. Ha egy kávézóban összefutnánk, köszönnék neki, de nem hívnám meg.

– Milyennek látja a Juventus 2023–2024-es idényét?
– A Juventusnál sohasem szabad megelégedni a Bajnokok Ligája-indulással. A keret fel tudta volna venni a versenyt azokkal, akik előtte végeztek, még az Interrel is, amely káprázatos idényt futott. A csapatban megvolt az érték, de a nehéz pillanatokban nem koncentrált megfelelően.

– Cristiano Ronaldo miért nem váltotta meg a világot Torinóban?
– Előzetesen úgy tűnt, hogy az érkezése egyet jelent majd a Bajnokok Ligája-győzelemmel, de a labdarúgás nem egzakt tudomány. Nagyon sokat hozzátett a csapat mentális erejéhez, és bár időnként elakadtak rajta a támadásépítések, ennyit meg lehet engedni egy bajnoknak. Ha a pályán volt, gyakorlatilag előnyből indultunk, a világ legjobbjának teret kell engedni.

– Kit volt nehezebb fogni, őt vagy Lionel Messit?
– Messit, mert kiszámíthatatlan volt. Cristiano tökéletes gépezet, de könnyebb volt kiismerni.

– Buffon a kapusok CR7-je?
– Egyértelműen, ezért is sajnálom, hogy nem sikerült vele a csapatban Bajnokok Ligáját nyernünk. Hálás vagyok, hogy évekig játszhattam vele, jó ideig aligha lesz még egy olyan formátumú kapus, mint ő.

– És ki lehet az új Bonucci? Látja esetleg már az utódját?
– Két fiam van, talán közülük kerül ki… A bolognai Riccardo Calafioriból nagyszerű védő lehet, de még nem Bonucci – egy nagycsapatban másfajta nyomás nehezedne rá. Alessandro Buon­giorno is tehetséges, jó az emberfogásban és az előrejátékban is. A modern futballban az én képességeim még értékesebbé váltak, mert a mai védők kevésbé kiforrottak az egy az egy elleni párharcban, igaz, egyre jobban olvassák a játékot, és egyre jobban képesek bejátszani a területeket.

– Álmodik arról, hogy ön a Juventus edzője, Chiellini pedig a klub vezetője?
– Arról ábrándozom, hogy a Juventus edzőjeként megnyerem a Bajnokok Ligáját, játékosként ugyanis nem adatott meg. Ha Giorgio lenne a vezérigazgató, kiváló szakmai és magánjellegű kapcsolatot ápolnánk. De mindkettőnkre hosszú út vár még.

– Mit gondol, Thiago Motta milyen edzője lehet a Juventusnak?
– Közvetlen és erős jellem, nagyon szeretem. Minden megvan benne, hogy modern játékot honosítson meg a Juventusnál, időt kell neki adni. Szerettem vele játszani a válogatottban, fontos játékosunk volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Miután döntetlent játszottunk a spanyolokkal a csoportkörben, kiállt a csapat elé, és azt mondta: ha ugyanilyen szellemiségben folytatjuk a tornát, mi játsszuk a döntőt Spanyolországgal! És igaza lett.

– A németországi Európa-bajnokságon meddig juthat el Olaszország, és ki lehet a csapat húzóembere?
– Ha Luciano Spalletti szövetségi kapitány megtalálja a megfelelő formulát, és sikerül továbbjutni a spanyolok, horvátok, albánok alkotta halálcsoportból, az arany­éremig is eljuthat a csapat. Arra számítok, hogy Gianluca Scamaccának ragyogó tornája lesz, mert rengeteget fejlődött az önismerete.