Elsőrangú Volán-forgatókönyv

„Nocsak, itt aztán készülnek a nagy meccsre!”– örvendezik a csapat után egy nappal megérkező magyar delegáció, midőn azt látja, hogy a plakátról az Acroni kapusa, Gaber Glavic köszön viszsza. A szűk utcán pirosra vált a lámpa, így közelebbről is van idő megszemlélni a hirdetményt. Rögvest egy illúzióval kevesebb: Glavic ugyanis gálameccsre invitálja az embereket – 2005 decemberére…

A parkolót elfoglalta a fehérvári busz

A helyi újság már frissebb, másfél oldalas beharangozójából, tolmács hiányában, egy szöveg közti alcímből azt szűrhetjük le, hogy az Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián duót ismerik a legjobban. No igen, az alapszakasz kanadai táblázatát 34-34 ponttal az élen zárta hazánk legnépszerűbb „ikerpárja”, tőlük aztán lehet félni. A hatalmas szocreál csarnok előtt tréningben melegítő ifjabb Ocskay nem törődik a múlttal, mint hangsúlyozza: „Hol van már az alapszakasz? Most kell bizonyítani.”
A mellettünk rövidnadrágban elviharzó Gröschl Tamás bólint egyet – csak meg ne fázzon itt nekünk!

Jó szokás szerint előkerülnek a focilabdák, cicáznak, egyérintőznek, miközben a stáb tagjai teát, kávét kortyolgatnak. A parkoló tele – aki a telt házas fehérvári meccsek alkalmával esetleg káromkodásra szánja el magát az autóshelyek száma láttán, érdemes Jesenicébe jönnie, rögvest ódákat zeng a koronázóvárosi leállási lehetőségekről. Maradjunk annyiban, hogy itt a csapatot szállító Volán-busz voltaképpen a parkoló egynegyedét elfoglalja.
Odabent már tágasabb. Két oldalt égbe szökő lelátó, egy hatalmas Red Steelers-zászló, háromezer szurkoló. Ennek ellenére pokoli hangulatról nem beszélhetünk, a 2. percben a hazai kiállítást is csupán szórványos fütty fogadja. Elkezdődött. Jesenice vagy Volán? – ez itt a kérdés.

Omar Ennaffati (is) utóbbira szavaz, nagy kár, hogy a süvítő korong a kapuvason csattan. Palkovics is közel jár a gólhoz, szemtől szemben áll a kapussal, de fonákkal melléemel. Ideges volna?
Amint kiegészül a szlovén együttes, fordul a kocka: kettős fórban Miha Rebolj, Dejan Varl és Ales Kranjc teszteli Budai Krisztián reflexeit – de ezek továbbra is tökéletesek. Kranjc a leghevesebb, üt, vág, lő, mindenhol ott van, védő létére a legveszélyesebb szlovén. Van önbizalma, az látszik. Persze akit úgy imádnak, mint őt errefelé… Vélhetően sohasem felejtik el neki, hogy tavaly áprilisban a ljubljanai Tivoli-csarnokban az ő góljával nyerték meg a bajnokságot. Előtte kilenc évig rendre az Olimpija diadalmaskodott, képzelhetik, mekkora fiesztát csaptak.

Lövés közben kettétört az ütő

Ugye, most nem fognak?
A sérültek miatt három sorral rohamoz az Acroni, a végén talán ez visszaüthet. Mindenesetre a parti első felében ez nem látszik, kőkeményen támadnak a piros-fehérek – más kérdés, hogy a legnagyobb helyzet Michal Stastnyé, aki ziccerben lőhetne gólt. Glavic azonban a helyén, mint ahogy a harmad végén kettős előnyben is: Vladimir Buril, Svasznek Bence és Kangyal Balázs próbálkozása is hiábavaló. 1:43 percig öt a három ellen – pedig ez mekkora sansz volt, srácok!
Második menet. Vajon mit mondott a szünetben Pat Cortina? Talán hogy bátrabban? Meglehet. Feltűnő, hogy aktívabb a Volán, a jesenicei mezőnyfölény a múlté. Gyerünk, meg lehet őket zavarni! Például így! Micsoda passz (Milos Palovcík), micsoda szóló, micsoda befejezés (Csibi József)! 31. perc: 1–0. Ej, ha így maradna!
Nem marad. Az osztrák bíró kizavarja Holéczy Rogert, az előnyt pedig beütik. De hogy! David Rodman lövés közben eltöri az ütőjét, a korong felpattan egy védőről, és mint a hulló falevél, a jobb felső sarokba esik. Ezt a mázlit vagy éppen pechet! – a megfogalmazás nézőpont kérdése.

Sok idő nincs a búslakodásra, mert jön Ocskay. Elvégre megmondta. A támadóharmadban gondol egyet, lendül a bot, süvít a korong. Mekkora gól, te jó ég?! Ezután mit írnak róla, kedves szlovén kollégák? És mit írnak a magyar bajnokról, amely 40 perc elteltével 2–1-re vezet (hála a remeklő Budainak is, aki bámulatos bravúrral fogja meg Rodman szólója végén a korongot) az önök legjobb csapata ellen?

Hat a három ellen sem tudtak gólt szerezni

Ha ezt az egy harmadot kihúznák… A szezonban 4–0 a mérleg oda, de mit sem számít. Ez a finálé, az aranycsata, s eddig jobbak az „ördögök”. Szó se róla, ördögi tett volna itt nyerni! Kezdés. Méghozzá csodálatos! Egy szlovén a büntetőpadra, bent a második sor. Nem kell neki sok idő: Svasznek passzol Kangyalhoz, aki mesterien lő keresztbe, a kapu elé, ahol Stastny érkezik: 3–1. Parádés! Néma csend a lelátón. Döbbenet. Nem értik. Pedig ha az Olimpija ellen is látták volna a Volánt.

A csudába! Hatalmas a kavarodás, vagy nyolcan gyűrik-gyömöszölik egymást Budai kapuja előtt, amikor szépít az Acroni: Mitja Sotlar a szemfüles, a szerencsés, 3–2, még 16 perc van hátra. Húzzuk ki valahogy! Hatalmas a nyomás, újra aktív a Kranjc-féle sor, de nem jár sikerrel. Bezzeg egy kontra! Palovcík, Stastny, majd Csibi a korong útja. Utóbbi higgadt, elfekteti a kapust, majd emel: 4–2. Hát mi történik itt?!
Már csak négy perc. Pat Cortina magyaráz, Ocskay magyaráz, kettős emberhátrány, Roman Pristov időt kér. Mit csinálnak? Lehozzák a kapust? Hat a három ellen? Még ilyet! Budai, Budai és Budai! Kivédekeztük. Már csak két perc.
Hát meg fogják nyerni!

Üres a kapu, Kovács Csaba szerez korongot, ott az ötödik! 5–2, jaj de szép város ez a Jesenice! Aki tud, csütörtökön induljon el ide, a második meccsre. Ha azt a plakátot látja, jó helyen jár.

Mestermérleg
Idegesen játszottunk, sok helyzetet kihagytunk. Az ellenfél kapusa nagyon jó napot fogott ki. Maguk alatt vannak a játékosaim, lelket kell öntenem beléjük. Semmi sem úszott még el, a legfontosabb, hogy a második meccset meg tudjuk nyerni.
Roman Pristov, a Jesenice edzője

Büszke vagyok a csapatra. A különbség nem reális, nagyon nehéz meccs volt. Okosan, higgadtan játszottunk, szép gólokat lőttünk, Budai Krisztián nagyon jól védett. Jó lenne már csütörtökön ünnepelni, de nehéz lesz, mert nagyon jó együttes az ellenfelünk.
Pat Cortina, a Volán edzője