TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL.Túl sokat remélek, kérek? Mára csak annyit, hogy játsszunk a skótokkal jó meccset, ha kell, nyomjuk inunk szakadtáig, és jöjjön, aminek jönnie kell. Persze leginkább a győzelem és a továbbjutás.De ha mégsem, a múlt már akkor sem változik.

ALAPVONAL. Ne legyen végünk! Mint ahogy a szövetségi kapitánynak sem, mert hat esztendő alatt valami egyedit és nagyszerűt alkotott, amiről most dől el, hogy marandó is lesz-e.

ALAPVONAL. Ennek az Eb-nek a mi szempontunkból most már nem a továbbjutás az igazi tétje (hisz az már nem csak rajtunk múlik), hanem az, hogy a 2026-os vb-selejtezők előtt megmaradjon az egység a szövetségi kapitány, a csapat és a tábor között.

ALAPVONAL. A televíziós jogdíjak terén 2023-ban sikerült meghaladni az évi egymilliárd dollárt, 2029-re pedig 1.4 milliárd dollár a cél. Nem tűnik lehetetlennek, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy amíg az ESPN 2022-ig mindössze évi ötmillió dollárt fizetett a jogokért, az új jogperiódusban már évi 75-90 millió dollár lesz a tarifa. Adott esetben 18-szoros ugrás egyik ciklusról a másikra…

ALAPVONAL. Elfogadnék minden ellentmondást, ha a NOB törődne a hagyományokkal. Ha létezik szervezet a világon, amelyik megtehetné, pontosabban megtehette, még pontosabban, meg kellene, kellett volna tennie, az éppen az övék. A fordulópont 1996, amikor a sportvilág közfelkiáltással Athénnek adta volna a játékokat az újkori olimpián centenáriuma (1896) miatt, ám Atlanta lett a befutó.

ALAPVONAL. A Svájc elleni módosult állapotot sem nevezném igazából lazaságnak, legfeljebb egy csalóka állapotban való megragadásnak.

ALAPVONAL. Miért éppen Wladár? Na, erre már nincs egyértelmű válasz. Valószínűleg azért, mert az írásban rögzített előfeltételek mellett létezik egy íratlan, de ettől még roppant fontos szempont is: az arra hivatottak nemcsak vagy nem elsősorban sportolót, hanem sportembert, méltó társat is választanak maguk közé. Azaz nemcsak versenyzőre, vezetőre, eredménysorra, hanem karakterre, személyiségre is szavaznak.

ALAPVONAL. Addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába az utca emberét, lám, tényleg igaz, amit apáink, nagyapáink emlegettek a nagy elődök kapcsán. Szó szerint tapinthatóvá, kézzelfoghatóvá vált a sport és ezen belül a labdarúgás közösségépítő ereje.

ALAPVONAL. A ma hetvenéves Kemény Dénesnek titka nem volt, elvégre a legfontosabb, a tehetség látszik, ahogy a tudás is, az pedig – ne feledjük, pólóról és benne a játékvezetői hatalomról van szó – örök igazság, hogy az a legjobb sportdiplomácia, ha öt-hat góllal jobb vagy az ellenfélnél. Mint ők. A háttérben persze az, amit már az első siker (1997, Sevilla, Európa-bajnoki cím) után megállapítottak: »Más morál, más szellemiség, más igény.«

ALAPVONAL. A futballért mint csúcstermékért a televíziós társaságok fizetik a legtöbbet, így az ő igényeik nagyjából az »Igenis, értettem, hozom!« kategóriába tartoznak. Amíg a »táplálkozási lánc« tetején nem az kérdés, kapnak-e interjúalanyt a riporterek, hanem az, mennyit, addig egyre lejjebb haladva, eljutva mondjuk az újságírókig, már az a felvetés kerül elő, hogy lesz-e kedve még megállni ott valakinek az addig már több helyen, többféleképpen vegzált labdarúgók közül.

Világszerte nagyon sok sportolót kedvelnek az emberek. Többüknek hatalmas rajongótábora van. A népszerűség ugyanakkor nem egyenlő a szeretettel. Sőt, olykor terhes, ám sok pénzt fial annak, akiért odavannak a népek, akinek az öltözködését, hajviseletét, szokásait utánozzák, ha már sportzsenialitását nem tudják.

ALAPVONAL. Aligha mellékes, milyen lelki körülmények közepette, siker-, illetve kudarcélménnyel indulnak az Eb helyszínére, Németországba a csapatok, még ha mindenki igyekezett is bagatellizálni a felkészülési mérkőzéseken elért eredményeket. Jó ideje erre is megvannak már a kicsiszolt kommunikációs panelek, amelyeket legfeljebb a kor szlengjéhez igazítottak az ezért fizetett szakemberek.

ALAPVONAL. Nehéz ügyesen egyensúlyozni manapság a futballtámogatás bőkezű lehetőségei és a mértéktartó, hagyománytisztelő szellem igényei között; a tao közegében hajlamosak a klubok az egyenmegoldások, sablonválasztások felé mozdulni, könnyelműen szemétbe dobva saját karakterüket és sok évtizeden át őrzött stílusjegyeiket.

ALAPVONAL. A Ferencváros diadalmaskodott, és ha ez Budapesten, Belgrádban, Zágrábban, Splitben, esetleg Athénban történt volna, ennek a final fournak csodájára jár a fél pólóvilág. Csakhogy az illetékesek Máltát szemelték ki házigazdának, és nem is egyszeri alkalomra, hanem hároméves időtartamra. Ha nem volt más jelentkező, az baj. Ha volt, az még nagyobb baj.

ALAPVONAL. Legjobban persze annak örülnék, ha a károgókat megint sikerülne egy-egy győzelemmel elnémítani, felbosszantani, esetleg elrontani a kedvüket. Nem szeretnék rosszat senkinek, de az elmúlt napok kommentekben megjelenő beteges frusztrációja után valami már kijárna az ellendrukkereknek is…

ALAPVONAL. Ám róla csak később derült ki, mire van hivatva, nem magasabb polcról érkezett, de magasabb polcra kapaszkodott fel, s magával vitte előbb a kispestieket, majd a válogatottat. S Rossiról nehezen tudom elképzelni, hogy, mondjuk, a közelgő németországi Európa-bajnokság németek elleni csoportmeccse után, a skótok előtt egyszer csak lelép több pénzért valahová a stábjával együtt.

ALAPVONAL. A rokoni kapcsolatok, a magyarországi és romániai jégkorongozás közismert, ezerszálú kötődése igencsak valószínűsíti ezt az érdeklődést a jövő évi divízió 1/A-vb iránt, amely akár világszintű kuriózum szintjére is léphet, és ez kívülről egy közvetlenül nem érintett ország szurkolói részéről egy másik nemzet válogatottja iránti megmagyarázhatatlan ragaszkodásnak tetszhet.

ALAPVONAL. Nyilván továbbra sem az ETO a templom egere, de például Bukaresttől Brestig néhány B betűs városban a fizetések általában magasabbak, de az egyébként remek projektet építő Esbjergnél a világ legjobbjának, Henny Reistadnak is csúcsgázsi jár. A tárgyalások során a Győr legnagyobb fegyvere a nemzetközi siker lehetőségének felvetése – és ezzel él is.

ALAPVONAL. Kétévente reformálták a hazai élfutballt, s volt minden, mint a zsibvásárban: pontrendszer-változtatás, amikor döntetlen esetén a meccs végén tizenegyeseket rúgtak a csapatok, Professzionális Nemzeti Bajnokság (PNB), alatta az NB I-gyel, A- és B-csoportos lebonyolítás erősorrend alapján rangsorolt csapatbeosztással… Kísérletezőkedvnek tehát nem voltak híján a labdarúgóberkekben.

ALAPVONAL. Most már Satya is csak – volt. Hiányozni fog, mert hiába nem emlegetik a világklasszisok között, remek játékos volt. (…) »Jó futballistaként« szerzett nevet magának, ez a titulus a hatvanas-hetvenes években magas rangnak számított. Ahogy a legendás Göröcs Titi (62-szeres válogatott, ötszörös bajnok a Dózsával) fogalmazott: »Ha nem lettek volna Oborzil Satyák, én nem lehettem volna Göröcs Titi.«