TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Két kiváló meccs között azon morfondíroztam, a távlat hiánya ellenére mennyien érzik most itt, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, a KIMBA nagycsarnokában, hogy éppen a sporttörténelem részesei?

ALAPVONAL. A régimódi keelboatosok, a csendes szorgalommal edző kajakosok, a túrakenuban lapátoló vízitúrázók látványosan félreszorulnak, a közös folyó másodlagos használóivá lesznek, miközben a Dunát szemérmetlenül veszi birtokba az új idők köre: zúgva cikáznak a jetskik, hasítanak az óriás motorcsónakok, a tengerjáró jachtok, a hangszóróból üvölt a zene, harsog a táj, csillog az aranylánc, villan a napszemüveg, pazar a buli.

ALAPVONAL. A ma 80 éves Molnár Endréről azt írták, hogy a neve hallatán idegessé válnak az ellenfél támadói. A csatár helyzetbe kerül, felemeli a labdát és szembenéz Molnárral. A támadó szemén hirtelen észrevenni, hogy fél, hogy elbizonytalanodott. A »Molnár-hipnózis« tönkreteszi a célzókészülékét, akaratlanul is gyámoltalanul lő.

ALAPVONAL. Lassan viszont az ókori római viadalokhoz hasonlóan gladiátorként tekinthetünk a futballistákra, akiknek ha esik, ha fúj, mindegy, milyen napszakban, időjárásban, helyszínen, de »ölni vagy halni kell«, ha ez a parancs.

ALAPVONAL. Hogy mi lesz, majd meglátjuk. Én továbbra is drukkolok a csapatnak, még úgy is, hogy kevésbé vagyok optimista, mint Bódi Ádám, aki szerint érdemes lesz a Tiszakécske meccseire járni az ősztől. Igaz, mit mondhatna mást egy új szerzemény, aki profi futballista – és a klubhonlapnak nyilatkozik.

ALAPVONAL. Most pedig azért lehet szurkolni, hogy a székely Bilbao megkapaszkodjon a Superligában.

ALAPVONAL. Hetvenesztendősen is a Margitszigeten kezdte a napjait, a hajnalban, munka előtt futni indulóknak ismerős kép volt, ahogy az uszoda melletti sétányon útnak indítja a versenyzőit. Ragaszkodott az állandó jelenléthez, mert szerinte ha valaki világklasszist akar nevelni, alaposan meg kell ismernie a tanítványát, a távedzés nem működik.

ALAPVONAL. Nico Williams most a Barcelona-szurkolók első számú közellensége, miközben megint nem a szép köntösbe csomagolt, erősen igaztalannak tűnő kijelentéseket sorra halmozó Joan Laporta klubelnök húzza a rövidebbet.

ALAPVONAL. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem: Florida adózási szempontból is csábító. Nincs állami jövedelemadó, ami vonzóvá teszi a csapatokat a játékosok számára, különösen a magasabb fizetésű sztárok körében. Ez azonban nem minden, hiszen a szakértők szerint a Panthers NHL-sikere nem pusztán a »tax advantage« miatt következett be, hanem a tudatos csapatépítés, a közösségi beágyazottság és a győztes kultúra kialakítása miatt.

ALAPVONAL. Nem igazán kételkedem benne, hogy hamarosan a Lakers is megérkezik a legnagyobb luxusadózók közé, de abban sem, hogy jönnek majd az innovatív megoldások és innovatív szerződések is. Mert Walterék abban különösen jók, hogy meggyőzzenek valakit, miért érdemes csatlakozni hozzájuk.

ALAPVONAL. A Félidő 0:0 túlburjánzó képeivel szokatlanul kavargó, avantgárd hatású, sorokra bontva nehezen elemezhető vers, amely egészben mégis nagyot üt; teljes lendülettel löki ki az olvasót a mámoros stadiontérbe, szenvedélyes tűzzel, kikezdhetetlen hittel töltve fel az előtte álló küzdelmekhez. József Attila műve a tisztaság, az őszinteség, a remény szikrázó himnusza.

ALAPVONAL. Bőséges szakirodalma van annak, hogy miként kerülheti el a bukást egy edző, pontosabban: mikor nem buktatják meg. Az ismérvek között az első, hogy tudnia kell, kik a véleményvezérek, s muszáj velük jó viszonyt kialakítania. Ehhez képest az, hogy felkészült, ismeri a játékosait, egyenlő bánásmód mellett szigorú, képes megújulni időről időre, könnyebben megoldható feladvány.

ALAPVONAL. Van-e hát reális esélyünk a világbajnokság (immár 48-as) mezőnyébe bejutni negyvenesztendei várakozás után, s ha van, de elég kevés, kimondhatja-e ezt a csapat szövetségi kapitánya, akitől minden szurkoló – vele két Eb-szereplés után – ennek az álomnak a valóra váltását várja el?

ALAPVONAL. Az, hogy Pozsonyban zsúfolt ház előtt játszhatott a hazai válogatott, szinte magától értetődő, a futballőrült Dunaszerdahelyen pedig, úgy tűnik, szinte valamennyi mérkőzés ünnepnek számít. A fiatalok iránti érdeklődés fokát a nyári szabadságolások is befolyásolják, a korosztályos kontinensbajnokságokat célzó szervezett turizmusban rejlő lehetőségeket azonban egyelőre nem nagyon fedezték fel az utazási irodák.

ALAPVONAL. A tendenciát figyelve a jövőben nem csökkenni, épp ellenkezőleg, rohamosan nőni fog a multiklubmodellek száma világszerte, ennek azonban az lesz az eredménye, hogy még az elmúlt két évtized mintájához képest is szűkül majd az a kör, amely a futballvilágot uralja.

ALAPVONAL. Meglátásom szerint, vállalva a nagyokosok minden szitkát, nincs olyan, hogy futballstílus. Még úgy sem, hogy a hozzáértők szerint a pozíciós játék és a dinamikus presszing (Pep Guardiola, Jürgen Klopp) ötvözete az igazi. Igaz, hozzáteszik, hogy a meccseken a történések függvényében alkalmazkodni kell.

ALAPVONAL. Magyarország majd’ száz éve, 1927-ben lett a Nemzetközi Jégkorongszövetség tagja, a második világháború előtt Európa-bajnokságokon és két olimpián (1928, 1936) vett részt, Hircsák (Csák) István kapust a harmincas-negyvenes években a kontinens egyik legjobbjának tartották.

ALAPVONAL. A legtöbb helyen már vége az idénynek, egyesek hamarosan exkluzív tengerparti nyaralások képeit teszik közé a különböző fórumokon, mások még csak tervezgetik a régen vágyott és megszolgált lazulást. És persze bőven vannak olyanok is, akik egzisztenciális jelentőségű vigyázzállásban várják játékosügynökök vagy a sportigazgatók telefonhívását.

ALAPVONAL. Nápoly pedig még annál is »délebb«. Máig más ország. Ahol a pizza még a legelőkelőbb éttermekben is idézi azt a kort, amikor valóban a szegények eledele volt, ahol a limoncello olyan, mintha friss, édes, lédús citromba harapnál. Ahol a labdarúgás, akár Latin-Amerikában, nem sportág, hanem életforma, szenvedély, férfias virtus, harci játék, vallás.

ALAPVONAL. A szurkoló egy életre választ klubot és akkor is kitart mellette, ha nem fut a szekér, a néző viszont egy-egy csapattal szimpatizál, amely valamilyen szempontból kimagaslót nyújt – ezt a két érzést össze sem lehet hasonlítani.