TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Kanada jégkorong-válogatottja szinte hazajár Budapestre, sorozatban harmadszor játssza nálunk a vb-t megelőző utolsó előkészületi találkozóját. Becsüljük meg és értékeljük, hogy évről évre testközelből élvezhetjük a játékukat, mert korántsem magától értetődő, hogy a világ legjobbjai »házhoz jönnek«.

ALAPVONAL. Ezt azonban megtagadta a sors, hiszen már a torna zárórája előtt két nappal eldőlt, hogy épp a házigazda válogatott zuhan ki a második vonalból.

ALAPVONAL. Ha az utolsó gól a Veszprém és a Ferencváros javára határozott volna, a napokban számos lelkendező cikk és értekezés születne »lám, így kell ezt« alapállásból, e páratlan sikersorozatról. Most, hogy ellentétes előjellel kell közelítenünk, annyit azért így is rögzítsünk, hogy a legrangosabb nemzetközi kupa negyeddöntőjének utolsó pillanataiban csak az tud elbukni, aki odáig eljutott és ott is a végsőkig eséllyel küzdött.

ALAPVONAL. Vagyunk néhányan indiánok a futballban, akik úgy érezzük, a futball lelke, a játék természetes szelleme valahol elmaradt, tán a külvárosi pályákon, a faluszéli mezőkön, az amatőr korszak gentlemanjei között vagy egyenesen a napfényes gyermekkorban.

ALAPVONAL. Nem vagyok híve az ilyesfajta játékos-összehasonlításnak, de ami tény, az tény: Lamine Yamal jobb 17 évesen, mint Lionel Messi vagy bárki ebben a korban.

ALAPVONAL. A brnói és a spliti élmények is megerősítettek abban, milyen szerepe van egy adott közösségben a futballnak és a helyi csapatnak.

ALAPVONAL. Szoboszlaiból a nemzetközi mezőnyben meghatározó, a mérvadó szakvélemények szerint is elit középpályás vált, aki minden bizonnyal még mindig nem ért pályája csúcsára. Becsvágya nem lett kisebb, néhány perccel az angol bajnoki cím megszerzése után már a következő álomról, a Bajnokok Ligája megnyeréséről beszélt – ez csak annak meglepő, aki nem ismeri őt.

ALAPVONAL. A vízilabdát ráadásul nem elég nézni, érteni is kell ahhoz, hogy magával ragadja az embert. Amikor a barátaimnak áradozom a pólómeccsekről, tízből kilencen azt mondják: jó, de fogalmunk sincs, mi történik a víz alatt. Jogos a felvetés, bár ezen aligha lehet segíteni, viszont az új szabályok azt helyezik előtérbe, amit látunk is: a játék sava-borsát, a gólt.

ALAPVONAL. Vajon miért jutott ide ez az egyébként remek, látványos, dinamikus, könnyen követhető és élvezhető, tiszta szabályrendszerű sportág? Legalábbis nálunk, mert a földkerekség számos pontján virágzik. A miért mellett a honnan is kérdés, és utóbbira könnyebben megtalálhatjuk a választ.

ALAPVONAL. Na de mi van azokkal a háttéremberekkel, akik naponta küzdenek azért, hogy a csapatuk elérjen valami nagy célt, ők pedig meghúzódva ugyanúgy ünnepeljenek, ha sikerrel jár mindenki. Ők legalább annyira vágyják a sikert, mint a csapat és a szurkolók, a jelentős részük ráadásul általában lokálpatrióta és drukker is egyben, így aztán egy-egy álom valóra válása nekik sokszorosan is értékes.

ALAPVONAL. A múlt köztudomásúlag mindent megszépít. A csíkszeredai Új Sport hajdani agóniája fölötti emberi, egyesek esetében egzisztenciális fájdalmát is régen elmosta. Maradt a mosoly, a büszkeség, az emlékek felidézése, a tudat, hogy résztvevői történelmi tett alkotó részesei lehettek. Hogy ennyi is adatott, tekintsük a Fennvaló ajándékának, a nagy elődök álmai beteljesítésének.

ALAPVONAL. Nem lenne ildomos leírni a sztorit. Maradjunk annyiban, hogy a srácok megnyerik az amerikai válogatót, az evezős szövetség mégsem őket akarja benevezni a berlini játékokra, mert a csapatnak nincs pénze az utazásra, a felszerelésre, az olimpiai kint- tartózkodásra, szemben a legyőzött gazdag keleti parti egyetemi riválissal.

ALAPVONAL. A férfivá érett Kós Hubert a határozott, mégis szelíden képviselt arány- és minőségérzékkel átszőtt cél- és feladattudatnak oly harmóniáját sugározza hozzáállásával, szavaival, hogy az nemcsak ámulatra méltó, de vigasztaló példa is lehet mindenkinek.

ALAPVONAL. Az írás apropója azonban a ’95-ös hősköltemény, ne is távolodjunk el tőle túlságosan.

ALAPVONAL. Erősen hiszem, azok a sportemberek tudnak maradandót alkotni, akiknek világlátásuknak, külső környezetüknek és tagadhatatlanul a szerencsének is köszönhetően megadatik, hogy egy klubban, városban, országban igazi otthonra leljenek. Akiknek nem kötnek néhány vereség után máris útilaput a talpuk alá. Másrészt, akik nem fognak az első hívó szóra vándorbotot.

ALAPVONAL. Szétnyílt az olló a mezőny elitje és a hátország között, a bajnoki címért zajló versengés belharc lett, a kisebbek ellen pedig elég volt egy-egy visszafogottabb teljesítmény is a győzelemhez. A hazai porond helyett/mellett nagyobb erőkkel lehetett összpontosítani Európára.

ALAPVONAL. Ha van klub,  amely rendszeresen rácáfol az esélyekre, az épp a Real Madrid.

ALAPVONAL. A Falco legnagyobb ereje az állandóság és kiszámíthatóság.

ALAPVONAL. A sportrajongók másik podgoricai törzshelye a Moracsa-parti komplexum, itt található a folyóról elnevezett ikonikus csarnok, amely a fanatikus szurkolók miatt gyakran oroszlánbarlanggá változik.

ALAPVONAL. Senki se mondja nekem, hogy ez a szerves fejlődés útja. Igaz, senki nem is mondja. Mert a döntéshozók között ez a jelek szerint igen keveseket érdekel. Úgyhogy nem zárom ki a jövőben a további duzzasztást. A 96-ot logikátlannak tartom – ettől persze még simán bekövetkezhet –, a 128-ra viszont lennének elképzeléseim.