TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Az, hogy Pozsonyban zsúfolt ház előtt játszhatott a hazai válogatott, szinte magától értetődő, a futballőrült Dunaszerdahelyen pedig, úgy tűnik, szinte valamennyi mérkőzés ünnepnek számít. A fiatalok iránti érdeklődés fokát a nyári szabadságolások is befolyásolják, a korosztályos kontinensbajnokságokat célzó szervezett turizmusban rejlő lehetőségeket azonban egyelőre nem nagyon fedezték fel az utazási irodák.

ALAPVONAL. Óriási megtiszteltetés, hogy leforgathattuk a Nemzeti Sport első önálló produkcióban készülő filmjét. Több mint húsz ember beszél a székesfehérváriak negyven évvel ezelőtti hőstetteiről, a nagy menetelés rengeteg új aspektusára derül fény, és felbukkannak olyan sztorik, amelyeket nem hallhattunk még. 

ALAPVONAL. Bevallom, e pillanatban, a torna rajtja előtt én is inkább a többséghez tartozom. Legfeljebb a többségen belül ahhoz a kisebbséghez, amely azért megfogalmaz kételyeket. Nem a klub-vb sikerét, hanem eleve elrendeltetett bukását illetően. Mert arra sincs garancia.

ALAPVONAL. A tendenciát figyelve a jövőben nem csökkenni, épp ellenkezőleg, rohamosan nőni fog a multiklubmodellek száma világszerte, ennek azonban az lesz az eredménye, hogy még az elmúlt két évtized mintájához képest is szűkül majd az a kör, amely a futballvilágot uralja.

ALAPVONAL. Mindennap el kell vinni őt Disneylandbe. Kifizeti, de akkor legyen Miki egér, Donald kacsa és mindenki más. Hogy közben a futballt szerető emberek száma csökken a stadionban? Ez odafent kit is érdekel igazán?

ALAPVONAL. A Népsport kiemelte, hogy a VVK-, a KK-diadalt és az olasz–magyart csak együttesen lehet értékelni, hiszen ezért mozgott a szokottnál fáradtabban Mátrai, Rákosi, Albert és Fenyvesi, s ezért nézte csak a lelátóról a mérkőzést Mészöly, Ihász és Farkas. De a lényeg: »Véletlenek előfordulnak a sportban. De mi Torinóban, Bécsben és Budapesten is – győztünk…!«

ALAPVONAL. A mélységek és magasságok ingadozása jellemezte leginkább a két csapat idényét. A nemzetközi szereplés mindkettejüknek egyaránt a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében ért véget, míg a hazai trófeákon megosztoztak: a kupa Szegedre került, a bajnokságban a Veszprém megvédte a címét.

ALAPVONAL. Mai ésszel nehezen felfogható újítást, majdhogynem felforgató lázadást jelentett paraszti környezetben a football: sokan ellenségesen szemlélték a látványt, hogy életerős fiatalemberek dologtalanul múlatják az időt felfújt hólyag vagy bőrgolyó rugdalásával.

ALAPVONAL. Mondhatnánk, a határ a csillagos ég. Hát még ha az aktuális trófea magasba emelésekor nem Máltáról, hanem a Margitszigetről lehetne szemlélni a nyári égboltot.

ALAPVONAL. Győrben amit ígérnek, az pontosan érkezik.

ALAPVONAL. Meglátásom szerint, vállalva a nagyokosok minden szitkát, nincs olyan, hogy futballstílus. Még úgy sem, hogy a hozzáértők szerint a pozíciós játék és a dinamikus presszing (Pep Guardiola, Jürgen Klopp) ötvözete az igazi. Igaz, hozzáteszik, hogy a meccseken a történések függvényében alkalmazkodni kell.

ALAPVONAL. Az élvonalhoz hasonlóan a labdarúgó NB II-ben is a keleti csapatok előretörését figyelhetjük meg. Pedig szükség lenne a nyugati erőkre is, de jó is volt annak idején Siófokon vagy Szombathelyen nagy meccseket látni…

ALAPVONAL. Erősen kedvelem és pártolom a kis csapatokat, anno (2001-ben) a BKV Előrét is boldogan láttam volna az NB I-ben. Azért is, mert valamikor a nyolcvanas években az ismert és a labdarúgóberkekben elismert szaktekintély, a hajdani Népsport-újságíró Németh Gyula is volt a csapat edzője, tehát a múlt okán erős a kapocs, olyannyira, hogy az újságíró-válogatott a téli felkészülés végén hagyományosan edzőmeccset is játszhatott a Sport utcában, persze szigorúan vegyes csapatösszeállításban.

ALAPVONAL. Egy fohászt mi is elmormolhatunk.

ALAPVONAL. Az ETO a budapesti final four egyik alapköve, tizenegyből tizedszer indul, hatodszor nyerhet (első BL-trófeáját még oda-vissza vágós lebonyolítási formában szerezte meg), hozza magával a bázis szurkolói tömeget. Ha pedig mindketten ott vannak, a hazai bajnoki rivalizálás olyan szintre emelkedik, ami előtt Európa is meghajol.

ALAPVONAL. Az elmúlt két évben nemigen akadt Székesfehérváron senki, aki elmondja, mi a koncepció, mi a cél, a tulajdonos nem nyilatkozott, a vezetőedző fölött nem volt, aki bármiért vállalta volna a felelősséget.

ALAPVONAL. Pedig így volt – de bár ne lett volna így! Rettenetes, szörnyű, tragikus, hátborzongató élménnyel lettem volna szegényebb. Ez napra pontosan negyven évvel ezelőtt, 1985. május 29-én, egy szerdai napon történt Brüsszelben, az azóta már lebontott Heysel Stadionban.

ALAPVONAL. Florentino Pérezéknek egyértelművé vált a tavasz végéhez közeledve, hogy bár a garnitúra tele van világsztárokkal, meccseket, évadokat eldönteni képes játékosokkal, váltani kell, szükség van a megújulásra.

ALAPVONAL. Magyarország majd’ száz éve, 1927-ben lett a Nemzetközi Jégkorongszövetség tagja, a második világháború előtt Európa-bajnokságokon és két olimpián (1928, 1936) vett részt, Hircsák (Csák) István kapust a harmincas-negyvenes években a kontinens egyik legjobbjának tartották.

ALAPVONAL. A legtöbb helyen már vége az idénynek, egyesek hamarosan exkluzív tengerparti nyaralások képeit teszik közé a különböző fórumokon, mások még csak tervezgetik a régen vágyott és megszolgált lazulást. És persze bőven vannak olyanok is, akik egzisztenciális jelentőségű vigyázzállásban várják játékosügynökök vagy a sportigazgatók telefonhívását.