Száguldó milliárdok – Moncz Attila publicisztikája

HA ELTEKINTENÉNEK az eladhatóságtól és sokkal inkább a valóságtartalomra összpontosítanának, a Drive to Survive (DTS) című sportdokumentumfilm-sorozat készítőinek lassan időszerű lesz elgondolkozni a címváltoztatáson. Mert ez a széria, illetve „címszereplője”, a Formula–1 messze nem a túlélésért, de talán már nem is a profitért, hanem az extra profitért küzd. Nem utolsósorban az F1 tulajdonosa, a Liberty Media és a Netflix streamingszolgáltató együttműködéséből készített széria miatt. Az F1 mindennapjairól szóló alkotás hat évadot élt meg, jövőre jön a hetedik, a sikere pedig nem csupán a nézettségi mutatókon, de a „száguldó cirkusz” bevételein is erősen látszik.

Pedig amikor a Liberty Media 2016–2017 fordulóján 4.4 milliárd dollárért megvásárolta az F1 jogait, majd a szokásos körök (közvélemény-kutatás, gazdasági hatástanulmányok és társaik) lefutása után összeállt a Netflixszel, senki sem gondolta, hogy egy sorozatnak ekkora hatása lehet egy sportágra. A Libertynek jelentős médiatapasztalata volt (Magyarországon is akadtak érdekeltségei, az F1-es akvizícióig például a Sport TV), találunk dokumentumfilmeket a sport világából, elég csak az ESPN – nem egy sportághoz, hanem a sport egészéhez köthető – 30 for 30 sorozatára vagy az amerikai futball edzőtábori hátterét bemutató Hard Knocksra gondolni, de ami döntő fordulatot adott volna bárminek is, olyannal senki sem állt elő. Ma pedig ott tartunk, hogy a DTS után a golf (Full Swing), a tenisz (Breaking Point) vagy éppen a kerékpár (Unchained) is megkapta a maga szériáját. Egyik sem ütötte, üti át úgy az ingerküszöböt, mint említett „főszereplőnk”, de már a feleakkora lendület is rengeteget hozhat a konyhára.

A Formula–1-ben az amerikai piac tűnt sokáig kihasználatlannak, a Liberty többek között ezt a piaci rést támadta meg nagy lendülettel. Ehhez persze kellett a platformok szélesítése (élén az F1TV-vel) a pénzes helyszínek megjelenése és futtatása (Miamin és Las Vegason át Szaúd-Arábiáig elég széles a skála), de a filmszerű televíziós megjelenést semmiképpen se hanyagoljuk el. Azért sem érdemes, mert az amerikai nézők fele már 2022-ben bevallotta, a Drive to Survive miatt lett F1-es hívő. A 2019-es első szezonhoz képest a nézettség az ötödik évad nyitányára 113 százalékkal emelkedett (ebben mondjuk közrejátszott az is, hogy a kezdeti távolmaradás után a Ferrari és a Mercedes is vállalta a részvételt), miközben a fejlődés a futamok televíziós nézettségén is érezhető volt. Az ESPN például minden idők második legjobb átlagnézettségével (1.1 millió néző futamonként) zárta a 2023-as versenyévadot.

Márpedig ha a tévében ilyenek a számok, az együtt jár a bevételek ugrásszerű növekedésével is. A televíziós jogdíjak terén 2023-ban sikerült meghaladni az évi egymilliárd dollárt, 2029-re pedig 1.4 milliárd dollár a cél. Nem tűnik lehetetlennek, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy amíg az ESPN 2022-ig mindössze évi ötmillió dollárt fizetett a jogokért, az új jogperiódusban már évi 75-90 millió dollár lesz a tarifa. Adott esetben 18-szoros ugrás egyik ciklusról a másikra… A helyszíni nézettség a 2017–2019 közötti 200 ezres átlagról 280 ezerre ugrott, igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy a pandémia után jóval erősebb lett a vágy a közösségi programok, a szórakozás iránt is. Ilyen számok mellett azért az is belefér, hogy a világszintű televíziós (amiben, nagyon fontos, a streaming nincs benne) nézettség több összetevő miatt is csökken. Az érdektelen futamok, a gyakori időeltolódás és az előfizetéses csatornák térhódítása nem tett jót ennek a szegmensnek.

Persze ha közben hét év alatt a Formula–1-et nézők átlagos életkora 36-ról 32 évre csökkent (a reklámozók szempontjából Isten hozott mindenkit az aranybányában!), a csapatok bevétele, ezzel együtt az összértéke meg jobban hasít, mint a magyar űrprogram, akkor ez kit érdekel? Az istállók átlagos bevétele a DTS megjelenése óta 1.2–4.9-szeres szorzó között emelkedett, az értékük pedig 2019 és 2023 között 276 százalékkal növekedett. Red Bull-dominancia ide vagy oda, minden téren a Ferrari és a Mercedes a két éllovas. Eszmei érték terén a maranellóiak nyernek – milliárd dollárban kifejezve – 3.9-3.8-ra, bevételben (százmilliós tételben) 700–680 a Merci javára a csata. És mi lesz itt jövőre, amikor az F1 világszinten első számú arca, Lewis Hamilton átmegy az első számú brandhez, a Ferrarihoz?! A vörösök óvatosan már most tízszázalékos többletnövekedéssel számolnak. Még mielőtt elkezdené sajnálni bárki is a Libertyt, mondván, a csapatok kizsigerelik: az amerikai tulajdonos 2018-ban még „csak” 1.83 milliárd dolláros bevételt könyvelhetett el, tavalyelőtt viszont már 2.57 milliárdost.

Ugye, ilyen számok láttán már elsőre sem tűnik őrültségnek, hogy az Apple azt fontolgatja, kétmilliárd dollárért az egész világra megveszi a közvetítési jogokat?

Jelentős hanyatlás igazából csak egy területen figyelhető meg (de a további szegmensek ezt képesek korrigálni!), és az a közösségi média. Amiben jócskán közrejátszik Max Verstappen és a Red Bull uralma. Az interakciók száma például 70 százalékkal csökkent 2022-ről 2023-ra, de lassult a feliratkozók növekedési üteme, illetve a közösségi elérések száma is. Tény, nem a legjobb üzenet, ha gyakran már öt kör után megvan, ki nyeri meg a futamot, onnantól bátran lehet aludni a következő másfél órában. Erre kitalálni valami orvosságot nehéz. (Igaz, az istállók közben saját tartalomgyártókat kezdtek el foglalkoztatni, sikerrel, a McLaren hétvégi produkcióiról készült alkotás például rendre 300 ezer feletti nézőt hoz a közösségi platformon.)

Itt nem a Liberty és az általa megbízott cégek írják forgatókönyvet, de nem is olyan szakemberek, mint akik a 2025. június 25-én bemutatandó, egyelőre cím nélküli mozifilmét készítik. Az F1 vezető testülete ugyanis kedden bejelentette, jövőre jön a nagyszabású alkotás, ami újabb (gazdasági) lökést adhat a sportágnak. A szereplőgárda összerakásán nem garasoskodtak, Brad Pitt és Javier Bardem a két legnagyobb név, a kilencvenes években játszódó filmben előbbi egy kiöregedett, sérüléséből visszatérő pilótát, utóbbi csapatfőnököt alakít, de hogy mire mennek a sikertelen istállóban egy tehetséges ifjonccal (Damson Idris), azt egyelőre nem tudni. Ha csöpögős hollywoodi sztori lesz, akkor azért sejthetjük. A blockbuster jelleget erősíti, hogy a Top Gun: Maverick rendezője (Joseph Kosinski) és producere (Jerry Bruckheimer) is ott bábáskodik a mozi körül, ahogyan társproducerként és tanácsadóként Hamilton is beszállt. Annyi csalás lesz csak, hogy átalakított Formula–2-es autókkal száguldanak majd a hősök.

A központi brandstratégiának jót tesz (az ilyenek is kellenek ahhoz, hogy az egy évtized alatt tízszázalékosról 40 százalékosra ugró női nézői tábort meg lehessen tartani!), és vélhetően erre a filmre is igaz lesz Rob Wilson közgazdásznak az a megállapítása, amit a Drive to Survive-ra tett. „Új szerencsét hozott a sorozat a Formula–1-nek, mert ezzel tényleg be lehetett törni az amerikai piacra, ahol fanatikus az érdeklődés az F1 és a működése iránt. Számíthatunk arra, hogy jönnek amerikai versenyzők, ahogyan nem lenne meglepetés néhány dél-amerikai ország, esetleg további mexikói pilóta felbukkanása. Ezekben az államokban elképesztő kereskedelmi lehetőség rejlik” – fejtegette.

Márpedig ha valaki pénzzel jön, napjaink Formula–1-ének ajtaját szélesre tárják előtte.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!