Anno kapus akart lenni, futballozott az Anderlechtben és a PSV-ben is, de úgy döntött, sportágat vált. Elhatározása helyességét az elmúlt évek eredményei fényesen igazolták.
Élete legszebb nyara után beszélgettünk sportlövőnkkel, aki úgy véli, a tokiói tapasztalatok mellett „robotüzemmód”, tudatosság és egy bizonyos naplófeljegyzés is kellett az olimpiai bronzérméhez.
Három aranyérmével a párizsi olimpia legeredményesebb atlétája lett. A mosolygós, 27 éves sprinter nemcsak a pályán, az élet más területein is példakép.
Az én futballenciklopédia-kalandom az 1990-es elejéhez kapcsolódik. Internetről még nem is hallottunk, az is nagy szó volt, hogy korábbi óvodás társamnál kétdimenziós focis játékot játszottunk apukája piros Commodore 64-es számítógépén.
A láthatár áthatolása című monumentális fotókötetében mutatja be közép-ázsiai tapasztalatait Péczely Lajos utazó, az 1945-ben kivégzett Kertész Géza futballedző unokája, akinek képeiből október 22-én kiállítás nyílik az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban.
A párizsi olimpia egyik legnagyobb sztárja volt a török pisztolyos, Yusuf Dikec, aki speciális szemüveg nélkül, zsebre tett kézzel szerzett ezüstérmet vegyes párosban.
Még ha szakmai elemzésre nem is vállalkozik Pintér István, Beckenbauer játékstílusát csupán néhány közhelyes ecsetvonással festi fel. De életrajzilag alapos, a leírtak megfelelnek a történeti hűségnek.
Hatalmas harc volt a torna álomcsapatába kerülésért, amelyre Ancsin Gábort, Bánhidi Bencét és Sipos Adriánt is jelölték. Íme, a legjobbak közül is a legjobbak.
„Sokkal inkább figyeltem a szurkolók arcát. Milyen érzelmeket vált ki belőlük egy gól, egy kimaradt helyzet, vagy éppen az, amikor összevesznek valamin.”