És akkor az Olaszországból hazatérő, a Vasas-Plaketbe igazolt Binder Szabolcs keze lövésre lendül&

Tizennégy hónappal a pozsonyi Duna-kupán aratott siker után ismét belekóstolhatott a magyar férfiválogatott a végső győzelem édes ízébe (utóbbi jelzőnek nem mond ellent, hogy mindez az Unicum-kupán történt). Tekintettel arra, hogy a sydneyi olimpiát megelőző négyesztendős ciklusban inkább az volt a feltűnő, amikor nem elsőként zárt a csapat, akár erre is helyezhetnénk a fő hangsúlyt. Mindazonáltal egy héttel az évad legjelentősebb eseménye, a Világkupa előtt hamis hangokat szólaltatnánk meg, ha a múlt heti teljesítmény okán a fanfárokhoz nyúlnánk.

Nem véletlen, hogy a magyar köpenyekre fájt leginkább az olasz gyerekek foga& A szombat késő esti finálét követően minden bizonnyal az élelmes labdaszedő srácok vették birtokukba, akik hétfőtől büszkén feszíthetnek bennük a barátok előtt.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy parádésan indult Gergely István magyarországi karrierje. A szlovák válogatott frissiben leigazolt klasszis kapusa három nappal a nyilvánosság előtti bemutatkozást követően máris kórházba került, mégpedig igen súlyos sérüléssel.

A két csapatkapitány, Benedek Tibor és Roberto Calcaterra röhörészésbe fúló diskurzust folytatott a bemutatás alatt, a közelmúltban jubiláló játékosok ajándékokat kaptak; mintha a mosoly országába cseppentünk volna.

Van az úgy, hogy megdönthetetlennek hitt törvényekben csalódik az ember. Albert Einsteint ugyan nem láttuk a német válogatott színeiben, mindazonáltal az ő relativitáselméletéhez méltó módon űzött gúnyt a sportág alapreguláiból a germán gárda. Amellyel kapcsolatban ugyebár egy napja megjegyeztük, félamatőrként nincs esélye arra, hogy partiban legyen az elitegyleteivel  ehhez képest relatíve sima sikert aratott az olaszokkal szemben. Persze ebben a talján együttes is megtámogatta a meccs iránt eleinte tanúsított érdektelenségével  midőn észbe kaptak Calcaterráék, már késő volt. Ezek után már azon sem csodálkozott senki, hogy az ausztrálok a harmadik negyed közepén még vezettek a jugoszlávok ellen  a plávik mindazonáltal sikeresen oltották a tüzet.

Esztendeje a németországi Hagenben történt: Godova Gábor csapata a görögökkel döntőzött az ifi Eb-n. A görögöknek vágott vissza a csoportmeccseken elszenvedett vereségért, a görögöket döngölte, süllyesztette a vízbe. Akkor, az aranycsata utolsó negyedében az égi áldás is köszöntötte a mieinket, záporozó eső közepett ünnepeltek Gulyás Ábelék. Nos, itt Bariban, szombaton este nyolckor úgy voltunk vele, ránk férne az ismétlés  annyi különbséggel, hogy most nem Hellasz fiai, hanem a jugoszlávok a finalisták mellettünk. A szerbek is legyőzték a tornán válogatottunkat, a legjobb pillanatban lehet hát ismét revánsot venni, gondoltuk. Erősen lógott az eső lába, ám úgy voltunk vele, ázzunk el cefetül, de nyerjünk!

Tavaly ifi Európa-bajnokságot nyertek. Most juniort nyerhetnek. Egy esztendeje még "csak tehetségesnek tartották őket. Most tehetségesnek, és már-már érett játékosoknak. Ahogy szétzilálták a horvátok állásait az elődöntőben, az maga volt a tökély, nem csoda, hogy Godova Gábor szövetségi kapitány legjobb formáját idézte a lefújás után: mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava, vigasztalta horvát kollégáját, sok sikert kívánt az olasz edzőnek, viccelődött segítőjével Derekas Szilárddal. Boldog volt no.

A monstre pénteki program délelőtti szeánszát záró összecsapás ismét megerősítette a vízilabda alaptörvényét: az elitgárdák ellen szoros eredményre sincs esélye annak, aki félamatőrként míveli ezt a sportágat. Az ebből adódó különbségek okán fizikai, pontosabban fizikális képtelenség, hogy a jelenlegi germán gárda megszorítsa a magyart, avagy egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a Hajósban nem csupán az ördög veri a feleségét, de mi is a németeket.