Szétlövés döntött, Magyarország bronzérmet szerzett a férfi vízilabda-vk-n

Más úton halad a magyar és a horvát válogatott az olimpiai ciklus első évében – Podgoricában kiderült, hogy nagyjából ugyanott tart a két csapat. Varga Zsolt ezúttal a fiataloknak szavazott bizalmat, Ivica Tucak viszont továbbra is a rutinos klasszisokra épít: tizenegy játékosa az ezredforduló előtt született, Josip Vrlic 38, Luka Loncar 37 éves. A két nehézsúlyú veteránra nagyon kellett figyelnünk, annál is inkább, mert a görögök centereit nem tudtuk féken tartani, így a bronzért küzdhettünk vasárnap.

Nos, Nagy Ádám szorításában ezúttal nehezen lehetett érvényesülni, birkózókat megszégyenítő erővel és határozottsággal fogta a horvát óriásokat. A labdaszerzések után eleinte egy az egyben próbáltunk érvényesülni, aztán visszatértünk a bevált átlövésekhez – és milyen jól tettük! Vigvári Vendel például fej fölé lőtt gólt Marko Bijacnak, amivel aligha segített a kapus önbizalmán, Manhercz Krisztián pedig előbb a kapufát rezgette, majd a hálót zörgette meg kétszer, a csapatkapitány ismét vezérként pólózott.

Az elhúzódó VAR-közjáték nem tudta kizökkenteni a mieinket, a horvátok emberelőnyös ritmusváltása valamelyest igen, de mi is jól használtuk ki a fórjainkat, Nagy Ákos Csikar-szögből villant meg. A nagyszünetben így is 8–7-re vezetett a rivális, ám a repertoárunkból addig hiányzó lefordulásgóllal egyenlítettünk, majd fordítottunk – volna, ha újabb videózás után nem vonják vissza Vismeg Zsombor dudaszós gólját. Tévedésből az addig szerzett két találata is eltűnt az eredményjelzőről, de annyi baj legyen, azokat már nem tudták elvenni…

Ami késett, nem múlott: Manhercz is lőtt egyet fej fölé Bijacnak, majd örömében akkorát kiáltott, hogy a tetőteraszon is hallották. A harmadik negyed végén először vezettünk kettővel, a negyedik elején utolértek minket a horvátok, de nem hagytuk, hogy lépéselőnybe kerüljenek, ami lélektanilag fontos volt a végjáték előtt. Csoma Kristóf bravúrja után meghúzta a váratlant, húszméteres indítással hozta helyzetbe Vigvári Vincét, aki nem hibázott – csakhogy Loren Fatovicék megint egyenlítettek mínusz kettőről.

Varga Zsolt időkérésével kezdődött az utolsó perc, a következő támadásból előbb kapufát lőttünk, majd Bijac védett, de a horvátok sem éltek a lehetőséggel, így szétlövés döntött. Méghozzá a mieink javára, Csoma Kristóf ugyanis két ötméterest is hárított, miközben a túloldalon mindenki belőtte a magáét. Férfiválogatottunk az értékes tapasztalatok mellett kézzelfogható relikviákat is hazavisz Podgoricából: megvan a bronzérem a világkupában.

FÉRFI VÍZILABDA VILÁGKUPA-SZUPERDÖNTŐ, PODROGICA
A 3. HELYÉRT
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 14–14 (4–3, 4–4, 2–4, 4–3) – szétlövéssel 4–1
Podgorica, 150 néző. V: Buch (spanyol), Sztanojevics (szerb). 
MAGYARORSZÁG: CSOMA – MANHERCZ K. 3, Vigvári Vendel 1, NAGY ÁDÁM 1, Kovács P., Tátrai D. 1, Burián 2. Csere: Nagy Ákos 1, Vigvári Vince 1, Fekete 1, Bedő 1, VISMEG ZS. 2, Varga V. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
HORVÁTORSZÁG: Bijac – Pejkovic 1, Susic, FATOVIC 4, Vrlic, Butic 2, Harkov. Csere: LONCAR 3, Buric, LAZIC 2, Pavlic 2, Basic, Zuvela. Szövetségi kapitány: Ivica Tucak
Emberelőny-kihasználás: 12/7, ill. 16/7
Gól – ötméteresből: 1/0, ill. 2/2
Kipontozódott: Harkov (14. p.), Vigvári Vince (28. p.), Pejkovic (30. p.), Kovács P. (31. p.), Butic (32. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Jobban koncentráltunk és kevesebb könnyű gólt kaptunk, mint az elődöntőben. Mindkét csapat három mérkőzést játszott hetvenkét óra alatt, a végén érződött is a sorozatterhelés hatása, nem éltünk a lehetőséggel, hogy a rendes játékidőben lezárjuk a találkozót. Így is nagyon örülök a győzelemnek és a bronzéremnek, a világ egyik legjobb kapusának lőttük be az ötmétereseket, Csoma Kristóf pedig nagyszerűen védett.

DÖNTŐ
Görögország–Spanyolország 14–16 (4–2, 4–6, 2–4, 4–4)

KORÁBBAN
A 7. HELYÉRT
Japán–Németország 11–16 (2–4, 2–5, 4–3, 3–4)
AZ 5. HELYÉRT
Montenegró–Hollandia 15–14 (1–3, 4–3, 5–4, 5–4)