A kevesebb jóval több volt

Egy szokványos, napsütéses hétvége, a mediterrán vérmérsékletnek megfelelően még tizenöt fokban is többnyire kabátba burkolózva. Aki esetleg a szokásos ebéd utáni séta ürügyén lázongani is akart egy keveset egy öntudatos franciához illően, az nem a tengerparti promenádon mendegélt, hanem egy háborúellenes tüntetéshez csapódva, az amerikaiakat szapulva, a belvárosban. Béke, nyugalom, harmónia.
Leszámítva a Novotel ötödik emeletét. Az ott bekvártélyozott Domino-BHSE együttesének tagjai folyvást a lázmérőt lesték, amely felváltva tűnt el Molnár Tamás, Biros Péter, Bárány Attila és Sugár Sándor hóna alatt. Mert bármennyire is erős csapat a magyar bajnok, a csapatszerkezet csúnyán megrogyhat, ha mindkét center kiesik. Nos, végül csak Molnár szerepeltetésétől kellett eltekintenie a szintén nagybeteg Kovács Istvánnak: a centert annyira legyűrte a péntek esti láz (39.2), hogy az is felvetődött, nézze a szobaablakból a partit (mert ha a Novotellel szemben emelt sportpalotában az uszodába megy az ember, akkor a földszinten liftbe száll és megnyomja az ötös gombot, elvégre a medence az ötödiken van, akárcsak mellette a jégpálya!). Végül az olimpiai bajnok center a medencepartról nézte a meccset – persze, ha nem eredménycentrikusan közelítettek volna a BL-nyitányhoz a Domino háza táján, gyaníthatóan Biros és Bárány is csatlakozott volna hozzá. A nyomaiban a válogatott júniusi, római letaglózását eredményező fertőzést idéző vírusroham természetesen óriási felelősséget rakott az egészségesek vállára – korántsem mellesleg a negyvenet az idén betöltő másodedző, Tóth Imre is társaival melegített…
A bevonulásnál játszott Végső visszaszámlás című szám alatt már tudni lehetett, a magát néhány hossz leúszása után szintén borzalmasan érző Bárány csak akkor száll be, ha nagyon muszáj – avagy a bevethető játékosok tekintetében is megindult a végső viszszaszámlálás.
Sugár mindenesetre gyorsan kiharcolt két előnyt, amit Kiss és Fodor vágott be, sajnos, a nizzaiaknak volt válaszuk mindkettőre. Harmadjára kimaradt a fór (Szívós találta el a lécet), így maradt az iksz hét perc után. A második részt Sugár varázslata nyitotta, ezúttal nem fórt, hanem gólt szerzett, egy egészen zseniális, centerből elengedett ejtéssel. Egy kivédekezett hátrányt egy elrontott fór, majd egy gyengécske hazai támadást követően egy remek kontra és Vári felsősarkosa követett (2–4). Sajnos, a következő hátrányban kétszer is a nizzaiakhoz pattant vissza a labda, s harmadjára De Bruijn megtalálta a rést. Nekünk viszont elég volt egy kísérlet, avagy Fodor tökéletesen szétlóbálta a védelmet (3–5).
Óriási jelenettel indult a harmadik periódus: egy remekül kibekkelt hátrányt követően Szívós labdát szerzett, végigúszta a pályát és mattolt. Egy érdekes kiállítást követően Komlósival szemben nem volt ellenszer – még jó, hogy Bereczki hatméteres bombája is helyet követelt magának Fratila hálójában. Miután a zóna ellen igen bágyatagnak bizonyultak a hazaiak – Gergely sorra szedegette le a távoli lövéseket –, egyre jobban éreztük magunkat, különösen Vári újabb pazar akciógólja után (4–8). Miután Kiss is bevert egy fórt – ezúttal Fodor szerzett kiállítást centerben –, annak ellenére nyugalom ülte meg a vendégkispadot, hogy Hrosik bevágott egy fórt. Sőt, a színen feltűnő Tóth Imre kis híján csavart egy gólt öt másodperccel a vége előtt, no de az már a tündérmese kategóriája lett volna (5–9)…
Gergely óriási védése vezette be a záró részt, Kiss később dönthetett volna, ám blokkba vágta a labdát előnyben, így Uri négy és fél perccel a zárás előtt lőtt gólja felvillanyozta a franciákat, akiken azért hűtött, hogy később Gergely odaért Silvis csavarjára. Három perc volt hátra, amikor egy oktondi kiállítást követően – Kovács Olivér lőtte le a labdát duda után – Hrosik kettőre csökkentette a hátrányt (7–9). A nagy küzdés mindazonáltal többet érdemelt: Sugár újabb előnyt harcolt ki, a labda most hozzánk pattant vissza, Fodor pedig akkora kapufás pipát lőtt visszakézből, amilyet csak világklasszisok tudnak (7–10). Ez persze pontot is jelentett egy nem mindennapi történet végén: centerei nélkül, két cserejátékossal aratott magabiztos sikert a holland-szlovák-magyar-román-kanadai vegyes fölött a Domino, amelyről bebizonyosodott, még hiányosan is egész jól megy a gárdának, amikor csapatként funkcionál.

Mestermérleg
Paolo Malara: – Túl sok helyzetet hagytunk ki.
Kovács István: – Nagyon okosan oldottuk meg ezt a rendkívül nehéz helyzetet: bár az ellenfél gyorsan reagált arra, hogy nincsen igazi centerünk, sikerült ezt megfelelő taktikával ellensúlyozni, s remekül koncentrálva, igazi csapatként megnyerni a mérkőzést.