Totisz Filakurisz: A Pancho Aréna stadion, múzeum és szentély

– Hogy tetszik a torna? 
– Másodszor vagyok itt, tizenhárom évvel ezelőtt szintén a Puskás–Suzuki-kupára érkeztem Magyarországra – válaszolta Totisz Filakurisz. – Mindig örömmel jövök olyan országba, amely ilyen sok nagy futballistát adott a világnak. A játék ugyanolyan színvonalas, ugyanúgy élvezem a meccseket, mint akkor, de a körülmények rengeteget változtak, akkor még nem állt a Pancho Aréna sem, ami nemcsak stadion, hanem múzeum és szentély egyben. És megdobogtatta a szívemet, hogy Puskás Ferencnek szobra van a stadion előterében.

– Puskás Ferenc emlékének ápolását szolgálja ez a torna is. Mit adott Puskás edzőként az 1971-ben BEK-döntős Panathinaikosznak?      
– Elsősorban neki köszönhető, hogy bejutottunk a BEK-döntőbe első és mindmáig egyetlen görög csapatként. Önbizalmat öntött belénk, elhitette velünk, hogy tudunk futballozni. A személyisége magával ragadó volt, az ő kisugárzásának, hitének köszönhető, hogy amatőr csapatként idáig jutottunk. Az első felkészülési meccsünket az ő irányításával rögtön Madridban, a Bernabéu-stadionban játszottuk százezer néző előtt, akkor nyugtatott minket először azzal, hogy a Real Madridban is csak tizenegyen vannak egyszerre a pályán.

– Milyen személyes emlékei vannak Puskás Ferencről?      
– Nagyon szerencsés és boldog ember vagyok, mert a játékosa lehettem, s nagyban segítette a pályafutásomat. A személyiségével, a tudásával, ahogyan viselkedett velünk és beszélt hozzánk, ahogyan bátorított, kihozta belőlünk a legjobbat. Én nem is tudtam magamról, hogy jó futballista vagyok, ő viszont kitüntetett a bizalmával, folyamatosan játszatott, ez adott nekem erőt.

– Milyen élmény volt a Wembley-ben döntőt játszani a Johan Cruyff-féle Ajax ellen? 
– Hajtottunk becsülettel, megtettünk mindent, de szerintem nem volt esélyünk nyerni, mert az Ajax elképesztően jó csapat volt. Puskás engem bízott meg azzal, hogy próbáljam kivenni a játékból Cruyffot, a balszélső posztjáról lépjek vele vissza a középpályára. Igyekeztem, igyekeztem, és a meccs végén az edző megdicsért, hogy jól csináltam. Erre én: mit mond, mester? Én folyton csak a 14-es számot láttam a hátán…

– A BEK-győztes Ajax visszalépése miatt aztán a Panathinaikosz játszhatott 1971-ben a Világkupáért az uruguayi Nacionallal, a párharc mindkét görög gólját ön szerezte.      
– Az első gólt fejjel értem el, pedig nem gyakran fejeltem. Nyerhettünk volna az első meccsen Athénban, de eltört a jobbhátvédünk, Janisz Tomarasz lába, ami sokkolta a stadiont. Az egy egyes döntetlen után Montevideóban kikaptunk kettő egyre, akkor Dimitrisz Domazosz beadásából találtam be. Két gólt szereztem Világkupa-döntőben, más görög játékosnak ez még nem sikerült, és valószínűleg nem is fog.

– Milyennek látja a mai magyar futballt?      
– A válogatott már Európa jobb csapatai közé tartozik, és Szoboszlai Dominik személyében van egy magyar világklasszis is. Ragyogó futballista, szoktam nézni a Liverpoolban, amelyben van egy görög játékos is, a balhátvéd Konsztantinosz Cimikasz, igaz, ő az Olympiakoszban játszott odahaza. Együtt írtak most történelmet, mert amiként Szoboszlai lett a Premier League első magyar bajnoka, Cimikasz az első görög.

Búcsú a Tábornoktól

A Totisz Filakurisszal készült interjúnk megszervezésében és a tolmácsolásban Nikosz Szakulisz, Puskás Ferenc athéni tolmácsa és munkatársa nyújtott segítséget, aki a Panathinaikosz kísérője a Puskás–Suzuki-kupán. Fontosnak tartotta, hogy az idei tornán megemlékezzünk a január 24-én elhunyt Dimitrisz Domazoszról, az 1971-es csapat jobbszélsőjéről.

„Domazosz ugyanazt jelenti a görögöknek, mint Puskás a magyaroknak. Zsolnai János volt az első edzője a Panathinaikosznál. Hamar a csapat vezérévé vált, és amíg Öcsi beceneve Száguldó Őrnagy volt, Domazoszt csapattársai és ellenfelei Tábornoknak becézték. Puskás és Domazosz a kezdetektől fogva szimpatizált egymással, ez megkönnyítette a közös munkát. Még abban is hasonlítottak egymásra, hogy a meccsek előtt különös gondot fordítottak a fésülködésre” – idézte fel Nikosz Szakulisz.