Nem bírtuk tartani a lépést a görögökkel, ezüstérmes a magyar női vízilabda-válogatott a világkupán

Keretbe foglalta a világkupát női vízilabda-válogatottunk, amely a januári selejtezőtornán a görögök ellen kezdte a sorozatot, vasárnap pedig a döntőben találkoztak a felek. A kettő között megállíthatatlan volt Cseh Sándor együttese, sorozatban hét mérkőzést nyert meg – Csengtuban előbb a párizsi ezüstérmest, majd az olimpiai bajnokot győzte le. Az ausztráloknak futószalagon lőttük az akciógólokat, a spanyolok ellen hiba nélkül működött az emberhátrányos védekezésünk, és még hosszan sorolhatnánk azokat a játékelemeket, amelyekre bátran építhetünk a jövőben.

Merthogy a csengtui torna, így a görögök elleni döntő is elsősorban a tanulást, a fejlődést szolgálta, de a finálé mégiscsak különleges műfaj, több mint két évtized után játszhatott ismét világkupa-győzelemért a magyar női válogatott. Az első negyedben belementek az adok-kapokba a mieink: a görög gólokra rendszerint érkezett magyar válasz, nem hagytuk ellépni a riválist. Fórokat ugyan nehezen tudtunk kiharcolni, de az átlövéseink ültek, Dobi Dorina gólja adta meg az alaphangot. A több hangszeren játszó Eleni Xenaki vezérletével a negyed végén elléptek kettővel a görögök, mégsem az övék volt az utolsó szó, Hajdú Kata egy másodperccel a szünet előtt villant meg.

Ki gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó gólunk a félidőben? Az ellenfél speciális zónája elbizonytalanította a lövőinket, akik a második negyedben nem tudtunk érvényesülni, rendszerint szorult helyzetből kellett (volna) megoldást találniuk. Mégsem nyílt ki az olló, merthogy Xenaki újabb mesteri gólját leszámítva hátul jól zárt a magyar retesz: a blokkok miatt nagyon „kicentizték” a lövéseiket a görögök, így amikor nem Neszmély Boglárka hárított, akkor a kapufa segítette ki.

A nagyszünetben 6–4-re vezetett a rivális, a harmadik negyed közepén már 10–6-ra, Hrisztina Sziutira és Eleftheria Plevritura egyszerűen nem volt ellenszerünk. A játékvezetők továbbra sem osztogatták a kiállításokat, így maradtak az átlövések, középről Vályi Vanda és Garda Krisztina is megtalálta a rést a görög pajzson. Csakhogy mindenre tudott válaszolni Harisz Pavlidisz együttese, amely a negyed végén már öt góllal vezetett, innen nem volt visszaút a mieinknek.

Az utolsó nyolc percet azért megnyertük, a 2007-es születésű Tiba Panna góljának és a 2006-os Torma Luca beszállásának is örülhettünk, de a torna egészét nézve tarthatnánk névsorolvasást is, mert tényleg mindenki hozzátette a magáét. A megfiatalított magyar csapat 13–9-re kikapott a görögöktől a döntőben, az összképpel viszont elégedett lehet Cseh Sándor szövetségi kapitány, teljesen megérdemelten szereztünk ezüstérmet a világkupában.

„A mai nappal lezárult a ciklus első része, és azt kell mondanom, hogy a lányok kihozták magukból a maximumot az elmúlt hónapokban, edzéseken is, mérkőzéseken is. Ma érződött, hogy elfáradtunk fejben, bármihez nyúltunk, semmi sem működött, sem elöl, sem hátul. Természetesen a görögök is hasonló körülmények között érkeztek a döntőbe, utazás és három meccs után, mégis, ma valahogy összeszokottabbnak tűntek és élesebbnek. Én már az első negyed közepén éreztem, hogy ez ma nem lesz olyan, mint az előző két nap, minden elcsúszott egy picit, nem vibráltunk annyira, kevés esélyt láttam arra, hogy vissza tudjunk térni a helyes útra. De mindig is mondtam, ahhoz, hogy egy csapat valami nagyot nyerjen, mindig egy negyeddöntő-elődöntő-döntő hármason át vezet az út, meg kell tanulni, hogy egyéni és csapatszinten miként tudunk stabilak maradni az utolsó napra is, és akkor lesz esélyünk a végső győzelemre. Ezzel én ezt a mai mérkőzést le is zártam, mert bár rossz érzés egy döntőt elveszíteni, közben mégis azt érzem, hogy a lányoknak, nekem, a stábnak még jól is jött ez a kisebb pofon, mert ebből komoly motivációt tudunk meríteni a következő fél évre, egy évre, másfél évre.” – értékelt a magyar szövetség honlapján Cseh Sándor.
 

VÍZILABDA
NŐI VILÁGKUPA, SZUPERDÖNTŐ, CSENGTU
Döntő
GÖRÖGORSZÁG–MAGYARORSZÁG 13–9 (5–4, 1–0, 6–3, 1–2)
Csengtu, 300 néző. V: Severo (olasz), Cabanas (spanyol). 
GÖRÖGORSZÁG: DZURKA – V. Plevritu 2, E. PLEVRITU 3, SZIUTI 3, Miriokefalitaki, XENAKI 3, Jannopulu. Csere: Triha 1, Ninu 1, Szanta, Tornaru, Angelidi, Kureta. Szövetségi kapitány: Harisz Pavlidisz
MAGYARORSZÁG: Neszmély – VÁLYI V. 1, Dobi 1, Peresztegi-Nagy, Dömsödi, Faragó 1, Leimeter 1. Csere: TORMA (kapus), Sümegi, Hajdú K. 1, Baksa V. 1, GARDA 2, Rybanska, Tiba 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
Gól – emberelőnyből: 9/4, ill. 4/1. Gól – ötméteresből: 2/0, ill. –

A 3. helyért
Hollandia–Spanyolország 10–8 (3–3, 3–1, 2–0, 2–4)