A szegedi, halászcsárdai kitérő miatt a tervezettnél egy órával később, hétfőre virradóra érkezett haza a montenegrói túráról az angyalföldi együttes. Az utazás éppúgy nyugodt volt (Herceg Noviból Belgárdig repülővel, onnan Budapestig busszal zötykölődött a társaság) a Vasas számára, mint maga a mérkőzés.
A KEK-negyeddöntőjének odavágóján ugyanis végig a kezében tartotta az irányítást a címvédő, az ellenfél 1–0-s vezetését követően Steinmetz Ádám vezérletével, Kósz Zoltán bravúrjaival, a csapat nagyszerű védekezésével a negyedik negyedre 5–2-re lépett meg. És ugyan a végén két szerencsés góllal közelebb kerültek a jugoszlávok (5–4), nem tudták elkerülni a vereséget.Mindazonáltal a szokásához híven már reggel talpon lévő mester, Somossy József amondó: "Abszolút nem lefutott a párharc. Olyan kiválóan védekezik a Jadran, hogy ezáltal bármilyen eredmény elképzelhető a viszszavágón. Nem véletlenül játszanak mindenkivel szoros mérkőzéseket, hihetetlenül stabilak, ragaszkodnak a bevált stílusukhoz. Meg kell majd próbálnunk felgyorsítani a játékot, nyolc-kilenc gólt dobnunk, és akkor túlélhetjük őket.”Az óvatosság érthető, hiszen csak január eleje óta komplett a piros-kék armada, kevés kiélezett derbit tudhat a háta mögött, nem véletlenül hangsúlyozzák tagjai, hogy ez a hónap bizony a ráhangolódás, az összekovácsolódás, a sémák begyakorlása jegyében telik majd. Szembeötlő a gárda fontos mérkőzések befejező szakaszában történő kiengedése: az Európai Szuperkupa-döntőn az utolsó pillanatokban fordított az Olympiakosz, a BVSC szintén a legvégén csent pontot, és kis híján ez ismétlődött meg az igalói miniuszodában. Mindez a tréner szerint is az elmúlt időszakra vezethető vissza: "Nem fizikális problémáról van szó, tőlünk akár kezdődhetne a lefújás után a következő összecsapás. Egész egyszerűen még nem magabiztos, inkább görcsös a csapat, a meccsek végén az éljük valahogy túl kényszer jellemzi. Nagy volt a nyomás rajtunk, ebből következik ez az érzés, de azt hiszem idővel, néhány közös nagy meccsel kiküszöbölhető mindez, és magabiztosak lesznek a fiúk.”Denis Sefik, a Jadran és a jugoszláv válogatott kapusa – róla és Kósz Zoltánról csak szuperlatívuszokban beszélt a csatát követően Somossy József – az internetes források alapján dicsérte a Vasast: "Nem véletlenül nyerte meg az előző kiírásban a kupát, jobb nálunk, ezt sajnos a mérkőzésen is igazolta. Ettől függetlenül nyerhettünk volna, ha támadásban nem követünk el annyi hibát.”Pedig a hazai szurkolók mindent megtettek, hogy inkább Varga Tamásékat hajszolják hibázásra, már a bemutatásnál kifülyülték őket, kisujjnyi távolságra tőlük fújták a fülükbe a dudákat, majd a huszonnyolc percnyi tiszta játékidőben is félelmetes, ijesztő légkört teremtettek. Hála istennek, ettől nem csak a pólósok, a játékvezetők sem rettentek meg. "Iszonyatos körülmények között is hihetetlenül semleges játékvezetéssel találkoztunk. Tervszerű, kiszámítható a vízilabda, csak magadat okolhatod, ha nem jársz sikerrel. Olyan objektív szakmai környezet uralkodik a nemzetközi porondon, hogy abból ténylegesen le lehet vonni a tanulságot, azt, hogy hol tart a csapat, miben kell fejlődnie, változtatnia. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, ezért is érdemes minél tovább jutnunk”–zárta a KEK-győztes edzője, aki természetesen egynapos pihenőt engedélyzett fiainak. Nyilvánvalóan a másik három eredményt is nézegetik az angyalföldiek (a spanyol Sabadell érezheti magát az elődöntőben, a Posillipo idegenbeli döntetlenje után esélyesnek tűnik erre, míg a Volgográd–Jug viadalon az első találkát tekintve ahogy mondani szokták, minden lehet), ám jól tudják, két hét múlva kőkemény visszavágó vár rájuk a Komjádiban: a túlélés második felvonása.