TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Soriano nyitó ajánlatában egy ország, három hét és öt mérkőzés szerepelt, ebből lett a végén két ország, három hónap és 14 találkozó. A tízezer dollárból viszont sokkal több. Az összesített mérleg 461 799 pesetás profitot hozott ki az út végére, ami vastagon fedezte a klub 200 ezer pesetás adósságát.

ALAPVONAL. Szoktuk mondani, ha arról már nem is álmodhatunk, hogy az emberiség rendre a jót cselekedje, addig nincs nagy vész, amíg az esetenkénti rossz cselekvés mellett legalább még a jót méltányolja. Addig nem érdem, nem dicsőség rossznak lenni – legfeljebb hasznos. A sport világára ez még feltétlenül érvényes.

ALAPVONAL. Novak Djokovics: »Nagyon hosszú út volt, amelyet azóta megtettem… A szívemet, lelkemet, testemet, a családomat, mindent feltettem, hogy harminchét évesen megnyerjem az olimpiai aranyat. Büszke vagyok, hogy a hazámért küzdhettem.«

ALAPVONAL. Nem állítom, hogy elhanyagolható szempont a csúcsra vezető út vizsgálata kapcsán – elvégre Kós Hubertnél tökéletesen tiszta a kép; Miláknál pedig semmihez sem fogható, milyen sok a rejtett árnyalat. Jó lenne egyszer megvilágítani mindent – de ez sem élet-halál kérdés; elhangzott most is a régi pólós bonmot, fel kell nézni a táblára, a többi csak duma.

ALAPVONAL. De ez ugye mind belefér… A győzelem elérésének pillanatában ugyanis minden indoklást nyer, minden, ami odáig vezetett. És minden sportot szerető és értő ember várja a pillanatot, a siker pillanatát. A címkézők számára pedig: az a szomorú tapasztalatom, hogy nagyon kevés ember ugrik fel a fotelből arra, hogy a rövid combú, a széles vállú vagy a jó hangú diadalmaskodott, és ezen sem az első, sem az utolsó vacsora nem tud változtatni még akkor sem, ha mindenki kék és nemtől függetlenül szakállas.

ALAPVONAL. Egyáltalán, lesz-e még akkor olimpia? Az ókorban időszámításunk előtt 776-tól i. sz. 393-ig, összesen tehát több mint ezer esztendeig volt, majd ezerötszáz év szünet elteltével újra lett, s a nagy háborúk okozta kényszerszüneteket kivéve 1896 óta tartja magát. A világ jelenlegi helyzetét nézve csak reménykedhetünk, hogy marad az ezeréves nagyságrend. Nekünk, magyaroknak viszont készen kell állnunk, mert a játékok megrendezéséhez nem kizárólag gazdasági erő, hanem lelki elhivatottság is szükségeltetik.

ALAPVONAL. A magyar futballcsapatok idei teljesítménye az eddigi legjobb, amióta az európai kupákban bevezették a selejtezős szisztémát.

ALAPVONAL. Most már hivatalos megkeresés is rögzíti, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség túlságosan profitorientált, figyelmen kívül hagyja a játékosok egészségügyi és szabadságjogait. Böngészve az EU bíróságának dokumentumait, leginkább az erőfölénnyel való visszaélés kategóriájában lehet keresnivalójuk a panaszosoknak, ami jó hír, de mire ebből lesz valami…

ALAPVONAL. Két lehetőség közül lehet választani. Az egyik az Old Trafford felújítása, a becslések szerint egymilliárd fontért. A másik egy új, százezer néző befogadására alkalmas stadion felépítése, kétszer ennyiért.

ALAPVONAL. A nők sportjáért (is) hosszú évtizedek óta tenni akaró emberként jó lenne azt érzékelni végre, hogy a sportvilág legfőbb vezetői felmérik, mi forog kockán. Megértik, hogy ezeknek a döntéseknek valós, lánygyermekeink sportolásának jövőjére is óriási hatásuk van. Kérkednek az ötven százalékos részvételi aránnyal, ugyanakkor elkezdik »kiterjeszteni« a női kategóriát a biológiai alapelveken túlra – a diszkrimináció tilalmára hivatkozva. Na, de hol vannak, hova lesznek a biológiai nők sportszerű versenyzéshez fűződő jogai?

ALAPVONAL. Az ifjú úszópalántákat határozottan arra intem, meg se kíséreljék követni Milák Kristófot! Kivéve, ha hasonló adottságokkal születtek. Mert különben az ő »módszereivel« a tömbházbajnoki döntőig sem jutnak el. Azaz, ami eddig mindenkire érvényes volt, az továbbra is érvényes egymillióból 999 999 emberre, gyermekre. A versenysportok túlnyomó többségében a munka, a szenvedély, az alázat, az áldozat semmivel sem váltható ki.

ALAPVONAL. Nagyon sokan készültek minden eddiginél alaposabban a játékokra, de értelemszerűen csak kevesen nyerhetnek. Elviselni a vereséget, higgadtan elmondani, mi miért nem sikerült, miért veszítettem, nem másra fogni a kudarcot, hanem magamat okolni – hatalmas teljesítmény, nálam jelképes aranyérmet érdemel.

ALAPVONAL. A tusványosi beszélgetés során sokak számára egyértelművé vált, hogy Tóth-Zele József – akit olyan klasszis futballisták tartják pályájuk első meghatározó edzőjének, mint Butragueno vagy Míchel –hazatalált. Madridban és immár Magyarországon is. Jó volt őt hallgatni, rácsodálkozni korokon átívelő futballszakértelmére.

ALAPVONAL. »Zolikám, tőlem kifoghatja az aranyhalat is a Berettyóból, de akkor szombat este rúgja be azt a gólt a Vidinek…«; és Váczi Zoltán volt olyan vagány, hogy 1998 tavaszán be is rúgta, de úgy, hogy ha nem a régi Sóstói Stadionban, hanem – például – Argentínában rúgja be és csinálja meg a gól előtt a cselsorozatot a saját térfélről indulva, akkor…

ALAPVONAL. Komjádi Bélát nem véletlenül tartja számon a magyar vízilabdázás atyjaként a sporttörténelem. Viszont Komjádi nemcsak a magyar vízilabdázás alapjait fektette le. Sokkal szélesebb horizonton mutatott utat és jó példát. Társadalmi háttértől és származástól függetlenül rakta össze világverő csapatát egy olyan korban, amikor a sportklubok szociális és nemzetiségi alapon szerveződtek és válogatták meg a tagjaikat.

ALAPVONAL. Kovács Mátyás a héten bemutatkozhatott a Fehérvárban. Köszönhetően annak, hogy edzője bízott benne. Jobban, mint az MTK-nál abban, hogy náluk is sokat érhet(ne). Egyébként a kék-fehérek pénteken nyertek az új idény első bajnokiján, gratulálok nekik, de a produkciót látva mind a 16 pályára lépő játékost kölcsönadhatnák. Hátha fejlődnek.

ALAPVONAL. Az Európa első számú tehetséggyárából kikerülők elsősorban a fizikai és atletikus képességek miatt szívesen látott vendégek a Premier League-ben.

ALAPVONAL. Megvédte őt és társait az olimpiai békeszerződés. Manapság ilyesmit persze képtelenség kötni, mert akik miatt kellene, akik megszegnék, azok láthatatlanok.

ALAPVONAL. A profi atléták között már csak elvétve akad, aki ne futócipőben versenyezne. Az utóbbi évtizedben egyenesen e csoda lábbelik forradalmáról beszélhetünk. A világmárkák éles versenyt vívnak azért, hogy az ő terméküket viseljék a sportág klasszisai.

ALAPVONAL. De ha múlt, otthon és hazatérés, akkor kellenének valamiféle konkrét emlékek is. Kapaszkodók és fogódzók, amelyek komfortossá, de főként ismerőssé teszik a párizsi közeget 2024-ben is. Na, azok nem látszanak egyelőre sehol.