A kapus nem csak a saját gólvonalán lehet hős

A július 27-én, vasárnap 60 éves paraguayi José Luis Chilavert nagy figura volt, a kellő alkattal ahhoz, hogy ha kijön egy beívelésnél, ott ne nőjön fű, igazi dél-amerikai arc, akire öt forintot nem bízna rá az ember. Ugyanakkor könnyű volt érte rajongani, mert nemcsak a kijövetelei, hanem a szabadrúgásai és a tizenegyesei miatt is rettegték az ellenfelek.

Chilavert születésnapja jó alkalom arra, hogy számba vegyük, a „bolondok” (közmegegyezés van abban, hogy a kapusok azok…) közül kik voltak a legbolondabbak, akik a túlsó kapunál sem jöttek zavarba.

Moldova György börtönválogatottjában Paprikás Oszkár mesteredző kidolgozta a támadó kapus felállást, amin csak addig röhögött az olvasó, amíg például nem hallott Rogério Ceniről, a (természetesen) brazil gólgépről, aki a mai napig a 12. helyen áll a legjobb szabadrúgáslövők listáján, nem rövid pályafutása alatt nem kevesebb mint 59 gólt ragasztott a sorfalakat átlőve az ellenfelek kapujába. Mások mellett a következő nevek előzik meg: Juninho Pernambucano, Ronaldinho, David Beckham, Diego Maradona, Lionel Messi, Zico, Cristiano Ronaldo, Ronald Koeman… Egyikük sem kapus – még szép.

Ceni több mint húsz éven át őrizte a Sao Paulo FC hálóját, ez idő alatt, 1993-tól 2015-ig a klubjában 131 gólt szerzett (a válogatottban 17 meccsen „szégyenszemre” egyet sem, igaz, a selecao sohasem szűkölködött a pontos ítélet-végrehajtókban), ami abszolút világrekord a kapusok között, és a legtöbb csatár is megirigyelheti. Technikája kimagasló volt: szabadrúgásai erősek, pontosak és kiszámíthatatlanok, a 2004–2005-ös idényben 21 gólig jutott, elképesztő. A 2005-ös a Libertadores-kupában ötször talált be, a Tigresnek kétszer is szabadrúgásból… 1993-ban is nyert Copát, ekkor Világkupát, tizenkét évvel később pedig klub-vb-t is a Sao Paulóval. „Nem akartam gólkirály lenni – csak segíteni a csapatomat minden lehetséges módon” – nyilatkozta visszavonulása után.

Rögtön mögötte már Chilavert jön, a paraguayi ikon 67 találattal követi Cenit. Ő az első kapus, aki mesterhármast szerzett: 1999-ben az argentin Vélez Sarsfield bajnoki mérkőzésén, mindhárom gólt tizenegyesből. Karizmatikus egyéniség volt, akitől nem állt távol a provokatív viselkedés sem – de tehetségét és bátorságát sosem vonták kétségbe. „A kapus nem csak a saját gólvonalán lehet hős” – hangzott az ars poeticája, ráadásul ő Cenivel ellentétben a válogatottban is eredményes volt – nyolcszor. Hétszer négy különböző világbajnokság selejtezőjében, egyszer a Copa Américán, azaz kizárólag éles helyzetekben. Viszont világbajnokságon nem talált be, holott 2002-ben Oliver Kahn ellen is megpróbálta szabadrúgásból. Német kollégája utóbb így nyilatkozott: „Ha Chilavert gólt lőtt volna nekem, azonnal visszavonulok…”

A paraguayi születésnapost a mexikói, rendre amolyan paradicsommadárnak öltöző, mindössze 170 centis Jorge Campos 46, a perui Johnny Vegas Fernández 45 góllal követi, az sem lehet véletlen, hogy a kissé felelőtlen műfajban a latin-amerikaiak viszik a prímet…

Például a kolumbiai René Higuita, akinek a beceneve is az volt, hogy Őrült (El Loco), bár leginkább az angolok ellen a Wembley-ben skorpiórúgással hatástalanított Jamie Redknapp-emelés és a Roger Milla ellen az 1990-es vb-n elrontott cselezgetése miatt emlékszünk rá, azért 43 gólt is szerzett, ebből hármat a válogatottban. Ráadásul ő akciózó kedvű fiú volt, rendszeresen elhagyta a kapuját, volt olyan meccs, amelyen szinte középpályásként játszott, és a támadásokba is bekapcsolódott. Ez a stílus rendkívüli kockázatot is rejtett magában, kaptak is belőle gólokat, de kevesebbet, mint amennyit Higuita elöl szerzett. „A szabadság a pályán is megilleti az embert – még akkor is, ha kapus” – mondta, és ezzel szurkolóként nehéz vitatkozni, bár igazán megkérdezhetnénk az edzőit is.

A legjobb európai, a lista hatodik helyén álló bolgár Dimitar Ivankov igazi büntetőspecialista volt. A bolgár (Levszki Szófia) és a török (Kayserispor, Bursaspor) élvonalban rúgta halálos biztonsággal a 11-eseket, de két, szöglet  után szerzett akciógólja is van, mi több, hosszú kirúgásaiból is számos gólpassz született.

A tizedik pedig egy kétszeres BL-döntős, vb-bronzérmes német kapus, Hans-Jörg Butt, aki hidegvérű tizenegyeslövőként nem kisebb bravúrt mondhat magáénak, mint hogy a Bajnokok Ligájában a Hamburg, a Lever­kusen és a Bayern München színeiben is lőtt gólt – a Juventusnak… Amúgy összesen 33-at szerzett, valamennyit büntetőből. A saját kapujában is rendkívül nyugodt volt (kivéve, amikor a Schalke elleni találata után nem ért idejében vissza a kapujába, és a középkezdésből gólt lőtt neki Mike Hanke…), és ez volt rá a jellemző a túloldalon is, naná, szerinte a tizenegyes csupán „pszichológiai hadviselés”.

A teljesség igénye nélkül persze emlékezhetünk a liverpooli Alisson Beckerre, aki 2021-ben a győztes gólt fejelt a West Brom ellen egy szöglet után, a hasonlóképpen a Schalke 1-eseként a Dortmund ellen fejjel pontot mentő Jens Lehmannra, a Den Haag kapusára, Martin Hansenre, aki káprázatos sarkazós gólt szerzett 2015-ben a PSV ellen 1–2-nél az utolsó másodpercekben, vagy éppen az angol Newport County kapusára, Tom Kingre, aki 2021-ben 96.01 méteres, rekord távolságból talált be kirúgásból – amióta statisztikák léteznek, ez a futballtörténelem legmesszebbről esett gólja.

Szűcs Lajosnak nem minden 11-es jött össze

A nemzetközi kapusgóllista hátsó régióiban két magyar név, Jova Leventéé és Szűcs Lajosé is feltűnik – mindketten ötször voltak eredményesek. Szűcs esetében azonban a hálátlan utókor sokkal inkább arra emlékezhet, amikor a Basel elleni Európa-liga-csoportmeccsen a 84. percben 1–2-nél a sáros talajon nem találta el a kaput… („Nem csak önmagam védelmében mondom azt, hogy csak az tudja elhibázni a büntetőt, aki odaáll a labda mögé…” – nyilatkozta utóbb az FTC kapusa.)

Viszont akciógólt a Puskás Akadémia kapusa, Hegedűs Lajos szerzett: ő a DVTK elleni, 2020. februári meccs hosszabbításában fejelte be a kapufáról kipattanó labdát 1–2-nél, és megmentett egy pontot a csapatának.