Folytassa, Csíkszereda! – Csinta Samu publicisztikája

BÁR KEDD ESTE elveszítette 2024. május 20-a óta tartó veretlenségét az FK Csíkszereda, változatlanul hihetünk benne, hogy újabb futballcsoda készülődik Székelyföldön. Ha nem is a Sepsi OSK szemkápráztató iramában, de a csíkiak is megmászták a különböző osztályok kapaszkodóit, és pillanatnyilag eggyel kevesebb mérkőzéssel is négy pont előnnyel vezetik a Liga 2 tabelláját. A bajnoki rájátszásba jutás legfeljebb matematikailag nincs még meg, gyakorlatilag azonban bőven lehet készülni az első osztályba kerülésről döntő szakaszra. Azzal az immár egyértelmű céllal, hogy a csíki labdarúgás ott legyen a sportág legmagasabb román osztályában. Már az elmúlt idényben is kéznyújtásnyira volt a lehetőség, az osztályozón azonban a Dinamo Bucuresti tapasztalata még felülmúlta az újdondász izgalmát. De talán nem is állt készen az FK a Liga 1-es megméretésre.

Amúgy november 12-ig az említett meccsen elszenvedett 2–0-s vereség volt a legutóbbi zakó, azóta szinte „elfelejtett” kikapni az Ilyés Róbert vezetőedző által vezetett csapat. A mostani idény korábbi 11 bajnoki mérkőzésén tíz győzelemmel és egy döntetlennel építette fel az együttes az „érinthetetlenség” sokak számára hihetetlen nimbuszát. Amiről persze mindenki tudta, hogy előbb-utóbb véget ér, de aligha áll fenn annak a veszélye, hogy a Concordia Chiajna elleni idegenbeli, keddi 1–2-től romjaiba hull a mutatvány. Főleg úgy, hogy a helyzet megfordítására még a hosszabbítás perceiben is hatalmas helyzetek kínálkoztak, ezúttal azonban Fortuna istennő elfordította a fejét. Ezért aztán korántsem a kincstári optimizmus mondatja velünk: folytassa, FK Csíkszereda!

Hogy a történet ívét valamilyen mértékben érzékeltetni tudjuk, ugorjunk vissza az időben valamivel több mint hat esztendőt. 2018. november elsején kevesen hitték volna, hogy a Csíki-medencében mindenszentek napján bármi is képes elhalványítani a temetők fényét. Egy akkor készülő esti légi felvétel azonban furcsa látványt örökíthetett volna meg. A Székelyföld szívében fekvő régió, illetve a fővárosa, Csíkszereda aznap este nemcsak apró lélekfények millióinak látványát kínálta, hanem egy korábban sohasem látott, akár fényszennyezésnek is beillő ragyogást is: a városi stadion esti világítását. Abban a fényzuhatagban játszotta története addigi legvisszhangosabb mérkőzését a Csíkszereda – éppen a sokszoros bajnok és kupagyőztes Dinamo Bucuresti ellen a Román Kupa legjobb nyolc csapata közé jutásért.

Senki sem örült a történések ilyetén egybeesésének. November elsején ugyanis egészen másra szokás figyelni, a Róma által a szentek sorába emelt azon kanonizáltak napja ez, akiknek nincs külön ünnepük a naptárban. De legalább olyan mértékben azoké – eleinké, nagyszüleinké, szüleinké –, akikről azt tartjuk, hogy életük, az általuk ránk hagyott lelki örökség miatt a szentek között lenne a helyük. A miénk pedig a sírjaik mellett az emlékezés, az együttlét jegyében. A sors kiszámíthatatlansága, valamint a román szövetség empátiahiánya következtében támadt egyedülálló kihívás elől azonban a mégoly hithű katolikus csíki emberek sem hátráltak meg. Jóval több mint ezren voltak tanúi a város futballtörténelme addigi legnagyobb fegyvertényének: krimimeccsen, tizenegyesrúgások után az akkor még harmadosztályú székelyföldiek kiütötték nagynevű ellenfelüket.

Meghatározó kilométerkő volt, még akkor is, ha amúgy hiba lenne onnan számítani a csíkszeredai futballtündérmese kezdetét. Sokkal inkább a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia keretében 2013 óta zajló tudatos építkezés első felnőtt szintű „eldurranásáról” beszélhettünk, amelyet aztán a második vonalba való azonnali feljutás követett. A 2018–2019-es idény a csíkszeredai futballtörténelem addigi legjobb időszaka volt, amelyet megkoronázott a bravúr: 115 éves fennállása során a csapat először került a második ligába. Az azóta zajló izmosodás révén az FK a Liga 2 meghatározó tagjává vált, ami egyfajta visszamenő érvényű igazolást állított ki, ugyanakkor további lendületet kölcsönzött az ott zajló tevékenységnek.

E töretlen ívű folyamat megkoronázása lehet a fél­időn túljutó mostani őszi szezon, amelyben egyrészt karakteres, lélekben is erősnek tűnő gárda a szeredai, amely alkalmas arra, hogy kihasználja a román fociban „tomboló” meglehetősen furcsa viszonyok kínálta konjunktúrát. A szélesvásznú képhez tartozik ugyanis, hogy a Liga 2 idei huszonkét csapatos sorozatában nyolc olyan együttes szerepel, amelynek szervezeti struktúrája nem engedélyezi a legmagasabb osztályban indulást – köztük minimum kettő, a vajdahunyadi Corvinul és a Steaua Bucuresti várhatóan bekerül a hatos rájátszásba. A romániai sporttörvény ugyanis tiltja, hogy a közjoginak számító – azaz kizárólag önkormányzatok vagy közintézmények által fenntartott – egyesületek a másodosztálynál magasabb szinten képviseljék magukat. Ez az állapot annak lehetőségét kínálja, hogy a hatból mindössze két együttest megelőzve máris legalább osztályozós helyen találja magát az FK. Az első két helyezettnek pedig alanyi jogon jár az első osztályban szereplés lehetősége. Ez persze morzsányit könnyít a dolgon, miközben a „soha vissza nem térő” lehetőség súlyával is nyomaszthat.

Mindent egybevetve reálisnak tetsző perspektíva, hogy 2024 nyarától két első ligás székelyföldi futballcsapat is legyen. A Sepsi OSK már fajsúlyos tagja az elitnek, az FK Csíkszereda pedig azzal az irigylésre méltó előnnyel kezdhetné el élvonalbeli szereplését, hogy saját „kertjéből szedegetve” egészítse ki játékoskeretét, miután a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia „terméséből” már eddig is több anyaországi és romániai klub profitált. Az egyik legfrissebb ígéretes „hajtás” a marosvásárhelyi születésű, magyar anyától és egyiptomi apától származó Omar El-Sawy, aki rövid bukaresti kitérő után a Sepsinél számít kezdőcsatárnak, és legutóbbi teljesítményei alapján behívót kapott a román U20-as válogatottba. A Csíkszereda felfejlesztésének egyik legfontosabb mozgatórugója amúgy is ama piramis csúcsának kiépítése volt, amely nélkül az utánpótlás-nevelés eredmény nélküli folyamat lenne. Így viszont az arra érdemesültek a megszokott környezetben juthatnának lehetőséghez, hogy beleerősödjenek a felnőttek világába, ideális esetben pedig tovább szárnyalhassanak.

Az FK reménybeli feljutása persze olyan kihívásokkal is jár, hogy a közeljövőtől a székelyföldi régió egyelőre nem túl acélos gazdasági erejének két első ligás együttes fenntartásának részköltségeit is garantálnia kellene. Ebben a feladatban Magyarország eddig is derekas részt vállalt, elsősorban az utánpótlás-nevelés és infrastruktúra-fejlesztés terén. A szurkolói támogatás megoszlásától aligha kell tartani. Románia közepén ugyanis száz év után is létezik egy, a többségi retorika által előszeretettel enklávézott magyar sziget – az „úgynevezett” Székelyföld –, amelynek lakói egyrészt megmaradtak, másrészt értelmes jövőt igyekeznek építeni maguknak. Anyaországi támogatással is, ha már a fegyelmezett adófizetői státuszukból eredően járni jár, de csak ritkán jut nekik a romániai fejlesztési forrásokból. Ezek az emberek pedig nemcsak emlékművek, sírok mellett, évfordulók és egyházi ünnepek alkalmával gyűlnek össze, de örvendetes módon a sportpályák lelátóin is, ahol fiaik, lányaik, unokáik révén álmodják újra az álmaikat. Ezekért a lélek- és nemzetépítő együttlétekért jelent sokkal többet egyszerű sportsikernél az FK Csíkszereda bravúrja, a Sepsi OSK mindennapos harca a román futball első osztályában, a csíkszeredai és gyergyói jégkorong megújulása vagy a Sepsi SIC hosszú évek során kikezdhetetlen uralkodása a romániai női kosárlabdázásban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!