ALAPVONAL. Amióta Marco Rossi szövetségi kapitány meghirdette, hogy csak a klubjukban állandóan játékban lévő futballistákkal számol, a román bajnokságban szereplés is felértékelődhet. A Sepsi magyarjai korábban sem titkolták, hogy nem adták fel a válogatottról szőtt álmaikat, amelyeket az Európa-bajnoki kerettagság lehetősége tovább fokozott.

ALAPVONAL. Befolyásolhatják-e a sportoló koncentrációját, szellemi integritását, összességében a szereplését a közösségi felületeken közzétett vélemények, a rájuk érkező reakciók? Az olimpiai részvételt kiharcoló versenyző szellemi acélossága a többség számára magától értetődő adottság, lelkileg törékeny alkat aligha tudott volna megküzdeni azzal a tömény stresszel, ellenséges ítéletekkel, balszerencsés fordulatokkal, amelyek a legtöbb bajnokaspiráns esetében szinte törvényszerűen felbukkannak.

ALAPVONAL. A legkevésbé sem szeretnék moralizálni, de azért nem hallgatom el, hogy vannak szempontok, amelyekhez vélhetően addig ragaszkodom, míg arra mandátumot kapok a legfelsőbb fórumtól. Változatlanul rokonszenves az a klub és játékos, amely/aki nem a pillanatnyi érdek által vezérelve, néhány százezer, rövid távon bezsebelhető euróért szerződtet/szerződik.

ALAPVONAL. Azóta is az jár a fejemben, vajon hogyan kellene viszonyulnunk a hasonló helyzetbe kerülő hajdani példaképeinkhez, büszkeségeinkhez – végeredményben saját emlékeinkhez –: a romló egészségi állapot iránti visszafogottsággal, tisztelettel, vagy annak demonstrálásával, hogy most is fogjuk a kezüket, nemcsak sikereik csúcsán kapaszkodtunk beléjük. Jó lenne, ha még egyszer, vagy múló sportdicsőségük, földi létük során először eszünkbe jutnának.

ALAPVONAL. Egy idő után mindenféle fórumon megpróbáltam rálelni: valóban élt-e hasonló nevű dán játékos, de nem bukkantam a nyomára. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján persze az ilyesmi még nehezebben volt kideríthető – ha akadt rá egyáltalán igény –, valaki a Népsportból vagy a Képes Sportból, esetleg a rádióból érthette félre, tény, hogy mindenkinek nagyon tetszett a sohasem hallott név, a mi családunkban pedig lassan szinte mindennapos vendég lett.

ALAPVONAL. A futballvilágban tapasztalható, általában véve is rengeteg sérülés okait csak találgatni lehet, egyvalamiben azonban nagyjából mindenki egyetért: a profi játékosoknak az emberi teljesítőképesség határait erősen feszegető követelményeknek, meccsmennyiségnek kell megfelelniük. Aki pedig nem bírja, a fizikai alapok megteremtésének hiányosságaitól a helyes étkezésig sok mindenben keresgélheti a pechsorozat miértjét.

ALAPVONAL. Egyelőre azonban esetében négyéves eltiltás van érvényben, amelyről a teniszezők doppingügyeivel foglalkozó ITIA idén szeptember 12-én határozott – az első értesítés időpontja óta tizenöt hónap már el is telt belőle. A nem jogerős ítéletet támadta meg a CAS-nál Halep és jogászcsapata, amelyben immár ott van a műfajban sztárügyvédnek számító Howard Jacobs is, aki eddig négy ügyben igyekezett – váltakozó sikerrel – érvényesíteni tilosba tévedt teniszezők érdekeit.

ALAPVONAL. Délutánra aztán felragyogott a mindenség. Szoboszlai és Dibusz brillírozása, a többiek magabiztossága és önfeláldozása újra felébresztette bennem-bennünk a „nagyhatalmi” érzést, a csodát, amelyre csak a sport képes. És ami többségünknek úgy kell, mint a falat kenyér, vagy hogy alkalomhoz illőbben fogalmazzak, mint az öröklét bizonyossága.

ALAPVONAL. Comaneci az októberi antwerpeni világbajnokság alkalmával a belga Le Soir című lapnak adott interjúban a napjaink sztárjával, az amerikai Simone Bilesszal való összehasonlítást elegánsan hárította. „Hozzá hasonló tornász talán fél évszázadonként születik – mondta –, akrobatikus képességei leírhatatlanul egyedülállóak. A mai tornában csak a művészi vonal ellaposodását fájlalom. Időnként azért eljátszom a gondolattal, mi mindent lehetett volna csinálni felemás korláton, ha az én időmben is a maihoz hasonló szer lett volna.”

ALAPVONAL. Aki ilyen pályán is képes megszelídíteni a labdát, annak a zöld gyepen gyerekjáték lesz. De sokan vallották azt is, hogy ekkor lehet igazán megtanulni a jó ütemű becsúszást. Ment a dagonyázás, a játékosokban pedig gyűlt a különleges körülmények közepette felhalmozódó tapasztalat. Feltéve, hogy megúszták sérülés nélkül.

ALAPVONAL. Bőven él még a köztudatban a tézis, mely szerint a sportban a tudománynál könnyebben, de főleg gyorsabban, no meg kevesebb erőkifejtéssel lehet a csúcs közelébe jutni. Olimpiai bajnokaink természetesen tételesen meg tudnák cáfolni e képzet tévességét.

ALAPVONAL. Az angolok például az egyik világbajnokságon odáig mentek a tradicionális maori harci tánc, a haka »tompító célzatú megelőzésében«, hogy nyitott V-alakban sorakoztak fel – mintegy elnyelendő a fekete mezeseket –, vállalva a több ezer font sterlinges bírságot is, amelyet a félpálya átlépéséért rótt ki rájuk a nemzetközi szövetség.

ALAPVONAL. A sport és megítélése azonban más világ, néha ilyen, néha olyan irányban. Az európai hivatalos futballfórumokon most épp hatalmas feketepontként kezelik a bukaresti megnyilvánulást, és borítékolható volt, hogy a szókimondó – és a román hivatalos politika szerint jogszerű – állásfoglalás sokba kerül a román labdarúgásnak.

ALAPVONAL. Halep nagy valószínűséggel már akkor is történelem, ha a CAS esetleg felezi az eredeti büntetést. Pogba esetében sem neki dolgozik az idő. Hogy aztán ki melyik polcra helyezi majd őket emlékei tárházában, igencsak szubjektív kérdés.

ALAPVONAL. A Nemzeti Atlétikai Központban varázslatos kilenc napot élhettünk át, és ez a kivételesen jó érzés a többnyire ígéretes teljesítményeket nyújtó, szélesen mosolygó, a vb-t életük nagy élményeként megélő, szép, őszintének és hitelesnek ható mondatokat megfogalmazó magyar atlétáknak is köszönhető.

ALAPVONAL. Több világverseny helyszíni tapasztalatával a birtokomban mindig is hirdettem, hogy az atlétika mennyire más világ, más miliő, mint a sportágak többsége, a budapesti azonban új szintre emelte az atléták produkciója iránti tiszteletet. Talán azért, mert valamelyik ágát szinte mindannyian kipróbáltuk legalább egyszer, lévén szó az emberi mozgás alapvető elemeiről, lásd futás, ugrás, dobás.

ALAPVONAL. Magyarország történetének legnagyobb sporteseményén mától minden idők legnépesebb magyar vb-csapatának szurkolhatunk, egy olyan eseményen, amelyen például a futószámokban a középdöntőbe jutás is óriási eredménynek számít. Ennél már csak a győzelem, az éremszerzés érne még többet, és ezt az örök hazai szurkolói várakozást tükrözi az egyes versenynapok iránti érdeklődés is.

ALAPVONAL. Légiósaink reménybeli sikere a többiek számára is kaput nyithat, egy jó szellemű futballista véleményére ugyanis odafigyelnek az értelmes klubvezetők. Felelősségük tehát dupla, de elég, ha megbecsülik magukat, a többi, mondhatni, egy futballkultúra nagyköveti munkájának bónuszaként következhet.

ALAPVONAL. Most viszont olyan világban találjuk magunkat, amelyben egy versenyen, mérkőzésen sokszor hiánycikk a sportszerűség, az ellenfél megbecsülése, a feléje nyújtott elismerő vagy elnézést kérő kéz. És ez a folyamat óhatatlanul túlzásokba, önkényeskedésekbe torkollhat, hiszen sok esetben fogalmunk sem lehet a szemben álló fél emberi elképzeléseiről.

ALAPVONAL. Aki mindezt azzal intézi el, hogy az úszás, a vívás, a vízilabda (sport)kultúránk része, azaz inkább az számítana kivételnek, ha a dolgok nem így működnének, nos, az ilyen kétségtelenül otthonosan mozog a sporttörténelemben, a jelenben viszont meglehetősen tétován.