Még csak az edző sebe gyógyul – Csinta Samu publicisztikája

SOKÁIG NEM HISZÜNK A SZEMÜNKNEK, amikor egy Manchester City-léptékű csapat a jelenlegi­hez hasonló mélyrepülést produkál. A labdarúgók együttes pénzbeli értékét korántsem abszolutizálva, de attól teljesen el nem tekintve, a klub anyagi hátterének sommás, a szakvezetőség annál szélesebb körű ismeretében próbálunk érveket találni, hogy mitől nem tarthat már sokáig a példa nélküli negatív spirál. Aztán tessék, mégis: a Premier League legutóbbi négy idényének bajnoka hét (öt PL-, két Bajnokok Ligája-) mérkőzés óta nyeretlen – közülük hat vereség –, a vasárnap esti, Liverpool elleni 0–2 után pedig immár 11 ponttal marad le a listavezető Slot-gárda mögött. Az utóbbi fejleményt a szakértők többsége úgy fordítja le, hogy a vereség a City „kigolyózását” jelenti a bajnoki címért zajló küzdelemből. Erre azért még nem fogadnék nagy összegben épp a fentebb felsorolt érvekre hivatkozva, no meg arra, hogy a bajnokság kétharmada még hátravan. A kérdőjelek azonban kétségtelenül sűrűsödnek.

Nagy a csábítás ilyenkor, hogy valamiféle bulváros ok után keresgéljünk a történtek mögött – ha már észszerű magyarázatok nem nagyon vannak –, bizalmi, netán anyagi jellegű törést a tulajdonos–menedzser–játékos háromszögben, de azért érdemes józannak maradni. Itt ugyanis nem valamiféle törékeny pénzügyi konstrukció recsegése-ropogása hallatszik, a közelmúlt sem szolgált süllyedő hajóról menekülésre utaló jelekkel. Gündogan visszatérése, legutóbb pedig az önostorozás öncsonkításba forduló változatára is képes mágus, Pep Guardiola szerződéshosszabbítása épp annak ellenkezőjéről árulkodott. Mi több, egyfajta, a profi futballban nem feltétlenül bevett gyakorlatnak számító felelősségvállalásról is, hiszen a katalán mester többek között azzal indokolta a 2027-ig szóló újabb elköteleződését, hogy úgy érzi, jelen helyzetben nem távozhat klubjától. Az aláírás pillanatában négy (három PL-, egy BL-), sorozatban elszenvedett vesztes meccsnél tartott a City, a helyzetet pedig Guardiola így értékelte: „Szerintem megérdemeljük, hogy a négy vereség után visszavágjunk, és megfordítsuk a helyzetet. Nem szeretnék arrogánsnak tűnni, de ez az igazság. Talpra kell állnunk, mert most nincs meg bennünk a kiegyensúlyozottság, ezt kell újra megteremtenünk.”

A Manchester City válsága több mint egy hónapja tart, a kékek legutóbb október 26-án, az újonc Southamp­ton elleni bajnokit követően vonulhattak le győztesen a pályáról, az 1–0 után azonban csupa zakó következett; egyetlen apró megszakítással, de arra sem lehetnek büszkék, hiszen a Feyenoord elleni 3–3 úgy jött össze a Bajnokok Ligájában, hogy negyedórával a lefújás előtt a City még három góllal vezetett. Ezt követően mélyesztette körmeit saját orrába a nyílt színi érzelemnyilvánítás különböző formáitól korábban sem visszariadó Guardiola. Az önbüntetésen túl csak e meccset követően kritizálta élesebben csapata produkcióját: „Nem lett volna szabad hasonló ajándékokat adnunk az ellenfélnek. Mentálisan törékenyek vagyunk, ilyenkor pedig minden apró hiba súlyosabb következményekkel járhat.”

A drukkereket és ellendrukkereket egyaránt és leginkább foglalkoztató kérdés persze az: miként juthatott idáig az éveken át szinte hibátlan mutatvány? Az eddigi szakmai mélypontot talán a Tottenham elleni hazai 0–4 jelentette, a Sky Sports szakértőjeként dolgozó korábbi Manchester United-legenda, Gary Neville azt követően mondta: „Előfordult korábban is, hogy kikapott a City, de olyat nem nagyon láthattunk, hogy a futball minden elemében lejátszották a pályáról. Márpedig a Tottenham ellen ez történt. Egész egyszerűen gyengének tűntek, ilyet legutóbb Pep első évében láttam. Nem is igazán emlékszem, hogy mikor láttam őket legutóbb ennyire rosszul játszani.”

Persze az idáig vezető folyamat az igazán fontos, és ez leginkább a csapat „elöregedésében” érhető tetten. Mivel ebben a tekintetben számok is „játszanak”, érdemes pontosítani, hogy nem feltétlenül általános és biológiai értelemben, inkább egy-egy, korábban kulcspozíciót betöltő labdarúgó esetében, akiknek visszaeső teljesítménye a megviselő sérüléshullámmal súlyosbítva vált igazán kritikussá. Egyetlen példa: a Spurs negyedik gólja előtt Timo Werner olyan látványosan hagyta ott Kyle Walkert, hogy azt nézni is fájdalmas volt. A védőn talán már a nyári Európa-bajnokságon is látszottak a kopás jelei, az említett eset azonban nem hagyott kétséget. Kevin De Bruyne már az előző idényben sem számított a City gépezete nélkülözhetetlen elemének, ám amikor pályára került, zseniális dolgokra volt képes. Csakhogy az idő előrehaladtával a belga egyre sérülékenyebbé vált, az előző évadban 28 meccset hagyott ki, ám még ilyen körülmények között is hat gólt és 18 gólpasszt jegyzett. Őt mindenképpen sürgősen pótolni kell, ami egyáltalán nem lesz könnyű feladat, hiszen a helyén egy eddig 393 meccsen 103 gólt és 171 gól­passzt jelentő űr tátong.

A City a bajnoki idényben 13 bajnoki meccsen 19 gólt kapott, ennél többet csak nyolc együttes volt képes összehozni a húszas mezőnyben. Az aranylabdás Rodri kiesésével elképesztően könnyen lekontrázhatóvá vált a csapat, a védelmi hiányosságokat pedig képtelenek voltak lőtt gólokkal kompenzálni. Momentán Haaland mellett kevesen képesek gólt szerezni, ebben az évadban a norvég 12 góljához csak a védő Gvardiol és a középpályás Kovacic volt képes egynél több találatot hozzátenni, a korábban jól teljesítő négy csatár, Foden, Doku, Savinho és Grealish összesen csak egy gólt ért el.

A számok által is illusztrált krízishelyzeten túl azonban a tartósan fennálló mentális blokk a legmegdöbbentőbb. „Egyszerűen képtelenek vagyunk nyerni. Csapatként korábban mindig sikerült kijönnünk a hasonló helyzetekből, jelenleg azonban semmi sem történik – mondta Guardiola a Liverpool elleni meccset megelőzően. – Semmit sem kellett mondanom a srácoknak, tökéletesen tudják, érzik és felfogják a dolgokat. Nehéz megemészteni, ami történik velünk, de el kell fogadnunk.” Érdekes módon az Anfieldben elszenvedett, amúgy vitán felül álló vereséggel végződő mérkőzésen vélte felfedezni a mester azt a bizonyos fényecskét az alagút még mindig messzinek tűnő végén. A klub honlapján megjelent értékelésben úgy fogalmazott, elégedett csapata második félidőben mutatott rugalmasságával és elszántságával, és azt tartja, ebből már lehet építkezni. A lefújást követő percekben látottak is egyfajta érzelmességet üzentek, amiben olyasmi látszott, hogy működik a „kémia” az edző és játékosai között.

A kémián túl a tulajdonos és edző közötti bizalomról árulkodik, hogy e sorok írásakor szó sincs a katalán edzőnek a Liverpool közönsége által megjósolt elbocsátásáról. A brit sajtó pedig arról cikkezik, hogy Guardiola 240 millió eurót fordíthat kulcspozíciók megerősítésére a januári átigazolási periódusban. Neveket is közölnek, közöttük Gyökeres Viktorét, de a szomszéd várban, a Manchester Unitednél is számítanak a bomba formában futballozó, magyar gyökerekkel is büszkélkedő svéd játékosra. Mindeközben folyamatban van az az ügy is, amelyben 115 pontban vádolják a klubot a költségvetése manipulálásával, pénzügyi szabályok megszegésével. Egy esetleges elmarasztaló döntés valószínűleg újabb kérdéseket vetne fel, illetve a távolabbi jövőbe tolhatná a teljes feltámadást.

„Back to business!”, azaz „Vissza az üzlethez!” –  hirdette meg a vezérelvet még a liverpooli rangadó előtt a katalán szakember. Erre legközelebb szerdán kínálkozik alkalom, amikor a City a Nottingham Forestet fogadja a bajnokság 14. fordulójában. És hogy egy másik biztató jelről se feledkezzünk meg: szépen gyógyul a seb Guardiola orrán…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!