A »csúcson kell abbahagyni« tézise már-már semmitmondó közhely ahhoz képest, hogy mennyi minden sürgetheti vagy tolhatja egyre távolabbra azt a bizonyos momentumot.

ALAPVONAL. Míg a VAR előtti időkben egyértelmű volt, ki hibáztatható a vélt vagy valós igazságtalanságokért, ma már ez a folyamat is valahol a »felhőben« zajlik. Érdekes módon a videóbíró egyes döntései okozta felzúdulás is legtöbbször hasztalan keresi címzettjét, miközben sűrűn felbukkan a régi, az emberi hibákat is bekalkuláló módszer iránti nosztalgia.

ALAPVONAL. »Nevetnem kell, valahányszor felidézem azokat a perceket – mesélte évtizedekkel később Mihaela Penes gerelyhajító olimpiai bajnok – Legszívesebben megkértem volna a hangosbemondót, ismételje meg, amit mondott, annyira hihetetlen volt az egész.«

ALAPVONAL. Ez a verseny a garantáltan magas színvonalú sportélmény garanciája volt és marad, feltéve, hogy az égiek is úgy akarják – értsd: az időjárás is az atlétákkal tart. A centenáriumhoz közelítő viadal történetében 25 világcsúcsot állítottak fel, ha meg az elért eredmények egyfajta átlagszínvonalát számítanánk, még látványosabban festene az összkép.

ALAPVONAL. Milyen mozgatórugók működtetik egy csapat teljesítőképességét, siklatják ki vagy éppen korrigálják a pályáját?

ALAPVONAL. És aztán ott volt a másik kedvenc, Szent István. Identitáskutatók témája lehetne, honnan tudott meg róla további magyarságrészleteket, tény, hogy nemcsak bibliai történeteket mesélt a kis tornászoknak, hanem a legnagyobb magyar királyról is. Románul is, hiszen a túlnyomó többség csak úgy beszélt, ezáltal a többiek szemében Szabó Kati is nőtt néhány centit.

ALAPVONAL. Egyre több helyen tekintik a sportot országimázs-formáló és fenntartó tényezőnek, a hasonló nekibuzdulások pedig masszív előzetes befektetést igényelnek. Egy ország sportéletének fel-, illetve újjáépítése persze nem történik meg egyetlen olimpiai ciklus alatt, de a győztesek megfelelő megbecsülése hatalmas lökést adhat.

ALAPVONAL. A tusványosi beszélgetés során sokak számára egyértelművé vált, hogy Tóth-Zele József – akit olyan klasszis futballisták tartják pályájuk első meghatározó edzőjének, mint Butragueno vagy Míchel –hazatalált. Madridban és immár Magyarországon is. Jó volt őt hallgatni, rácsodálkozni korokon átívelő futballszakértelmére.

ALAPVONAL.Az elsősorban a csapatsportokban honos nézet – amely szerint a legjobb edzés a mérkőzés – az atlétikában is egyre inkább érvényessé válik, a javulás pedig nemcsak a topversenyzők esetében érzékelhető, a mezőny általános nívója is sohasem látott magasságokba emelkedett. Mindezek alapján elképesztő színvonalú küzdelmek várhatók a párizsi olimpián.

ALAPVONAL. Tekintsük a paksi nagy zakót olyan balesetnek, amely ugyan nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott, de jóvátehetetlen károkat nem.

A csatár szerint előny, hogy a kupagyőztes magja már jó ideje együtt játszik.

Az egyesület eddigi aranykorának hajnalán, 1970-ben öltötte magára a címerállat, a holló jegyeit.

ALAPVONAL. A futball Európa-bajnokságra kimondva-kimondatlanul a közelgő olimpia biztonsági tesztjeként is tekint a világ.

ALAPVONAL. A Svájc elleni módosult állapotot sem nevezném igazából lazaságnak, legfeljebb egy csalóka állapotban való megragadásnak.

ALAPVONAL. Aligha mellékes, milyen lelki körülmények közepette, siker-, illetve kudarcélménnyel indulnak az Eb helyszínére, Németországba a csapatok, még ha mindenki igyekezett is bagatellizálni a felkészülési mérkőzéseken elért eredményeket. Jó ideje erre is megvannak már a kicsiszolt kommunikációs panelek, amelyeket legfeljebb a kor szlengjéhez igazítottak az ezért fizetett szakemberek.

ALAPVONAL. A rokoni kapcsolatok, a magyarországi és romániai jégkorongozás közismert, ezerszálú kötődése igencsak valószínűsíti ezt az érdeklődést a jövő évi divízió 1/A-vb iránt, amely akár világszintű kuriózum szintjére is léphet, és ez kívülről egy közvetlenül nem érintett ország szurkolói részéről egy másik nemzet válogatottja iránti megmagyarázhatatlan ragaszkodásnak tetszhet.

ALAPVONAL. Birtalan Istvánt tegnap kísérték utolsó útjára Bukarestben. A tengernyi virág között ott volt a Magyar Kézilabda-szövetség búcsúkoszorúja is. Hozzáteszem, ahogy illik olyan világhírű kézilabdás esetében, akit a magyar nemzet adott a sors kifürkészhetetlen akaratából egy másik ország sportdicsőségére.

ALAPVONAL. A szurkolók pedig szívfájdalommal, de megértéssel kezelik a veszteséget, feltéve persze, ha a távozó nem valamelyik ősi rivális címeréről jelenti ki mindjárt másnap, hogy ő igazából mindig is odatartozónak érezte magát. Olyan ez az egész kavalkád, akár az élet: tele kegyes hazugsággal, megcsalással és megcsalatással, no meg újabb és újabb »örök« hűségeskükkel.

ALAPVONAL. A »románok« gyűjtőfogalom használata a jégkorong esetében igazából mindig is sántított, hiszen a keleti szomszéd hokiját emberemlékezet óta a székelyföldi csapatok és játékosok cipelték a hátukon.

ALAPVONAL. Ilyenkor szokott rászakadni a felismerés a frissen feljutó klub vezetőségére: „Jaj, Istenem, győztünk!”; illetve annak pánikszerű felmérése, hogy a keret alkalmas-e a megkapaszkodásra az első osztályban.