Futball bel- és külháborúk – Csinta Samu publicisztikája

TÍZ ÉV UTÁN jutott ki az Európa-bajnokságra a magyar futsalválogatott. E tény önmagában is ünneplendő, hiszen a labdarúgás eme változatában sem könnyű bekerülni a kontinens legjobb tizenhat csapata közé, még akkor sem, ha a műfajt egyesek még mindig lesajnálják. A bravúr értékét fokozza, hogy a minden körülmények között kiemelten „érzékeny” ellenfélnek számító Románia ellen, annak otthonában sikerült kiharcolni a debreceni 3–2-es győzelmet követően továbbjutást érő 2–2-es döntetlent. Az meg, hogy a dél-romániai Craiován rendezett mérkőzést félórás magszakításba torkolló nézőtéri botrány is „színesítette”, egészen valószínűtlen szintre emelte a megoldandó feladat nehézségi fokát. 

Bár néhány magyar néző is akadt a csarnok lelátóin, a szurkolói agresszió ezúttal nem közvetlenül ellenük irányult – még akkor sem, ha amúgy most is bőven zúgtak a magyarellenes rigmusok. Amelyekhez egyébként ma már nem is kell közvetlen magyar érintettség, megy az két román csapat közötti mérkőzésen ugyanúgy, mint mondjuk egy Koszovó–Románia összecsapáson. A hasonló „kedveskedések” ebben az ügyben vélhetően legfeljebb mellékzöngék maradnak, a valószínűsíthető UEFA-eljárás központi témáját a román szurkolók és csendőrök egymásnak esése képezi. Akárcsak a vaskosnak ígérkező büntetését is, amelynek prejudikálása ezúttal aligha tűnik óvatlanságnak.

Az érthetetlenül is érthető elemek sorát talán kezdjük azzal, miért is vitte Craiovára a román szövetség (FRF) a pótselejtező visszavágóját. A kínálkozó, illetve erősen valószínűsíthető válasz az lehet, hogy az amúgy fociőrült városban – amelynek nagypályás csapata vezeti a román bajnokságot és a Konferencialigában is talpon van még – garantálva van a pokoli hangulat. Idáig az vesse az első követ a bukaresti futballvezérekre, aki nem igyekezne érvényesíteni minden módon a hazai pálya előnyét. A román válogatott szinte állandó otthona eddig Marosvásárhely volt, az ország egyik futsalbázisa – amúgy a jelenleg nyolccsapatos román első osztálynak három együttest is adó teljes székelyföldi régió, plusz a két dévai gárda is az. Bennfentes információink szerint az FRF azért változtatott helyszínt, mert „nem akarunk itthon is idegenben játszani”. Kétségtelen, hogy Marosvásárhely értő szakmai közeget és többnyire telt házat garantált, harsány „Románia, Románia” skandálásokat viszont kevésbé. Ennek jegyében váltott a szövetség, és költöztette a válogatottat az Olténiaként ismert régió fővárosába. Ahol amúgy tíz esztendeje nincs futsalélet…

Idáig semmi különös sincs a történetben, a csarnokban a várakozásnak megfelelő az izzó hangulat, az idegengyűlölet és magyarellenesség több elemét is hordozó harsány szurkolás. Aztán egyszer csak a semmiből parázs verbális összetűzés a lelátó egyik részében tomboló félmeztelen ultrák és a rendfenntartók között, aminek kiváltó okát egy ideig senki sem tudta azonosítani, legkevésbé a magyar vendégek. Majd a szemközti tribünről fekete mezes férfiak indultak meg a pályán át a dulakodó szurkolók irányába, amire a játékosok és a szlovén játékvezetők néhány másodpercig csak néztek, mint a moziban, aztán a bírók gyorsan elkezdték az öltözők irányába terelgetni a csapatokat. A játékosokkal szemben egyetlen fenyegető gesztus sem volt tapasztalható, a fókusz kizárólag a lelátói eseményekre összpontosult.

És most következzen az összeesküvéselmélet-ízű, de annál jóval „tartalmasabb” kísérlet az abszurd helyzet értelmezésére. Craiován a jelek szerint az FRF és az egyik futballpotentát közötti leszámolás zajlott. A román első ligából 2024 nyarán tök utolsóként kizúgó FCU-t – nem azonos a mostani listavezető CSU-val! – súlyos adósságok miatt visszaminősítették a harmadik ligába, szeptember 12-én pedig a testület valamennyi román bajnoki osztályból kizárta. A klub tulajdonosa, a börtönt is megjáró Adrian Mititelu változatlanul harcol a szövetséggel a különböző jogi fórumokon, a csapat még meglévő szurkolói pedig mindenféle „alternatív” eszközhöz folyamodnak az igazságtalannak és önkényesnek kikiáltott döntés elleni tiltakozásként. Úgy tűnik, a futsalmeccsen kirobbantott botrány is ebbe a sorozatba tartozik, a következményeket ugyanis az FRF-nek kell viselnie. A szövetség már korábban rendkívüli ülést hívott össze október 9-re, amelynek egyetlen napirendi pontja az FCU-ügy másodfokú tárgyalása lesz, és ebben aligha segítik a klubot a futsal Eb-selejtezőn történtek. 

A gsp.ro sportportál szerint a román–magyar mérkőzés hatodik percében, a hazaiak 1–0-s vezetésénél kirobbantott nézőtéri rendbontás instant oka az eredményjelzőn megjelenő Magyarország–Magyarország „párosítás”, amit – függetlenül attól, hogy számítógépes hiba volt, vagy tudatos provokáció – tűrhetetlennek nyilvánítottak a szurkolók, és a felháborító eset ellen tiltakozva a mérkőzés azonnali megállítását követelték. Ebből fajult odáig a rendbontás, hogy 45 perces kényszerszünetet vont maga után. Meg még ki tudja, mit. 

A nyilvános térben mindenesetre meglepően sok, a szűk tudattól a funkcionális analfabetizmusig terjedő okfejtés jelent meg. Nemcsak ebben a témában, hanem a román futballban szinte menetrendszerűen jelentkező idénynyitó magyarellenes akciók ügyében is. Az idei „emblematikus” történetre augusztus 18-i bélyeg ragadt, holott előtte – és a későbbiekben is – többször megtörtént már, hogy a Csíkszereda labdarúgócsapatának meccsére kék mezes gyerekek kísérték a pályára a csapatokat, a mezen a nap meg a csillag és Székelyföld felirat. Innen kezdődött a soros skandalum, vagy legalábbis az, amit a román sportsajtó egy része annak nevez. A médiafelháborodásra reagálva a román szövetség vizsgálatot kezdeményezett, bár a mérkőzés hivatalos megfigyelője semmilyen borzasztót nem jelzett a jelentésében. A vád: adminisztratív értelemben nem létező régiót népszerűsítenek, ami kimeríti az uszítás, illetve az idegengyűlölet fogalmát. Magyarázatra ne számítsanak, ezek a történetek nem a mi gondolkodásmódunk mentén zajlanak. A mi logikánk szerint semmi egyéb nem történt, mint hogy egy klub az otthonául szolgáló régió szimbólumait felvonultatva, a térség jó értelemben vett népszerűsítése érdekében folyamodik ehhez az eszközhöz. 

Eredmény is született már, az FRF figyelmeztetésben részesítette a csíkszeredai klubot, ami egyetlen dologra lehet „jó”: öncenzúrára kényszeríteni a romániai magyarság jelenlegi legexponáltabb futballalakulatát. Ami roppant veszélyes, hiszen alkalmas lehet arra, hogy egészen természetes megnyilvánulások, reakciók esetére is bekapcsoljon valamilyen rejtett vészcsengőt: jobb a békesség, minek húzkodni az oroszlán bajszát. Holott az eset fényévekre van például attól az 1976 decemberi történelmi pillanattól, amikor San Sebastiánban a Real Sociedad csapatkapitánya, Inaxio Kortabarria és az Athletic kapus-kapitánya, José Ángel Iribar a betiltott baszk zászlót fogva vezették csapatukat az Atotxa Stadion közepére. Az Ikurrina néven ismert zászló a baszk szeparatista mozgalom szimbólumának számított, ezért is tiltották be évtizedekre a Franco-rezsim idején. Ha már a Csíkszereda tervei között a Bilbao székelyföldi megtestesítése is szerepel…

A körülmények dacára kiharcolt futsaltovábbjutás szépen csillog, és igazolja az elmúlt évtized elsősorban szakmai jellegű hazai futsalbefektetéseinek indokoltságát. Még akkor is, ha sok igazság van abban, hogy csak Románia ellen volt reális továbbjutási esélye az Eb-pótselejtezőben, a többi potenciális ellenfél más, egyelőre megközelíthetetlen kategóriát jelentett volna Sergio Mullor szövetségi kapitány együttese számára. 

A craiovai meccsfélbeszakításra pedig ajánlatos csupán izgalmas pillanatként emlékezni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!