140 éve született Mező Ferenc, Magyarország egyetlen szellemi olimpiai bajnoka.

Hazai jégen nyerte meg negyedik világbajnoki címét a Rotter Emília, Szollás László műkorcsolyapáros.

Nemcsak a jégen, a havon is remekeltünk a Téli Nemzetközi Egyetemi Játékokon St. Moritzban 1935-ben.

A műkorcsolyázó nemcsak a jégen mozgott otthonosan.

Nyolcvan éve hunyt el Kemény Ferenc, a megszülető NOB magyar „fogaskereke”.

Sártengerben dagonyázva győzött 1914-ben Bécsben a magyar labdarúgó-válogatott.

Vida László és Istenes János sikerei meghatározták a magyar országúti kerékpározást.

ALAPVONAL. A Póstától Pézsáig ívelő, időtartamában négy évtizedet felölelő aranyszéria ugyanakkor a maga kilenc győzelmével együtt is fantasztikus teljesítmény.

A 140 éve született olimpiai bajnok vívó, Rády József Amszterdamban mindhárom fegyvernemben versenyzett.

ALAPVONAL. De ha múlt, otthon és hazatérés, akkor kellenének valamiféle konkrét emlékek is. Kapaszkodók és fogódzók, amelyek komfortossá, de főként ismerőssé teszik a párizsi közeget 2024-ben is. Na, azok nem látszanak egyelőre sehol.

Az MTK duplázott 1914-ben, aztán három héttel később jött Gavrilo Princip.

Hiába Opata Zoltán történelmi gólja, a válogatott elhasalt az olimpiai tesztmérkőzésen.

ALAPVONAL. Arról, hogy a Giro d’Italia ekkora volumenű esemény, persze nem kell magunkat győzködni, ha máshonnan nem, a két évvel ezelőtti magyarországi »nagy rajton« több tízezren tapasztaltuk, milyen az, amikor egy sportesemény rózsaszín ködbe burkol egy közösséget – s ez az Olasz körverseny esetében szó szerint is értendő.

Hogy akadtak-e gyanús előjelek? Utólag nézve szinte csak ilyenek akadtak.

ALAPVONAL. És ha Gyenge Valériára, a kreatív olimpiai bajnokra gondolunk, jusson még eszünkbe néhány másik ötkarikás aranyérmes kiválóságunk, akik nemcsak sportolóként alkottak kiemelkedőt, hanem a művészi tevékenységük révén is érdemes megemlíteni a nevüket.

Italo Santelli előre megjósolta 1934-ben, hogy ő nyeri női tőrben a vívóbajnokságot.

ALAPVONAL. És persze akkor is Andreas Brehme voltam a legszívesebben, ha az emeletes házak ölelésében megbúvó maroknyi futballpályán játékost választottunk magunknak. Brehme, a megbízható. Brehme, a fáradhatatlan. Brehme, a kétlábas. Brehme, a technikás. Brehme, az utolsó reménysugár. Brehme, a legszürkébb színes folt a világ futball-labdát formázó lakatlan szigetén. Valahol ott legbelül akkor örökre bennem maradt egy darabka Andreas Brehméből.

A Piszkos gólok voltaképpen nem más, mint a labdarúgás történetének bestiáriuma.

Az 1924-ben bajnok gyorskorcsolyázó tetanuszban hunyt el.

Európai klubedzők, akik akkor is sokat kerestek, amikor kirúgták őket.