Magyar hokiarany mínusz 22 fokban

BERTA MIHÁLYBERTA MIHÁLY
Vágólapra másolva!
2025.02.11. 11:36
A magyar hokicsapat: Kátai, Gergely I, Háray, Fenessy, dr. Margó, Hircsák, Miklós, Jeney csapatkapitány, Gergely II és Bliszner
Jégkorongban magyar címvédést, alpesi síben meglepetésérmeket, műkorcsolyában viszont „csak” dobogós helyezéseket hozott a svájci St. Moritzban rendezett Téli Nemzetközi Egyetemi Játékok, amelyen úgy vettünk részt, hogy tudtuk, fél év múlva Budapest látja vendégül a nyári „nagy testvért”.

„Svájcot 4:1-re vertük, s ezzel megnyertük a főiskolai korongütő világbajnokságot” – írta címlapján csaknem napra pontosan kilencven esztendeje, 1935. február 11-én a Nemzeti Sport, és nem, nem téved a kedves olvasó, a ma már kissé nyeglének tetsző „korongütő” kifejezés valóban a jégkorongot jelölte. Egy hasonló siker ma alighanem világszenzációt keltene, 1935-ben viszont számítani lehetett rá – legalábbis az akkori főiskolai világbajnokság keretein belül.

Ám mielőtt kitérnénk az 1935-ös magyar hokiaranyérem körülményeire, talán érdemes tisztába tenni annak a kilencven évvel ezelőtti főiskolai világbajnokságnak a jelentéstartalmát is. Manapság a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) szervezésében zajló universiade (avagy egyetemi világjátékok) a világ egyik legnagyobb multisportversenyeként ismert, s akárcsak az olimpiai játékoknak, van nyári és téli változata is. A verseny jelentősége jócskán elmarad az ötkarikás játékokétól, noha kétségtelen, az universiade újabban már egyre több sportágban részét képezi az olimpiai, illetve a világbajnoki kvalifikációnak.

Hiába német-svájci város St. Moritz, a magyar táblán Hongrie a felirat

Ám nem volt mindig ennyire egységes és jól szervezett a verseny. A FISU egy frontba tömörülő egyetemi sportmozgalmának viadalait 1959-től (a télieket pedig 1960-tól) nevezzük universiadénak, a korábbi évek különféle megméretései ugyanakkor nem kerültek be a közös kánonba, így nem számítanak jogelődnek – jelentőségüket ellenben kár lenne vitatni. A két világháború között szárba szökkenő, a Nemzetközi Diákszövetség (CIE) égisze alá tartozó nemzetközi egyetemi játékok, majd egyetemi világjátékok nyári (1923-tól) és téli (1928-tól) „kiadásait” sem, főleg, mert az ezeken részt vevő magyar versenyzők rendre kiemelkedő eredményeket értek el.

1935 különösen fontos év volt a magyar diáksport életében, mivel a CIE Budapesten rendezte meg a soron következő, sorrendben 7. nyári egyetemi játékokat, s ennek okán, már csak a szervezési tapasztalatszerzés miatt is kiemelt figyelmet kapott a „téli kistestvér” januári versenye a svájci St. Moritzban. A magyar küldöttség vezetőjeként – úgy is, mint a közelgő budapesti nyári nemzetközi egyetemi játékok egyik főszervezője, s úgy is, mint a CIE végrehajtó bizottságának tagja – végig a helyszínen tartózkodott Gedényi Mihály, aki a Svájcban szerzett tapasztalatairól igen értékes beszámolót írt a Testnevelés című folyóiratba, a cikkhez ráadásul valóban különleges, jó minőségű fotóanyag társult.

A St. Moritz-i téli nemzetközi egyetemi játékok hivatalos plakátja

„Méteres hó mindenfelé és enyhe hideg – írta Gedényi cikke bevezetőjében. – Az elegáns Kulm-szálló halljában egyszeriben felfrissülnek a fiúk a 37 órás fárasztó utazás után. Percek alatt ki-ki a szobájában van és félóra múltán a pincérek mosolyogva mondogatják:
– Ritka jó étvágyú vendégek érkeztek!”

A mieink különleges „kapacitásáról” tanúskodik a gyorskorcsolyázó Ladányi Ernő hazatérését követő egyik első nyilatkozata is.

„Mi voltunk a szegény rokonok, rengeteg ennivalót kaptunk és az a gyanúm, hogy az ebédlő ablakán nézték is a gazdag üdülők az »etetést«. Talán élvezték a dolgot. De mi formában is voltunk. Egy délután uzsonnát adott a város. A két Gergely-fivér (jégkorongozók – a szerk.), Vajda Péter (alpesi síző – a szerk.) és én ültünk egy asztalnál. A pincérek kifáradtak, amíg jóllaktunk. Világrekordot állítottunk fel.”

Ladányit amúgy bizonyos források az érmesek között említik, mivel kétségtelen, hogy 500 méteren a második, 1000 méteren pedig a harmadik legjobb időt futotta. Csakhogy St. Moritzban kizárólag a négytávú összetettben hirdettek végeredményt, az egyes távokon nem, így a „részsikerek” csupán előkelő helyezési számot értek, érmet nem. Főleg azért nem, mert 1500 méteren bukott, s csak a 13. helyen ért célba, 5000 méteren pedig a hetedik legjobb időre volt képes, s így az összetettben is ebben a pozícióban zárt. Nem csoda, hogy a magyarok közül talán egyedüliként elég lesújtó véleménye volt a svájci szervezésről. „ St. Moritzban nem tudtak pályát, rendes pályát csinálni. Pocsék volt! Az indítás nem pisztollyal történt, hanem kijelentették: »Jos!« A futamok után percekig számítgatták az időket.”

Mindegyik más sportágban viszont a magyar részvétel egyet jelentett a magyar éremszerzéssel is. Műkorcsolyában mindhárom versenyszámban dobogós helyet szereztek honfitársaink, Kertész Ferenc az erős kötelezője után a lendületét vesztett kűrnek „köszönhette” a második helyét, a térdén vastag kötéssel futó, emiatt bizonytalankodó és a kűrben el is eső Imrédy Magda produkciójában nem volt több. Kettejük közös „munkája”, a páros viszont a szakértők szerint aranyat érdemelt volna – ehhez képest a verseny másnapján kihirdetett eredmény „csak” a második helyre hozta a magyar duót.

Imrédy Magda és Kertész Ferenc párosban és egyéniben három érmet nyert

Alpesi sízőink bezzeg alaposan felülmúlták a várakozásokat!

„A férfi lesiklás eredménye általános meglepetést keltett – írta Gedényi Mihály. – A 106 induló között volt néhány európai nagyágyú, akik erősen lemaradtak. A németek megijedtek a szép napsütéses reggeltől és azt gondolván, hogy ragadós lesz a hó, grafittal kenték be talpaikat. Ennek következtében azután szemmel láthatólag lassúk voltak és a helyezéseknél is nagyon hátraszorultak.”  Csík Imre ugyanakkor „általános feltűnést keltett belemenős, hajrás stílusával, amely a legjobbakkal teszi egyenrangúvá” – lelkendezett a verseny másnapján megjelenő Nemzeti Sport a magyar lesikló bronzérméről beszámolva. De szenzációszámba mentek a Szapáryak műlesiklásban elért harmadik helyezései is, Szapáry Marianne grófnő és Szapáry László gróf is német és osztrák versenyzők mögött zárt a dobogó harmadik fokán.

De a St. Moritz-i 4. téli nemzetközi egyetemi játékok legnagyobb sikerét akkor is a jégkorongozók érték el, akik az 1933-ban (az olaszországi Bardonecchiában) elért sikerüket megismételve címet védtek a svájci városban, igazolva az újrázást reális forgatókönyvként felvázoló szakvezetők várakozását.

Az Eisstadionban a Svájc elleni 4:1-gyel dőlt el a magyar bajnoki cím

Pedig a férfi jégkorongtorna rémálomszerűen kezdődött, a címvédő 3:0-s sima vereséget szenvedett Csehszlovákiától. „A mérkőzés kásás, olvadozó jégen folyt le, és a magyar csapat az újonnan érkezett játékosokkal kiegészítve, kissé mereven és szív nélkül játszott – kereste a fiaskó okait a „mindent látó” Gedényi Mihály. – Az egész meccs alatt mintha minden összeesküdött volna ellenünk. A passzok nem sikerültek, a jég mind rosszabb lett, és a lélek, a szív mind kisebb mértékben dolgozott a csapatban.”

Innentől viszont más fokozatba kapcsolt az együttes. Olaszországot 1:0-ra, a letteket 4:0-ra, Franciaország válogatottját pedig 5:0-ra lépte le, így az utolsó játéknapon a házigazda Svájc ellen az első hely volt a tét. A mérkőzést napsütésben, de mínusz 22 fokos hidegben kezdte a két csapat. A magyarok így álltak fel: Hircsák – Fenessy, Bliszner – Jeney, Miklós, Gergely II.

A csapat balszélsője, Gergely II András (ikertestvére, Gergely I László ugyancsak a csapat tagja volt) azt mondta a Nemzeti Sport újságírójának, „majd lefagyott a fülünk, mire a közeli stadionba megérkeztünk.” A döntő első két harmada nem hozott gólt, a harmadik viszont kettőt is. Előbb a svájci Keller kézzel beütött gólját adta meg a játékvezető, hogy aztán három perccel a lefújás előtt Háray kiegyenlítsen. A „meghosszabbításban” aztán már csak magyar botról kerül kapuba a korong: Jeney, Miklós és Gergely II góljaival alakul ki a 4:1-es magyar győzelem, s ezzel az újbóli magyar hokidiadal.

Magyar jégkorongozók pihenőn

Emlékeztető
4. TÉLI NEMZETKÖZI EGYETEMI JÁTÉKOK
1935. február 4–10., St. Moritz
A magyarok dobogós helyezései
Aranyérmes: férfi jégkorong-válogatott
Ezüstérmes: Kertész Ferenc (műkorcsolya, férfi egyéni), Imrédy Magda, Kertész Ferenc (műkorcsolya, páros)
Bronzérmes: Csík Imre (alpesi sí, férfi­lesiklás), Szapáry László (alpesi sí, férfi műlesiklás), Szapáry Marianne (alpesi sí, női műlesiklás), Imrédy Magda (műkorcsolya, női egyéni)

 

Legfrissebb hírek

…és Darnyi Tamás berúgta az ajtót

Népsport
15 órája

Film készül Alekszandr Ovecskin pályafutásáról

Amerikai sportok
2025.08.06. 11:16

Edzőváltás a Ferencváros jégkorongcsapatánál

Jégkorong
2025.08.06. 11:10

Tesztekkel és edzéssel kezdték a felkészülést a Volán hokisai

Jégkorong
2025.08.06. 10:12

Japán csoda: Hirosimában, a bombázás napján született Szakai Josinori, az 1964-es tokiói olimpia szimbóluma

Népsport
2025.08.06. 08:20

Hári helyett Erdély lett a Fehérvár AV19 csapatkapitánya

Jégkorong
2025.08.05. 14:38

Vidám SZÚR 1944-ben

Népsport
2025.08.05. 11:21

NHL: Ovecskin vezeti a kereseti listát

Jégkorong
2025.08.04. 20:49
Ezek is érdekelhetik