"Gyuri, nem látszik az óra  figyelmeztette a zsűrielnök Gerendás Györgyöt, mire a BVSC mestere széles mosoly kíséretében köpennyel takarta le a támadási időt mérő szerkezetet. Tettéért senki sem vonta felelősségre a vasutasok lobbanékony főnökét, avagy a piros lap elmaradt, nem úgy a harsány hahota.

Emberemlékezet óta nem rendeztek Szegeden felnőtt nemzetközi vízilabdatornát, legalábbis a csapat körül dolgozók nem igazán tudnak felidézni egyetlen idényt sem az elmúlt 15 esztendőből, amikor sor került volna valamikor hasonló rendezvényre.

Minden tekintetben vége a nyárnak: a naptár szerint, az iskolacsengők szerint  továbbá női vízilabdázóink számára is. A vakáció befejezését csalhatatlanul jelzi az is, hogy szeptember 9-én, hétfőn délelőtt és délután a Margitszigeten lesz jelenésük legjobbjainknak.

Régi kapcsolatait mozgósította Ratko Rudic, az amerikai válogatott horvát származású szövetségi kapitánya, akinek rendre támad valami világmegváltó ötlete. A legfrissebb éca, hogy mind a szerb, mind a horvát szövetség illetékeseivel tárgyalásba kezdett, s be kívánja nevezni az amerikai csapatot vagy az egyik, vagy a másik bajnokságba (esetleg mindkettőbe). A jugók  Rudicnak szerb a felesége, a nyolcvanas években kapitányként egy évtizeden át Belgrádban élt  már beleegyezésüket adták, s meglehet, a horvátok is igent mondanak. Attól fogva már csak a nagy Ratkón múlik, melyik országban vonul fel fiaival.

Néhány napja az Óbecséről érkezett Kozma Zsoltot tesztelte Horváth Viktor, a Tabán Trafik-Szeged mestere. A 19 éves, csaknem kétméteres center produkciója olyannyira megtetszett a szakembernek, hogy az átigazolás részleteiben is megegyezett kiszemeltjével. Kozma szívesen ment Szegedre, annak ellenére, hogy klubja, az egykor szebb napokat látott, Bajnokok Ligája-győztes Be-csej kötötte az ebet a karóhoz, s játékosa érvényben lévő szerződésére hivatkozva, röghöz kötéssel fenyegetőzött.

Már a huszadiknál tartanak. Az 1983-as indulásnál bizony voltak, akik kinevették őket, de a kétkedőknek hamar be kellett látniuk, hazánkban is tért hódított a női szakág. Európa-bajnoki, mi több, világbajnoki cím, tucatnyi érem bizonyítja: a gyengébbik nem vízilabda-tudománya is a legjobbak közé tartozik a világon. Szóval, immár a huszadik magyar női bajnokság vette kezdetét a hét végén  igaz, a forduló még nem volt teljes. A dunaújvárosi uszoda minél szebbre varázsolása érdekében egy hetet halasztottak a rajttal.

Nem csapott túl nagy hírverést az Európai Úszóliga egyik július végi, berlini döntésének, amelynek értelmében 2005-től csupán nyolc férfiválogatott indulhat az Európa-bajnokságon. Szakadáti László, a LEN igazgatóhelyettese érdeklődésünkre megerősítette a Waterpoloworld című internetes honlap hírét, egyszersmind közölte: "Egyelőre csak a szövetségeknek küldtük ki az anyagokat, a médiának nem, tekintettel arra, hogy 2005 még elég messze van. Az ugyanakkor már most tudható, hogy a középmezőny tagjai óriási felháborodással fogadták a határozatot, így ugyanis szinte garantált, hogy a kontinens hét profi nemzete mellett csupán egy gárda szerepelhet majd az Eb-n, ha pedig a rendező nem e hét közül kerül ki, a németek, hollandok, szlovákok, szlovénok és franciák esélyei minimálisra csökkennek.

Edzőt váltott, továbbá felfrissítette játékoskeretét a ZF Hungária Egri Vízilabda Klub. A hevesi együttest, amint arról Halmos R. Péter ügyvezető elnök beszámolt, Ladislav Vidumansky irányítja a továbbiakban. A magyarul remekül beszélő szlovák sportember játékosként már megfordult Egerben, ahová most edzőként tér vissza.

Igencsak hektikus idényen van túl a magyar férfipóló: a bajnokság voltaképpen nyugodtan zajlott, egészen az utolsó meccsig, akkor viszont elszabadult a pokol; két klubcsapatunk is fináléig menetelt a két legrangosabb európai kupában, a Vasas-Plaket nyert is; válogatottunk mindkét nagyobb versenyen döntőbe került, ám az egyiken a FINA, a másikon egy öt másodperccel a befejezés előtt kapott gól rontotta el az összképet (s a juniorok is másodikként zártak Eb-jükön). Azaz a sportág honi értékmérőjének számított aranyból nem jutott sok, a honi szövetségnek szánt kritikából viszont akad bőven, két napja a Vasas szakosztályelnöke fogalmazott igen keményen az MVLSZ-szel kapcsolatban. Persze, nem csupán emiatt lehet érdekes, mit mond a folyó ügyekről a szövetség vezetője, Martin György.

Az efféle ziccereket ő sem szokta kihagyni a vízben: miután Kásás Tamás vállalta, hogy szerkesztőségünkben egy órán át válaszol olvasóink interneten feltett kérdéseire (az eredményt itt találják), a "munkaidő leteltével mi is nekiszegeztünk néhányat. Kását az elveszített Világkupa döntőről, annak utolsó pillanatairól, a legjobbak felelősségéről és a hazatérésről faggattuk.

Bár az utóbbi hetekben, hónapokban nagy csend vette körül, azért él és virul a Vasas vízilabda-szakosztálya  a sportág egyetlen képviselője, amely idén nemzetközi porondon nyerni tudott.

"Most azt képzeld el, hogy mindez az olimpiai döntőn történik& Még rágondolni is rossz, hogy éreztük volna magunkat. Akkor már inkább itt  merengett Biros Péter, s ha egy öt másodperccel a duda előtt elveszített Világkupa-döntő után a pozitívan kívánjuk szemlélni a világot, mindenképpen igazat adhatunk olimpiai bajnokunknak. Természetesen ettől még a belgrádi 910-et most kell megemészteni, s rögvest azzal kezdhetjük: nem véletlen, hogy ezúttal nem ismétlődhetett meg a sydneyi fesztivál.

,,Bárkivel előfordulhat  szólt oda Alessandro Campagna, az olaszok sokat látott szövetségi kapitánya Kemény Dénesnek, miközben a szálló liftjénél egymásba botlottak. A jugók elleni kettős diadalt követően ember nem akadt az uszodában, aki ne adta volna előre oda az aranyérmet a mieinknek; ehhez képest az 1997-es sevillai Eb-döntő után megint egy utolsó percben lőtt góllal dőlt el a soros világverseny fináléja  fájdalom, ezúttal nem a mi javunkra.