A gyerekkórház javára

Amiből legalábbis látszik, hogy a karácsonyi hangulat, továbbá a relatív tétnélküliség ellenére is mindenki komolyan vette a partit, az edzők ugyanúgy kikeltek magukból, mintha bajnokin volnának. Egyébiránt nem a bírókon múlott, hogy a zöldek végül is magabiztosan győztek: a második negyedben állva hagyták ellenfelüket, akik aztán hiába indultak neki, s próbálták utolérni őket, 6–5-nél egy rossz paszszon elment a kontrájuk, majd hirtelen kaptak két gólt, s attól fogva kettesbe tett sebváltókkal közlekedtek a felek.
A döntőt megelőzően akadt izgalom: visszaér-e a szegedi Szuperbajnok-vetélkedőről a BVSC kapusa, Szécsi Zoltán. Nos, a hacacárén amúgy nem igazán parádézó olimpiai bajnok – horribile dictu utolsó lett… – fél órával a kezdés előtt már a parton köröztette másfél méteres csápjait, ennek ellenére Gerendás György úgy vélte, jobb, ha Nagy Viktor kezd a vasutasok kreclije előtt. A túloldalon is "viccelődtek”: Gergely István 14-es sapkában vonult fel, ehhez képest ő maradt a lécek között a ráúszásnál.
A szlovák válogatott mindazonáltal csak nézte, amint Császár bombája a feje fölött a kapufa éléről a vonal mögé vágódik – igaz, egy betörésből Biros rögvest egyenlített. Kihagyott Domino-előnyök következtek, plusz egy értékesített vasutasfór (Péter), majd Gergely első védését követően Vári szépen fejezett be egy kontrát. Egy újabb remek Gergely-bravúrt követően Biros vágott be egy előnyt, de átellenben Nitsovits sem tévesztett. Eztán azonban két találtnak tetsző találattal megugrott a bajnokcsapat (a kettő között Biros horgászott ki egy ejtést saját gólvonaláról): Bereczki előbb a félpályáról simította Fodor és Biros irányába a labdát, csakhogy mindkét társat eltüntették – alkalmasint erre figyelt Nagy is, miközben a sárga gömb becsusszant a keze alatt; másodjára is Bereczki csöngetett, ezúttal időnél, hétről elengedett labdája akadt meg a hálóban (3–5).
A folytatásban sem változott a játék képe: a vasutasok ugyan a Szőnyi úti bajnokiról ismert, kegyetlenül kemény védekezéssel próbálkoztak, ám a centerbejátszásokat nem tudták megakadályozni, a sorozatos emberhátrányoknál pedig nem igazán volt támasz mögöttük – Nagy csupán egyszer ért labdába az első két periódusban. Szívós bombájára Vincze egy előnyben elengedett kapáslövéssel válaszolt, ám Vári újfent megtalálta a rést a jobb alsó saroknál (4–7). Ettől fogva egy célja lehetett a BVSC-nek: a melegíteni küldött Szécsi félidei beszállásáig legalábbis konzerválni a különbséget. Minthogy a Dominónak egy szögletet követően a maradék két másodperc is elegendő volt egy előny gólra váltásához – Bárány volt könyörtelen –, majd Szívós is meglelte a hosszút, jóllehet már kiegészült a vasutas, legalábbis úgy festett, Szécsi becsobbanása még csak nem is az utolsó szalmaszál kategóriája (4–9).
Más kérdés, hogy Kis Gábor egy perc alatt kétszer is beköszönt, így némi izgalom támadt a harmadik rész elején, amelyen Szívósnak rögvest sikerült hűtenie egy keveset (6–10). Később ismét a Gergely–Biros kettős percei következtek, előbb a kapus szedte le Kis centerezését, majd megint a Domino 13-asa mentett a gólvonalról, ezúttal hátrányban. Az ellenattaknál alkalmasint eldőlhetett volna a meccs, ám a fórt elszalasztották Váriék, Zoufal viszont nem tévesztett, sem először, sem másodszor. A parázsra azonban megint víz került, miután Kiss és Biros megmentett egy eleinte dadogós előnyt – igaz, Ibolya is szépen húzott ötven másodperccel a negyed vége előtt. Igen ám, de a negyed harmadik honvédos lövése is gólt ért, egy bírói labdát követően Szívóst hagyták bántóan szabadon Zoufalék, Szécsi pedig szintén nem érezte a ritmust (9–12).
Kissé heves hangulatban telt a negyedik negyed eleje, a nagy adok-kapokban helyzetek tömkelege maradt parlagon, mígnem Vári – miután kiküldték róla Vinczét, aki egy kiszólásért véglegest kapott – voltaképpen pontot tett a meccsre négy perccel a duda előtt. Bárány már a gólkirályságért centerezett (9–14), ám egy fór melléhúzásával eljátszotta a korona egyedüli megszerzésének esélyét (azon végül Nyékivel osztozott). Az első díjat viszont egyedül vitte el a Domino – illetve, nem vitte el: a csapat a pénzt a Tűzoltó utcai gyermekkórház javára ajánlotta fel.