Elődöntő. Az év mérkőzése. A szerbek fogalmaznak elsősorban így, szerintük ugyanis ha sikeresen lépnek túl fiaik a  figyelem, milyen jelzőt használnak!  "fantasztikus magyar csapaton, nyert ügyük van. Még mielőtt vitába szállnánk velük, mondván, ha úgy adódna (ne adódjon úgy!), a fináléban rajtuk kívük még egy náció képviseltetné magát, eszünkbe jut a rendőri "parancs: "Kérjük, maradjanak csendben, és ne dobáljanak vissza, akkor sem, ha eltalálják önöket!

Csütörtök, háromnegyed tizenegy, néhány perccel a jugoszlávmagyar mérkőzés lefújása után. A műsorközlő a csendben kifelé battyogó nézők felvidítására beolvassa az A-csoport végeredményét: első Jugoszlávia, második Magyarország, harmadik Oroszország, negyedik az Egyesült Államok. Nem magától találta ki, John D. Whitehouse, a meccs FINA-delegátusa számolta ki neki, aki megbízható ember, mégiscsak a vízilabda-bizottság titkára, nem csupán mezei tag.

Kemény Dénes szövetségi kapitány és fiai, a teljes magyar delegáció óva intett mindenkit a görögök lebecsüléséről  ennek alátámasztására elég csak Afrudakiszék belgrádi produkcióját említeni. Az igaz, hogy nyeretlen az ellen, no de veretlen is ám! Három döntetlen a mérlege, amelyből ugyan a horvátokkal szembeni eredményt nem a bravúrkategóriába sorolja, ellenben a két nagyhatalom, Spanyolország és Olaszország megfricskázása, jól tudja, komoly fegyvertény.

Nem múlt el nyomtalanul Wigo könyöklése. A kemény amerikai srác  akire állítólag több csapat több játékosa is feni már a fogát&  még a szerdai derbin Kiss Gergő arcát vette kezelésbe. A sors akkor úgy büntette ezen cselekedetéért, hogy a felúszni nem tudó, az ellen kapuja előtt szédelgő magyar az eltékozolt alkalmi USA-fórt követően magányosan kaphatta a labdát, és 54 után nem egészen tiszta fejjel, de belőtte a roppant fontos, megnyugtató találatot. Aztán sietett Pavlik dokihoz. A diagnózis: orrcsontrepedés&

A-csoport, 2. fordulóVoltaképpen Sydneyben, az ezt megelőző Világkupán sem indult másként&Akkor, 1999 szeptemberében Olaszország legjobbjai kenték el rögvest a mieink száját, aztán tessék, kinek a nyakába akasztották a legfényesebb medáliákat? Nos, ettől itt, Belgrádban még messze vagyunk, de hogy fikarcnyival sincs kevesebb esélye Kemény Dénes csapatának címének megvédésére, mint az oroszok elleni agyonnyert, s végül mégis elveszített derbi után, nem kérdéses.

Mindig is tudtuk, hogy a kereskedelmi televíziónak az az érdeke, hogy a néző folyamatosan a készülék előtt üljön. "Ne menjenek sehová!", "Maradjanak velünk!", búcsúznak el a műsorvezetők, remélve, hogy valóban nem kapcsolunk át másik csatornára, és a konyhába sem ugrunk ki sörért. A vízilabda-közvetítéssel kedden debütáló RTL Klub érdekes módját választotta a nézők fotelhez szegezésének: a képernyőre nem írták ki az eredményt.

Horkai György-góllal búcsúztunk, Molnár Tamás-góllal nyitunk& Montreali bajnokunk érte el az 1979-es belgrádi Világkupa utolsó magyar találatát (az almanach egy bődületes, tizenhárom méteres bombát jegyez), Gyarmati Dezső csapata 84-re páholta el Bulgária legjobbjait. Akkor, huszonhárom évvel ezelőtt a körmérkőzéses rendszer utolsó három fordulóját Rijekában rendezték meg a szerbek  ezúttal végig a Duna-parti fővárosban küzdenek majd a felek.

Augusztus 18-án, útban a belgrádi Világkupára Szentesen tölt egy éjszakát a magyar férfiválogtaott és egy fővárosi szponzor jóvoltából karitatív mérkőzést játszik a házigazdákkal. A szentesiekkel szó ide jobban illett volna, hiszen a válogatott Világkupa előtti utolsó edzőmérkőzésének egyik félidejében a Kontavill jelenlegi gárdája, még a másik felében az erre az alkalomra hazahívott egykori Kurca-parti játékosokból álló csapat veszi fel a küzdelmet Molnár Tamásék ellen.

Az OB I B-s bajnokságot hatalmas fölénnyel, pontveszteség nélkül nyerte a Ceglédi VSE-Geosaurus gárdája, így tíz év után ősztől újra a sportág legjobb együtteseinek küzdelemsorozatában szerepelhet. A létszám emelése miatt egyébként a ceglédiek harmadik helyezettként már egy évvel korábban is résztvevői lehettek volna az OB I-nek, akkor azonban nem vállalták az indulást.

Már akkor sejteni lehetett, hogy a játékosok az utolsókat fogják rúgni a szigeti nagymedence vizébe (nem képzavar: Mátéfalvy Csaba másodedző kőkemény lábtempó-gyakorlatsora volt a tréning fő része), amikor a szokványos parkolóhelyeken homokhalmokat találtak reggel. A hatalmas áradás ugyanis a várakozások szerint a sziget felső szegélyét is átlépi, ezért az uszodánál is majd egy méter magas zsákfalat készítettek a munkások (elkapott, ugyanakkor sportszakmailag nehezen értékelhető foszlány egy homokot lapátoló melóstól: "Te, ez tisztára olyan, mint a kosárlabda: hárompontos zsákolás&).