Jimmy Hogan egy évre visszatért az MTK-hoz

Érthetetlen, hogy az internet és a korabeli sajtó digitalizálásának korában miért nem tudunk még mindig többet, pontosabbat Jimmy Hoganről, labdarúgásunk szigetországi apostoláról, aki a tízes-húszas években edzősködött Magyarországon. Nos, ezt a hiányunkat igyekszünk e helyütt pótolni, felvillantva „Jimmy bácsi” itteni második, 1925–1926-os korszakának legfontosabb, legérdekesebb pillanatait. Tehát csak egyetlen évről, pontosan 13 hónapról van szó – nem két évről (1925–1927), mint az számos háború utáni és újkori könyvben, cikkben, sőt jelen időben a világhálón (pl. magyar, német és angol nyelvű Wikipedia) is olvasható.

Hogant hiába várták Budapesten 1925 márciusában, a Lausanne-Sportot gardírozó angol tréner nem kísérte el Svájc válogatottját a magyar fővárosba (inkább felesége mellett maradt, aki a negyedik Hogan csemetének adott életet), két hónapra rá viszont mégiscsak eljött Budapestre, az MTK-hoz szerződött – havi 14 millió koronáért. „A szerződés egy teljes naptári évre szól” – írta a fizetésen túl e tekintetben is jól értesült Pesti Hírlap 1925. április 24-én, amire a Nemzeti Sport másnap azzal tompította a bombasztikus hírt, hogy „két trénerrel tárgyal az MTK”, az egyik Hogan, a másik „egy volt kiváló angol profi játékos”,  és a „tárgyalások mindkét kiváló trénerrel még folyamatban vannak”.   Végül is egymás tenyerébe csaptak a felek: mármint Hogan és az MTK. Hogan másodszor is jött, látott, de már nem bizonyult olyan sikeresnek, mint 1916 márciusa és 1919 januárja között, első „kék-fehér” korszakában…

Lapszemle száz év távlatából.

1925
Május 8., Budapesti Hírlap:  „Jimmy Hogan, az MTK angol trénere már elindult Lausanne-ból, s holnap érkezik Budapestre, hogy elfoglalja állását a magyar bajnokegyesületben. Működését a jövő héten kezdi meg.”
Május 12., Sporthírlap: (A címoldal szalagcímei.) „A magyar föld a sporttehetségek őstalaja – mondotta Hogan, az MTK angol trénere”; „Új tehetségek után fogok kutatni, s megkedveltetem velük a sportok királynőjét, a futballt”; „Az MTK ma is nagy csapat, amelyre bármely nemzet büszke lehet”.
Május 16., Sporthírlap: „Jimmy Hogan játékengedélyt kapott az oldboj-bizottságtól (sic!) az MTK oldboj-csapatában való szereplésre.” (Néhány nap múlva már játszik, sőt gólt is szerez a KAC ellen 5:4-re megnyert mérkőzésen.)
Június 2., Sporthírlap: (MTK–Viktoria Zizkov 4:2.)  „Az MTK fáradt! Ez a megállapítás illik rá a csapatra, és ezt most a szezon végén Hogan mester sem fogja megváltoztatni tudni.”
Július 8., Nemzeti Sport: „(Hogan) felfogására és munkásságára jellemző, hogy minden szabad percben, így például most a robogó vonaton is, angolórákat ad a fiúknak.”
Augusztus 31., Nemzeti Sport: (FTC–MTK 1:4 az országos bajnokság megismételt döntőjében.) „Az FTC nem tudta kétségessé tenni az MTK bajnokságát. (…) Feltűnő volt ezen a meccsen, hogy mennyivel fejlettebb az MTK taktikája.”
Szeptember 10., Sporthírlap: (Két nappal Orth súlyos térdsérülése után.) „Brüll Alfréd, az MTK elnöke körül népes csoport alakul. Mindenki a szomorú esetről tárgyal, csak a kisírt szemű Opata Zoli és Jimmy Hogan, kinek láthatóan szorongatja a torkát az előtörni készülő elérzékenyedés, hallgatnak némán.”
Szeptember 12., Nemzeti Sport: „Hétfőtől kezdve Hogan trenírozza a válogatott csapatot”   a szeptember 20-i magyar–osztrák válogatott meccsre (1:1).
Szeptember 26., Sporthírlap: „Jimmy Hogant bízta meg az MLSZ elnöksége a magyar válogatott csapatnak a spanyol és cseh válogatottak ellen való előkészítésével.”   (Mindkét októberi meccset elveszítjük, Spanyolországtól 1:0-ra kapunk ki itthon, Csehszlovákiától 2:0-ra idegenben.)
November 7., Esti Kurír: „Jimmy Hogan nem magyar ember. Angol ember, aki, bár több mint egy évtizede elkerült hazájából, jobban rajong Angliáért, mint valaha. Anglián kívül csak két dologért rajong. Az első a magyar futball, a másik Orth Gyuri kivételes tudása. Mind a kettőhöz segédkezet akar nyújtani, hogy azt továbbfejlessze, és hogy azt tovább vihesse. Hogy a magyar futball oly hatalmas karriert ért el, abban sokat köszönhet Jimmy Hogannek.”    (A másnapi válogatott mérkőzésen: Magyarország–Olaszország 1:1.)
December 5., Újság: az Egyetértés Sport Club „futballistáit most Hogan, az MTK kiváló trénere veszi gondjaiba, mégpedig amatőr alapon”. Heti kétszer labdatréninget, egyszer pedig elméleti előadást tart „a lelkes pincéregyesületi futballcsapat”   tagjainak. (Sőt: 1926 tavaszán is Hogan edzi az Egyetértést!)
December 12., Nemzeti Sport: „21-én utazom haza, Lausanne-ba ünnepelni. Négy hónapja nem láttam már a családomat. A gyerekek ott járnak iskolába, és az angol mellé ott megtanulják a németet és a franciát is. Az jó. De azután elhozom őket is, hadd tanuljanak meg magyarul is”     – árulja el Hogan.
1926
Január 28., Újság: „Az Üllői úton megtartott mai tréninget már Jimmy Hogan, az MTK Svájcból visszatért angol trénere vezette, aki nagy ambícióval foglalkozott a játékosokkal, s aszerint, milyen kondícióban vannak s mennyire előrehaladott a tréningjük, passzolgatással, fejelgetéssel, futótréninggel foglalkoztatta a játékosokat.”    (A mieink februárban 2:0-ra győznek Belgiumban.)
Március 14., Újság: (Az FTC bajnoki címre tör, az MTK-t balszerencse sújtja.) A kék-fehéreknél olyannyira sok a beteg és a sérült, hogy „most már a csodatevő Hogan mester is kifogyott a tartalékokból”.
Május 12., Híradó: (Az immár NSC-s, veterán Kertész Vili kritikája a pozsonyi lapban.) „Miért tört le az MTK? Nem azért, mert nincs anyag. Nagyszerű játékosok vannak, és tündéri az utánpótlás is. De disznók mind, és nem sportemberek. Hiába dolgozik a nagyszerű Hogan mester, az MTK nagyjai végiglumpolják a hetet, azután persze döglöttek mind vasárnap. Bár, ital, kártya és nő éjszakáról éjszakára. Dögök minden vasárnap.”
Május 22., Új Nemzedék: „Az MTK az alelnök nyilatkozata szerint anyagi szempontok miatt nem újítja meg Hogannel a szerződést, miután évi 180 milliót nem tud a tréner fizetésére fordítani.”
Június 20., Magyar Hírlap: (Az MTK alulmaradt a bajnoki versenyfutásban, Hogan búcsúzik.) „Lehet, hogy Jimmy Hogannek nem volt sikere ebben az évben, lehet, hogy egyesek elégedetlenek voltak működésével. Lehet, hogy hibázott. De ha ez mind igaz: akkor sem szabad elfelejtenünk, hogy Jimmy Hogannek köszönhetjük, hogy a magyar futballnak egy Orthja, Molnárja, Braunja, Nadlerje van.”

Éppen Orth György volt az, aki a profi korszak beköszöntével átvette a Hungária irányítását, de csapatával nem tudta visszahódítani a bajnoki címet a Ferencvárostól. Bár – mint játékos-edző – szép summát tehetett zsebre, inkább maradt a játéknál, és 1927. május közepén (Brüll elnök beleegyezésével) átadta a tréneri stafétabotot Feldmann Gyulának.