TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A versenyt közvetítő tv-stáb operatőrei egy ideig nem találták Ruth Chepngeticht a mezőnyben, mígnem egyszer csak egészen szokatlan társaságban fedezték fel: a két legjobb amerikai férfi maratoni futóval, Zach Panninggel és CJ Albertsonnal diktálták egymásnak az iramot.

ALAPVONAL. Mint a mai sportban, amikor a nagy nyilvánosság (ó) könnyen temet, ráadásul szembemenve az illendőséggel, anélkül, hogy búcsúztatna, méltatna is. Tehát előbb a föld, aztán az érdemek, semmi ünnepélyesség, semmi kiérdemelt vagy könnyek diktálta méltatás, mint egykoron.

ALAPVONAL. A Maestrónak ideje lenne »beletörődnie«, hogy itt, nálunk őt a döntő többség többnyire szereti. Persze amikor kikapunk, ráadásul úgy tűnik, részben önhibánkból, akkor a rajongók és a szeretet mennyisége csökken. Átmenetileg, a következő győzelemig, vagy, mondjuk, a hollandok elleni döntetlenig. De Rossi esetében érezhetően magasabb a dagály, kevésbé mély az apály, mint általában.

NS-PUBLICISZTIKA. A sportértékről annyit, hogy a hagyománnyá izmosodott Nemzeti Vágta sok ezer gyerek, lovasoktató és lótartó számára jelentett motivációt. S talán ma már elmondható, hogy nemcsak lovas nemzet voltunk, de azok is maradtunk.

ALAPVONAL. Nos, Balczó András e szemléletet tagadja, midőn a »semmit sem érő« aranyakról beszél, ezt tagadja Losonczi Dávid szava, s ez az, ami örvendezésre érdemes. Aki így beszél, tudja már: a nyerés agresszív »akarását« elengedő kegyelmi állapotot, ama belső békességet, amikor a benne lévő erő áradva érvényesül, csak így érheti el.

ALAPVONAL. A harmadik sporthőssel, Losonczi Dáviddal kapcsolatban szerencsére nem szükséges méricskélnem szavaim súlyát, egyrészt mert viszonylag jól ismerem a világbajnok birkózót, másrészt, mert ő aztán egyáltalán nem megosztó személyiség.

ALAPVONAL. Pakson megmaradt a családias, baráti hangulat, még fontosak az öltözőben és az irodákban az emberi értékek, kapcsolatok, a klub pályafutásuk végén sem engedi el ikonikus játékosai kezét, a szakmai munkában nincs kapkodás, rossz széria esetén sem hullanak a fejek, nem adják az edzők egymás kezébe a kilincset.

ALAPVONAL. Bevallom, nincs türelmem hozzá, hogy megszámoljam, most éppen hány futballistát igazolt, vett árendába innen-onnan a 12 NB I-es csapat, az viszont nem tartott sokáig, hogy megtudjam, hányan érkeztek alsóbb osztályból. Éppen egy csapatnyi, tehát 11. Az úgynevezett felfelé áramlás tehát vagy nem divat, vagy nincs meg rá megfelelő minőség.

ALAPVONAL. A Póstától Pézsáig ívelő, időtartamában négy évtizedet felölelő aranyszéria ugyanakkor a maga kilenc győzelmével együtt is fantasztikus teljesítmény.

NS-PUBLICISZTIKA. Egyiptomban legalább mindenki tudta, hogy ilyenkor hosszabbítás következik. A Veszprém így, túlórázással győzte le a Barcát és a Magdeburgot is, jelentős fizikai, mentális és taktikai erődemonstrációt tartva.

NS-PUBLICISZTIKA. Szeretünk az esélytelenebb csapatoknak szurkolni, s vágyjuk, hogy a Bajnokok Ligáját ne a legerősebbnek gondolt, hanem valamelyik némiképp lesajnált csapat nyerje meg, mégis csalódottak vagyunk, ha a sorozat végső szakaszában nem a legnagyobb klubok, a legjobb együttesek mérik össze az erejüket.

ALAPVONAL. Daltonék ugyan a verseny szélesebb körűvé tételével, illetve a globális elismerés növekedésével indokolták a választásukat, de ne legyenek illúzióink, a pénz volt a vezérelvük. Úgy ez már különösen érthető, ha elolvassuk a Pompeu Fadra Egyetem 2023 májusában készült tanulmányát, amely az America’s Cup rendezése miatt 1.2 milliárd eurós (2.1 milliárd dolláros) pozitív gazdasági »lökést« jósolt Barcelona városának, illetve a régiónak.

ALAPVONAL. Rómába hat alkalommal, utoljára több mint hatvanévesen szervezett kerékpárutat. Tisztelői úgy mondták, Jelenits atya felült a nyeregbe Pesten, és le sem szállt addig, míg a biciklikormányt a Szent Péter-bazilika falának nem támasztotta.

A »csúcson kell abbahagyni« tézise már-már semmitmondó közhely ahhoz képest, hogy mennyi minden sürgetheti vagy tolhatja egyre távolabbra azt a bizonyos momentumot.

NS-PUBLICISZTIKA. Természetesen benne van a pakliban, hogy egy játékosmegfigyelő (bocsánat, divatos nevén scout) téved, aztán a szakmai stáb is rosszul méri fel a képességeket, és nem sül el jól egy szerződtetés.

ALAPVONAL. Okkal, hiszen például a Sportuszoda (nekem mindig az marad) szerelmeseiről vagy a futókról van szó, akiknek nem csupán a mozgás terepe a Sziget (így, egyszerűen és nagy kezdőbetűvel), a lelküket is megfogja minden: a fák, a bokrok, a sétányok, a levegő, az atmoszféra, és a többi.

ALAPVONAL. Ki mondhatná meg utólag, ha nincs ez az öt malőr, 1954-ben talán vb-t nyerünk, 1934-ben és 1962-ben minimum elődöntőt vívunk, 1978-ban és 1982-ben esetleg továbbmegyünk a csoportból. Vagy nem. De legalább tudhatnánk, mi lett volna, ha! Mint ahogyan az idén, ráadásul házigazdaként a németek sem tudták, nem is tudják már meg soha.

ALAPVONAL. Azután új ajtók is kinyíltak számomra, mert elkezdtem böngészni a megyei I. osztályú meg a BLSZ-es focitabellákat, aminek eredményeként addig ismeretlen világba csöppentem. Igaz, a Pestszentlőrinc kontra Szentlőrinc dilemma nem tűnt el villámgyorsan, de bíztam a későbbi megvilágosodásban. Meg az odáig vezető rögös útban.

ALAPVONAL. Lisztes Krisztián a harmadik legdrágább nyári szerzemény volt, de ő még nagyon messze jár attól, hogy nyereségként, nota bene, főnyereményként lehessen rá tekinteni.

ALAPVONAL. Szoboszlai Dominik közelebb játszik a kapuhoz, a múlt idényhez képest jóval előbbről vállalhat lövéseket vagy oszthat ki kulcspasszokat, a gólok és az asszisztok jobbára mégis elmaradnak – legalábbis egyelőre.