Tusványos 2025: A vezetőknek is mindig meg merem mondani az igazat – Hornyák Zsolt

Nem volt boldog, de összetört sem Hornyák Zsolt, aki csapatával 3–2-es vereséget szenvedett csütörtökön az Arisz Limassol ellen, a Konferencialiga selejtezőjének 2. fordulójában, az odavágón. A pénteki első pódiumbeszélgetés természetesen ennek az összecsapásnak az értékelésével kezdődött.

„A meccs eleje nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, negyedóra után téphettem össze a meccstervet – kezdte a felvidéki szakember. – A második félidőben jobban játszottunk, sikerült kétgólos hátrány után egyenlíteni, aztán kaptunk megint egy könnyű gólt. Negyvenegy fok volt a meccs előtt, a közelben erdőtűz pusztított, olyan volt az ég, mintha armageddon lenne. Pozitívum, hogy fizikailag jól bírtuk a meccset, az ellenfél játékosai a nyolcvanadik perctől görcsöltek, a pozitívumokra kell építeni a visszavágó előtt.”

Hornyák Zsolt a magyar élvonal legrégebben hivatalban lévő edzője, ami saját bevallása szerint annak is köszönhető, hogy őszintén elmondja a véleményét, az igazat a vezetők felé, és ezt a tulajdonságát becsülik a klubnál. Mindemellett feladata a fiatalok beépítése, de nem szorulhat háttérbe az eredményesség sem.

„Győztes típus vagyok, fáj a vereség – jelentette ki Hornyák Zsolt. – Gyerekként nagy Fradi-szurkoló voltam. Felvidéken két csapat létezett, a Ferencváros és az Újpest, én az előbbinek drukkoltam. Az élet úgy hozta, most éppen az egyik legnagyobb ellenfele vagyok a zöld-fehéreknek, ahol »imádnak« engem, de soha nem adom könnyen magam. Magyarként Szlovákiában nem volt egyszerű érvényesülni, amikor Pozsonyba kerültem gyerekként, az utcán tanultam meg a nyelvet. Aztán a Slovannál olyan edzőm volt, aki nem szerette a magyarokat, most meg elsőként hív fel és rajtam keresztül üdvözli Orbán Viktort. Elfogadtak a Slovannál, azt mondják, az egyedüli magyar vagyok, akit kedvelnek. Játékosként, edzőként is mindig a nehezebb utat jártam be.”

Hornyák Zsoltnak most sincs könnyű dolga, többek között Pécsi Ármin Liverpoolba, Jonathan Levi a Ferencvárosba távozott az előző idény bajnoki ezüstérmes csapatából, és újra kell építkezni. Az edző azonban szereti a kihívásokat, ez motiválja, soha nem fél a munkától, tudja, ha esetleg elköszönnének tőle Felcsúton valamikor, biztosan lenne két-három hely, ahol szívesen látnák.

„Nagy Zsoltban magamat láttam – mondta már a válogatott bal oldali játékosáról, aki lényegében nála lett stabil élvonalbeli futballista. – 26 évesen építettem, nehéz sorsa volt gyerekként, a Puskás Akadémián nevelkedett. Remek balhátvéd volt, de feljebb toltam balszélsőnek, ahol még inkább kiteljesedett. Zsolt a fizikai paramétereinek köszönheti, hogy eljutott odáig, ahol most jár.”

Hornyák Zsolt szót ejtett egy másik liverpooli magyarról, Kerkez Milosról is, aki 16 esztendősen a Puskás Akadémián is járt, és legnagyobb menedzseri hibájának tartja, hogy nem volt határozottabb, és nem tartotta ott. Ügynökök ajánlották az akkor tinédzser játékost, akiknek először azt mondta, miért hoztok ide gyerekeket. Aztán Komjáti András és Hegedűs Béla szólt neki, hogy nézze meg edzésen is, mert ilyet nem nagyon látott. Kerkez a nála sokkal idősebbeket irányította, felnőttként, éretten viselkedett, érződött benne a balkáni vér, a kiforrott, különleges személyisége. Végül különböző okok miatt nem került a Puskás Akadémiára és ment vissza Győrbe, onnan pedig fél év után az AC Milanhoz.

Hornyák Zsolt őszinte mondatai vastapsra késztették a Buzánszky Sportterasz látogatóit, rendkívül értékes negyvenöt percet élvezhettek végig az érdeklődők.