Böngészőprogram – Deák Zsigmond publicisztikája

A címben jelzett fogalom ezúttal nem manapság ismert általános jelentésére, vagyis az internetes megtekintés és keresés lehetőségét technikailag megteremtő szoftverekre utal, hanem egyszerűen arra, milyen jó kis program valamit böngészni, átnézni, megtalálni benne a nekünk valót. A sportszerető embereknek ilyesmi lehet minden januárban az éves versenynaptár, hogy aztán a számukra figyelemre méltó eseményeket aláhúzzák, bekeretezzék, felírják a noteszükbe, esetleg a 21. századnak megfelelően az okostelefonjukba rögzítsék. A Nemzeti Sport segítségképpen évtizedek óta összeállítja ezt a bizonyos versenynaptárt, és megjelenteti a különböző platformjain. 2025-ben sem történt másképpen, a részletes január 7-én, a legfontosabb eseményekre koncentráló poszter formátumú tizenharmadikán jut(ott) el a kedves olvasókhoz. Utóbbit javaslom kiragasztásra, rajzszögezésre a falra vagy ajtóra, mert hasonló azért mégsem ajánlott a telefonunkkal… Előbbi viszont, akár a printes, akár az online verzióját nézzük, az ínyencek számára tényleg majdnem mindent tartalmaz, így eljöhet a böngészés ideje (hozzácsapva néhány, itt nem szereplő „magánjellegű” sportrendezvényt).

Nekem el is jött az idő, bár néhány számomra érdekes januári viadal nincs benne, mert még tavaly kezdődött (persze a 2024-es összeállításban ott volt a helye). Azért hangsúlyozom külön, hogy számomra érdekes, mert például a dartsot sokan eleve nem sorolják a sportba, ehhez képest rengetegen követik ilyenkor a világbajnokságot. Nekem leginkább az tűnt fel, hogy ezeknek a jó kiállású dartsosoknak a többsége sokkal idősebbnek tűnik a koránál: a mindössze 17 éves, ezzel minden idők legfiatalabbjaként idei vb-győztes Luke Littler legalább negyvennek néz ki, döntőbeli riválisa, Michael van Gerwen is minimum ötvennek a valós 35 helyett, az elődöntős Stephen Buntingról pedig külön internetes mémek születtek, összevetve őt a hozzá hasonlóan 39 esztendős Cristiano Ronaldóval. Nos, ha Bunting ránézésre nincs hatvan, akkor semennyi… Lehet, ezek a fiúk az örök fiatalság helyett az örök öregség titkát fedezték fel, de félre a tréfával, nekem bejön a halászlé, a bejgli, majd a sült malac és a virsli mellé ez a fajta könnyed szórakozás. Az egyszeri pocakos dartsossal szöges ellentétben a síugró inkább ropihoz hasonlít, ahogy azt a szintén ó- és újév fordulóján zajló hagyományos négysáncversenyen is láthattuk. Ezúttal egy 22 éves osztrák srác, Daniel Tschofenig vitte haza a végső győztesnek járó Aranysast, én meg, aki egyszer már lenéztem a zakopanei nagysánc tetejéről, ilyenkor mindig azon morfondírozom, hogyan mernek ezek az egyszálbélű, állandóan diétázó srácok (és már lányok is) leugrani onnan?

2024-gyel ellentétben 2025-ben nincs olimpia, nincs paralimpia, nincs labdarúgó Európa-bajnokság, ám mindez még véletlenül sem jelenti azt, hogy híján lennénk a jelentős sporteseményeknek, figyelemre méltó megméretéseknek. A magyar labdarúgás hívei a szokásossal ellentétben már januárban találkozhatnak érdekes meccsekkel, hiszen a Ferencváros idegenben, Frankfurtban és otthon, az AZ Alkmaar ellen ekkor zárja az új lebonyolítású Európa-liga alapszakaszát. Minden esélye megvan rá, hogy folytathassa majd februártól a nyolcaddöntőbe jutásért, de tovább csak akkor menjünk, ha a csapat is megy tovább, megint egy új edzővel, a játékosként legendának számító Robbie Keane-nel. A most beugró ír szakember a február elsején folytatódó NB I-et sem veheti félvállról, nincs már lehetőség rápihenni a nemzetközi porondra, mert különben elmarad az újabb címvédés. Itt is lehet izgalom, hiszen a Puskás Akadémia telel az élen. Ha már izgalom, a válogatottra tavasszal (egészen pontosan március 20-án és 23-án) a Nemzetek Ligája rájátszásának párharca vár a törökök ellen az A-ligában maradásért, az ősszel pedig a vb-selejtezők szeptember 6. és november 16. között. Számos alkalommal leírtuk, van esély a kitűzött történelmi cél elérésére, a négy évtized szünetet követő újabb világbajnoki szereplésre, a sorozatban három Eb-re jutás után ez lehet a következő lépcsőfok. Ám én még csak a dublini rajtra koncentrálok, megpróbálva jegyet szerezni magam és a nagylányom számára, akinek ír barátja van, tehát lehetne kreálni némi családi feszültséget és izgalmat. Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy az ünnepelendő újkori divatnak és népszerűségnek köszönhetően a hazai mérkőzéseken megtelik majd a Puskás Aréna. Ha már futball, az állandó csúcsmeccsek (a BL-döntőt például május 31-én játsszák Münchenben, 2026-ra felkészül Budapest!) mellett igazi újdonságként idén debütál a 32 csapatos klubvilágbajnokság. Június közepétől július közepéig tart, mint egy hagyományos világverseny, Egyesült Államok-szerte 11 város tucatnyi stadionjában, nyolc négycsapatos csoporttal, majd a nyolcaddöntőtől egyenes kieséssel. A szlogen- és pénzgyártásban jeleskedő nemzetközi szövetség, a FIFA illetékesei a „Take It to the World! – Vidd el a világba!” mottót agyalták ki, őszintén kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, hosszú távon tud-e versenyezni a bevált válogatott és klubsorozatokkal. Ami biztos, hogy a játékosok pihenés helyett tovább pörögnek, vaskos dollárkötegekért persze.

Jelentős magyarországi világeseményeket keresve háromra bukkantam a naptárban. 2017 és 2021 után idén harmadszor rendezünk cselgáncs-vb-t, mégpedig június második felében Budapesten. Sportágtól függetlenül minden hazai verseny akkor az igazi, ha szintén jó hazai szerepléssel párosul, nos, erre dzsúdósaink párizsi olimpiai eredménye és a küszöbön álló generációváltás ismeretében (Tóth Krisztián és Ungvári Attila a visszavonulását fontolgatja) nem vennék mérget. Viszont a nemzetközi szövetség (IJF) központja szintén Budapesten működik, ez bizonyára megkönnyíti a szervezést, no meg fiataljaink is beérhetnek, s akkor nincs gond. A másik két megméretésen honfitárs híján maga a rendezés a siker, hát még úgy, hogy augusztus 3-án immár a kerek 40. Formula–1-es Magyar Nagydíjra kerül sor az addig ráadásul megújuló Hungaroringen. Nem vagyok az a tipikus „benzingőzös” beállítottságú, de ez elképesztő és történelmi tett. Az sem sokkal kisebb, hogy több mint három évtized után újra gyorsaságimotoros-vb-futamot rendezünk, mégpedig a 2023-ban átadott, balatonfőkajári Balaton Park Circuiten augusztus 24-én. Ez a pálya azért nőtt a szívemhez, mert minden egyes alkalommal, amikor fövenyesi kis apartmanunkba tartunk pihenni, mellette autózom el, tehát láttam, hogyan „nőtt fel”. Balatonfőkajár remek hely, ezt meg onnan tudom, hogy amikor néhányszor körbebicikliztük a magyar tengert vagy letekertünk a partjára, mindig megszálltunk ott, és sosem csalódtunk. Szerintem a MotoGP kapcsán most sem fogunk, kár, hogy nincs egy új Talmácsi Gáborunk.

Nézzük most azokat a viadalokat, amelyekről a sikereinket várjuk! Mindjárt kezdődik a férfi kézilabda-világbajnokság, a szerencsésnek tetsző sorsolást és válogatottunk izmosodását nézve történelmi esély kínálkozik a jó eredmény elérésére, ráadásul a lányok közelmúltbeli Eb-bronzérme (figyelem, az idén decemberben női vb német és holland koprodukcióban!) motiváció és elvárás lehet egyszerre. Hajrá, magyarok! – ez a buzdítás a határhoz közeli, horvátországi Varasdon bizonyára több ezer torokból kiszakad majd, de az áprilisi pozsonyi birkózó Eb-n és a szeptemberi zágrábi vb-n is van rá esély a szerény földrajzi távolság miatt. Szingapúrban kevésbé, ahol július 11. és augusztus 3. között pereg le a vizes világbajnokság, ám úszóink és pólósaink kvalitásait ismerve sportsikerben annál kisebb lesz a hiány. Már csak az a kérdés, „miláktalan” lesz-e a verseny, vagy öntörvényű őstehetségünk is a medencébe csobban. De jó lenne újra látni az ereje teljében lévő Milák Kristófot! No meg vívóink, kajakosaink-kenusaink, öttusázóink, atlétáink, kerékpárosaink és a többiek remeklését világszerte 2025-ben is.

Zárásként szeretnék néhány további sporteseményt említeni, amelyeket hiába keresnék naptárböngészés közben, nekem mégis fontosak. Például az április végi Ultrabalaton, amelyen gyakorlatilag családunk minden tagja részt vesz valamilyen csapattal a Balcsi körbefutásában. Szintén áprilisra hívtak meg örmény újságírókollégáink egy jereváni kispályás focitornára, remélem, összejön a szereplés, örök élmény lenne. Aerobikos kisebbik leányom pedig, ha minden jól megy, márciusban a portugál, áprilisban a cseh nagydíjon vesz részt, utóbbira többször is elkísértük a szurkolás és a sörözés kedvéért, szívesen folytatnánk ezt a haladó hagyományt.

Decemberben meg újra jönnek a pufi dartsosok és a keszeg síugrók…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!