TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha valaki, Török Zoltán megérdemelte, hogy az együttes, amelyet csaknem három évtizede istápol, olyan sikert érjen el, amilyet magyar kosárlabdacsapat még sohasem. Ha valaki, ő megérdemelte, hogy a diadal minden pillanatát most tényleg testközelből, a kispadról élhesse át, ott lehessen az időkéréseknél… Mint ahogy természetesen neki járt, hogy a híres-neves Ülker Aréna gyűrűjéről levágott háló a nyakába kerüljön.

ALAPVONAL. Azt azonban leglidércesebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a helyzetet rendezni kívánó törvénytervezetet alaptörvény-ellenesnek nyilvánítja az Alkotmánybíróság. Az egyszerűen érthetetlen eset Romániában történt, ahol maga a kormány támadta meg az egyik párt ötletét, amely lehetővé tette volna a diákok számára az iskolák szabadtéri sportpályáinak oktatási időn kívüli ingyenes használatát.

ALAPVONAL. Ha hozzátesszük, hogy egy átlagos évben a Starlizard profitja 100 millió font, abból ki lehet következtetni az évente megforgatott pénz nagyságát. Hárommilliárd font, ami több, mint a Chelsea várható vételára...

ALAPVONAL. Magam is félve írom le, mert nem titkolom, hogy igencsak szimpatizálok az AS Romával, mégis ki kell mondani: az az ember érzése, hogy ez a csapat valahogy nem a győzelemre született. Erős kijelentés lenne? Igazságtalan is? Tudománytalan is? A tényekkel nehéz vitatkozni, és tény, hogy a csapat 14 éve nem nyert semmit.

ALAPVONAL.Az esélyegyenlőséget előtérbe állítva ugyanis lehetnek buktatók. Szűkítsük a kört a futballra, ahol, ha az apa nevet szerzett magának, a gyerekre óhatatlanul is jobban figyelnek az edzők, vezetők. Hosszú távon persze kiderül a frankó, elvégre nem a szülő lép pályára, legfeljebb annyit tehet – és gyakran tesz is –, hogy igyekszik megdumálni a nevelőket, hogy figyeljenek már jobban a gyerekre.

ALAPVONAL. Ilyen esetekben általában az edzők annyira egybeforrnak az öltözővel – együtt lélegeznek, sírnak, nevetnek a játékosokkal –, hogy jöhet bármilyen ajánlat, megkeresés, csípőből utasítják vissza.

ALAPVONAL. Ezúttal is beérném ennyivel. Gesztusokkal. Az összetartozás jeleivel. Meggyőződésem, hogy az elsőt követné a többi. Lenn, a jégen eközben ádáz küzdelem zajlana a »nincsen megalkuvás« jegyében, mert a magyar és a székely virtus is ezt feltételezi, de az alattomosság, a szándékos károkozás lehetősége éppen úgy kizárt lenne, mint a puszta feltételezése.

ALAPVONAL. Mintha mindez nem a futballban zajlana, amelyben az a csapat győz, amelyik az ellenfélnél legalább egy góllal többet lő, hanem valamilyen pontozásos sportágban, ahonnan minden szabályozási kísérlet ellenére sem lehet teljes mértékben kiküszöbölni az emberi szubjektivitást.

ALAPVONAL. Merthogy Nyonban fogták az adást, és az Európai Labdarúgó-szövetség végül a BL 2024-es bővítése kapcsán úgy döntött, a plusz négy helyből legalább kettőt történelmi érdemek alapján oszt majd ki. Az UEFA ugyanis gyakorlatilag most iktatja törvénybe azt, hogy elcseszheted az idényed, az átigazolási politikád, fulladozhatsz az adósságban, folyamatosan mellélőhetsz az edzői kinevezésekkel – sebaj.

ALAPVONAL. Tudok hinni az olyan sorsszerűségben is, hogy ő a barcelonai újrakezdés szimbóluma, hiszen néhány héttel minden idők talán legnagyobb hatású katalán válsága, a Bayern elleni BL-negyeddöntős 2–8 után érkezett a klubhoz.

ALAPVONAL. Paavo Nurmi nevezését tehát visszautasították. Enyhén szólva sem volt boldog, nem állt szóba senkivel, azaz a Nemzeti Sport tudósítójával mégis, de csak azért, hogy ezt mondja: „Rendkívül dühös vagyok a maguk Stankovitsára, ő készítette elő a határozatot. Rágalom minden profi vád, amit ellenem felhoztak.”

ALAPVONAL. Ha valaki nekivág az óceánnak egy szál tutajjal, vitorlással, kenuval, álló­deszkával, azon megy a méricskélés, na, vajon meddig juthat el – holott már maga a próbálkozás is fantasztikus tett kellene, hogy legyen, hiszen hegymenetben ezer lépés, az óceáni hullámmal szemben pedig száz evezőcsapás is felérhet a teljes életúttal.

ALAPVONAL. Tokiói és pekingi olimpiai diadalaink éppen attól különlegesek, hogy sokkal többek sportsikernél; Szilágyi Áron, Lőrincz Tamás vagy a rövid pályás gyorskorcsolyázás anomáliáin elképesztő önmérséklettel és méltósággal túllépő Liu testvérek elsősorban emberi minőségükben alkottak maradandót.

ALAPVONAL. Mindebből következően még nagyobb sikereket és élményeket remélhetünk a következő években.

ALAPVONAL. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy Lionel Messinek a téli katari világbajnokság lesz az utolsó esély, hogy igazán nagyot alkosson. Utána klubszinten lehet még egy, legfeljebb két jó idénye. A kérdés csak az, hogy hol. Nagyjából három forgatókönyvet tudok elképzelni.

ALAPVONAL. A különböző lelátói koreográfiák alapján a „díszletei” kifejezés használata sem lenne túl elrugaszkodott, de a már említett hangorkánhatásra gondolva máris felszínesnek, lekicsinylőnek tetszik egy ilyen besorolás. Jelentőségük, a klubra, a csapatra gyakorolt hatásuk ezzel együtt vitatott, leginkább abban az értelemben: ki kiért van?

ALAPVONAL. Ashleigh Barty tündérmesébe illő negyedszázados élettörténete derült égből villámcsapásszerű fordulatot vett, és ahelyett, hogy az ausztrál teniszfenomén további győzelmi esélyeit latolgathatnánk, idő előtti (újabb) búcsújának okain tűnődhetünk.

ALAPVONAL. A nemzeti tizenegy még 2017-ben is állt a világranglista 166. helyén, addigra rajta kívül az „első generációs” jugoszláv utódállamok (az anyaországból kiváló Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia) mindegyike kijutott legalább egy labdarúgó-világversenyre, a macedónoknak viszont 2019-ig még az is lehetetlen küldetésnek számított, hogy egymást követő két Eb- vagy vb-selejtezőt megnyerjenek.

ALAPVONAL. A végkielégítésnél – és ez fontos – nem csupán a pénz áll a középpontban. A megegyezésnek legalább olyan fontos része, hogy a kedvezményezett tartsa a száját. Ne tudja meg ország-világ, mi folyik a háttérben, az irodában, az öltözőben.

ALAPVONAL. Legalább egy alkalomra élesszük újra a hajdani kettős rangadót! A magyar labdarúgás zseniális találmánya kisebb-nagyobb megszakításokkal három évtizeden át létezett, virágkorát az 1970-es években élte, de még az utolsó felvonást 1987. május 2-án – Újpest–Honvéd 2–1, Ferencváros–Vasas 3–1 – is harmincezren látták a Népstadionban.