Mozgalmat indítok.
Tapasztalatom nincs ezen a téren, valójában még elképzelésem sem nagyon, hogyan is kezdjek hozzá, de egyet tudok: ha már ilyen a kiírás, ha már így választunk, és nincs másra lehetőség, minden követ megmozgatok azért, hogy Cseh László legyen az Év sportolója!
Tapasztalatom nincs ezen a téren, valójában még elképzelésem sem nagyon, hogyan is kezdjek hozzá, de egyet tudok: ha már ilyen a kiírás, ha már így választunk, és nincs másra lehetőség, minden követ megmozgatok azért, hogy Cseh László legyen az Év sportolója!
Persze, tudom én azt, hogy vannak még többen is, akik pályáznak erre a címre, mást ne mondjak, épp a napokban szerezte meg Szatmári András kardvívó a világbajnoki címet, majd két nappal később a magyar csapat tagjaként még egy ezüstérmet is ünnepelhetett, és a sort nyilván folytathatnám, mégis azt mondom: Cseh László legyen az Év sportolója!
Már attól végigfut a hátamon a hideg, hogy ezt a mondatot leírom, azzal pedig meg sem próbálkozom, hogy minden pillanatot felidézzek a pályafutásából – és csak részint azért, mert akkor még érzelgősebb állapotba kerülnék. Sokkal inkább azért, mert felsorolhatatlan minden olyan emlék, verseny, pillanat, amelyet ez a fiú adott nekünk!
A debreceni rövid pályás Európa-bajnokság, amelyen két világcsúcsot is úszott…
A pekingi olimpia, amelyen háromszor is ott loholt a földönkívüli, vagyis Michael Phelps nyomában!
Aztán a Ferihegyi repülőtér, ahová Laci hófehér arccal futott be, és a római világbajnokság helyszínére érkezve nem a csapatszállásra, hanem a kórházba ment, majd ezek után szerzett az olasz fővárosban egy ezüst- és egy bronzérmet!
Vagy a barcelonai kavalkád, amelyben nem találta a helyét, ahol annyira nem akart sikerülni neki semmi, hogy már-már a maradék önbizalma is elszállt – és akkor az utolsó esélyt megmaradva második lett száz pillangón.
És aztán a kazanyi világbajnokság, a második vb-arany…
Meg a riói olimpia, amelyen nagyon elszúrta a kétszáz pillangót, ahol talán pályafutása legmélyebb gödrébe csúszott bele, majd állt fel belőle másfél nap alatt!
Mozgalmat hirdetek: legyen Cseh László az Év sportolója!
Van ember, aki nem tudja, ki ő? Van ember, aki nem szurkol azért, hogy újabb és újabb érmeket szerezzen a világversenyeken? Ugye, hogy nincs!
És akkor itt egy újabb kérdés: van ember, aki nyolc egymást követő világbajnokságon ott állhatott a dobogón?
Van. Az egész földön egyetlenegy. Cseh Lászlónak hívják.
Bravúrral van remény – Thury Gábor jegyzete
Nyomás nélkül – Patai Gergely jegyzete
Ér(d)em helyett szégyen – Deák Zsigmond jegyzete
Második felvonás – Malonyai Péter jegyzete
Kihagyhatatlan ajánlat – Smahulya Ádám jegyzete
Debreceni Disneyland – Bodnár Zalán jegyzete