Ne ilyen hevesen! – Mezei Dániel publicisztikája

Szeretem a teniszt. Talán azért, mert gyerekkoromban sokat láttam Taróczy Balázst a pasaréti salakon edzeni. Vagy azért, mert mindig vonzott a sportág úri eleganciája. De az is lehet, hogy azért, mert az egyik legnagyobb sportteljesítménynek gondolom, amikor valaki órákon át játssza a meccset, benne néha a legjobb regények fordulatait is felülmúló labdamenetekkel.

Lehetne még sorolni a miérteket, ám felesleges, mert a sportot kedvelők jól tudják, sok ember érez hasonlóan. Ezrek és milliók, igaz más-más motivációval, de rajonganak vagy éppen érdeklődnek ez iránt a remek sportág iránt. Ezt mutatják a számok is. A tenisz üzlet, abban is hatalmas. Mi, magyarok azonban az utóbbi évtizedekben sokáig teljesen kimaradtunk belőle. Ismerős a mondat? Aki egy kicsit is jártas e játékban, százszor és százszor hallotta e felvetést vagy valami hasonlót, amelynek lényege, nekünk miért nincsenek vagy miért csak időlegesen vannak teniszsztárjaink, ha a horvátok, csehek, szerbek vagy éppen az osztrákok rendre klasszisokkal büszkélkedhetnek?

A helyzet, ha egyelőre nem is perdöntően, de kezd megváltozni. Már vannak teniszsztárjaink, mert a páros világranglistát vezető, Grand Slam-győztes Babos Tímea és a világranglistán a legjobb 50-be betörő Fucsovics Márton az. Kedvelem is őket. Ezt le kell szögeznem. Tisztelem Timit és Marcit, mert olyan környezetben és olyan – általam sokra tartott – ellenfelekkel csatáznak a nagy tornákon, akiket eddig sokszor láttam salakon, füvön és kemény pályán ütni, de korábban a háló másik oldalán nem egy soproni lány vagy egy nyírségi srác állt, hanem egy orosz, egy spanyol vagy román teniszező. Más így az élvezet.

Fucsovics különösen közel áll a szurkolói szívemhez. Ő az én szememben már-már mesebeli hős lett, aki amikor már majdnem elveszett minden, magára talált, és megváltotta a világot. Persze a maga keretein belül. Megrázta magát, és a munkát választotta. Ebben három éve még nem sokan segítettek neki. Talán jól emlékszem, a Magyar Teniszszövetségen kívül már szinte senki sem állt ki mellette. Mindenki lemondott róla, mert hiába volt tehetséges, a megbízhatóság nem tartozott a fő erényei közé. Az elmúlt hetekben zajló háborúskodás alapján érdekes, hogy Richter Attila tartott ki mellette leginkább. Akkor és később is, amikor például az MTSZ hathatós segítségével hazacsábított korábbi remek játékos és keménykezű edzővel, Sávolt Attilával sem jöttek az eredmények. Emlékszem, a most kereszttűzbe kerülő főtitkár azt mondta nekem, hogy Sávolt jól dolgozik, hiába támadják, „beleteszi” a munkát Marciba, és ennek meglesz az eredménye. A szövetség elnöke pedig kiállt az operatív vezetőség és így Fucsovics mellett. Akkor még nem keresték ilyen sokan a kegyeit. Tényszerűen azt is írhatom, két-három éve nem akarták a teniszben egyébként jártas újságírók, a korábbi évtizedekben a sajnos jelentős eredmény nélküli magyar tenisz körül ténykedő kollégák a Facebook-oldalát szerkeszteni.

Apró mellékzönge, de dramaturgiailag ide kell biggyeszteni: ha jól tudom, azt a site-ot is a szövetség indította be. Ahol most ugye megjelent az ominózus Fucsovics-bejegyzés, amely az elmúlt években egyébként valóban eredményes magyar teniszsporton belül elindította az igazi honi vircsaftot, amelyben a népléleknek megfelelően sérelmekről és pénzről van szó. Persze nem csak arról, és itt majd részben Sávolt Attilának adok igazat, de erről egy kicsit később. A MTSZ nem csupán Facebook-oldalakat indított be. Versenyrendszert épített ki, amelyben már a 6–10 évesek is sportolhatnak, 17 ITF-tornát hozott Magyarországra, amelyeken a tehetséges hazai teniszezők világranglistapontokat szerezhetnek salakon, szabadkártyával; speciális megállapodást kötött az éljátékosokkal, így Fucsoviccsal is, amely alapján a teniszező megnyert pénzdíjának egy részét a szövetség visszaforgatja a hazai utánpótlásba, és nem mellékesen megépült Óbudán a Nemzeti Edzésközpont is. Szerencsére fel is tűnt több tehetség, ugyanis Valkusz Máté, Piros Zsombor, Stollár Fanny, Bondár Anna és Gálfi Dalma bármikor betörhet a világ élvonalába.

Persze mindez jelentős, sőt kiemelt kormánysegítséggel valósult meg, de a sporttámogatás nem összekeverendő a hazai kiemelt eseményekre, többek közt az ATP 250-es és WTA-international tornákra adott célzott, másra el nem költhető támogatásokkal. Arról egyébként az MTSZ vezetősége nem tehet, hogy a beígért teniszstadion építése máig sem kezdődött el, így valóban nagy összeget kellett pályaépítésre fordítani.

A szövetség hozzáállásának, teljes apparátusának és Fucsovics, valamint Sávolt munkájának meglett a közös eredménye. Egyrészt a versenyző Facebook-oldala olvasott, de ennél sokkal fontosabb, hogy Márton a negyedik körig jutott az Australian Openen (nem hittem, hogy ezt egy magyar férfi játékossal átélem, főképp Babos párossikerével együtt!), 36 év után profi tornát nyert magyar férfi teniszezőként, és az elmúlt két évben több mint egymillió dollárt keresett.

Éppen ezért készültem úgy, hogy ezen a hétvégén nagyon drukkolok majd a csehek elleni Davis-kupa-találkozón. De Fucsovics nem lesz ott a pályán. Lemondta a válogatottságot. Mivel Marci nem veszi fel a címeres mezt, így a népmese számomra most egy kicsit véget ért, és talán itt az ideje, hogy számot vessünk a valósággal. Hátha segítek vele.

Egyrészt tisztázzuk: a kimondott vagy leírt szó ereje hatalmas, ezért nem mindegy, kire bízzuk, hogy írjon helyettünk. Vártam, Fucsovics majd elmondja, mit gondol, és akkor nem szűrőkön keresztül találkozom a véleményével. Persze az sem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy mondat, kifejezés valójában mit jelent. A legjobb példa erre az a szólás, amely így hangzik: „Él, mint Marci Hevesen”. E kedvelt fordulat azonban nem azt jelenti, hogy valakinek aranyélete van, hanem azt: valaki rövid ideig kiválóan él, nagy hírnevet szerez magának, ám azt követően rosszul megy a sora. Nem kívánom, hogy így legyen, ezért kérem: Marci, ne ilyen hevesen!

Egy profi egyéni sportoló olyan, mint egy remek cégvezető, aki gondosan választja meg csapatát és nem tűr beleszólást abba, hogy kivel dolgozzon. Ő viszi a bőrét vásárra, így ő dönt, többek közt a stábtagokról, a munkatársairól is. Fucsovics Márton csapatát maga választja meg, az edzőt, a menedzsert, ami egyben felelősséggel jár, hiszen az ő embereiről van szó.

Kívülről kristálytisztán leginkább az látszik, hogy Sávolt Attila jó munkát végez, erről eredményei tanúskodnak. Persze a stáb többi, a felkészítéssel foglalkozó, Sávolthoz hasonlóan MTSZ-munkavállaló tagját is megemlíthetném. Még azt is elfogadom, hogy egy sportág koronaékszerei – mert Marci és Timi az – igényeket támaszthatnak a Magyar Teniszszövetség vezetőségével szemben. Azonban biztos, hogy nem a Facebook a legmegfelelőbb fórum a vitás kérdések tisztázására. Ki kell menni a pályára, játszani a nemzeti színekért, majd leülni egymással. A sportág érdekében konszenzusra kell törekedni, és egyik félnek sem szabad elfelejtenie, ki mit adott, tett bele a közösbe.

Említettem, Sávolt Attilának igazat adok abban, hogy neki a szövetség az elvárhatónál kevesebb pénzt utal. Ami persze így sem kevés. Abban már nem vagyok biztos, hogy ezen a szinten, ahová az edző felhozta Fucsovics Mártont, a szövetségnek még jelentős mértékben segítenie kell. Ahol a legjobb magyar férfi teniszező jár, az színtiszta profi sport. Tulajdonképpen a testületnek az volt a dolga, hogy javarészt állami támogatásból segítsen idáig eljutni a játékosnak. Ez megvalósult, így a történetnek a világ több pontján, amire Sávolt egyébként hivatkozik, elvileg vége. Ennek ellenkezőjéről esetleg meggyőzhető vagyok, de van, amiről nem.

Fucsovics Márton és Babos Tímea szóvá tette: Szűcs Lajossal, a szövetség elnökével elégedettek, de a stábjában változást akarnak. Nem értem. Jó a főnök, de rosszak a beosztottak? Akkor mitől jó a főnök? Másképpen: mit szólna Fucsovics Márton, ha egy riporter azt mondaná, hogy ő remekül játszik, jönnek az eredmények, de az edzőjét váltsa le? Ugye, a válasz: nem. Határozott nem.

Viszont a válogatott szereplésre is érkezett egy határozott nem, ami azért hatalmas probléma, mert nemcsak én akartam látni az immár nemzetközileg is magasan jegyzett Fucsovicsot játszani, hanem sok-sok fiatal magyar teniszpalánta is. Akiknek ő a példaképe.

Kedves Marci és Timi! Tisztellek és szeretlek benneteket, de ezt – mese ide vagy oda – most nem értem. Tényleg nem.