A kilencvenes évek meghatározó magyar férfi röplabdacsapata, az 1995-ben és 1996-ban bajnokságot nyerő, másfél esztendeje a Magyar Kupában még diadalmaskodó Szeged a rövidesen kezdődő pontvadászatban sem idézi majd régi önmagát. Az elmúlt idényben csaknem teljesen magára maradtan vergődött az együttes, miután 2001 májusában a főtámogató felmondta a szerződést.

Az a fránya csukló megelégelte a sok-sok munkát és fellázadt. De miért éppen világ- és Európa-bajnokunk, világcsúcstartónk, Likerecz Gyöngyi ellen?! A súlyos kilók alatt ezerszer és ezerszer elvégzett mozdulatokat a porc bánta, és július 23-án dr. Berkes István megoperálta 75 kilós klasszisunk bal csuklóját. Vajon miben reménykedhet Likerecz, és miben reménykedhetünk mi?

A világbajnokság előtt, az esélyeket óvatosan latolgatva, talán egy harmadik helyet szavazhattunk volna meg a csúcsok csúcsaként az olaszoknak. Nemcsak azért, mert még sohasem jutottak négy közé a világbajnokságok történetében, hanem mert az oroszokat és a kínaiakat eleve jobbnak ítéltük, és az utánuk tolakodó Kuba, Brazília, Egyesült Államok, Dél-Korea közül is bármelyik megelőzhette volna Marco Bonitta együttesét. Amikor pedig az azzurik a középdöntőben (azaz a tizenkettő között) mindösszesen egy játszmát csíptek meg az oroszok és a karibiak ellen, őszintén szólva, le is írtuk őket mint potenciális éremszerzőt.

A döntő egyfajta lélektani csapdaként leselkedett az Egyesült Államok és Olaszország válogatottjára. Nézzük az amerikaiak szempontját. Ugye, még sohasem nyertek világbajnokságot, és egyedüli veretlenként ott kavargott a fejekben a könyörgés: csak ne a fináléban szakadjon meg a tíz diadalból kirakott sorozat.

Ha már együttese vereséget szenvedett a negyeddöntőben, legalább kitűnő érzékkel jósolt Felipe Calderon, a kubai válogatott szövetségi kapitánya  még csütörtökön azt találta mondani, hogy az Egyesült Államok és Olaszország találkozik a fináléban. És milyen igaza lett!

Még a negyeddöntő után fogalmazott úgy Josida Tosiaki, az Egyesült Államok szövetségi kapitánya, hogy csapatának nem a kirobbanó formában röplabdázó Jekatyerina Gamovára kell koncentrálnia, hanem az egész orosz csapatra, Nyikolaj Karpol pedig nem volt elájulva a szbornaja bolgárok ellen nyújtott produkciójától, annak ellenére sem, hogy lányai simán győztek 3:0-ra. A legendás mester túl sok hibát vélt felfedezni, és bizonyára aggódott: ami elég volt Zetováék ellen, az kevés lesz a pénteki elődöntőben az amerikaiakkal szemben.

Ha lehet egyáltalán papírformáról beszélni egy világbajnokság negyeddöntőjében, a várakozásnak megfelelő eredmények születtek a szerdai lapzártánk után véget érő két találkozón. Így például az amerikaiak győzelmére lehetett tippelni a címvédő kubaiak ellen, ám senki sem gondolt jelentős különbségű diadalra.

Tulajdonképpen maguk az olaszok sem értették, hogy Kína miért is áldozta fel magát Dél-Korea ellen a középdöntőben, lemondva a csoportelsőségről, egyúttal Brazíliát választva magának a negyeddöntőben. Az értetlenség mögött persze visszafogott öröm rejtőzött, hiszen a taljánok  akik érthetően inkább Dél-Koreát kívánták maguknak, mint Kínát  érezték, akad keresnivalójuk szerdán. Mi az, hogy akadt!

Egy dologban már biztosak lehetünk: a négy évvel ezelőtt megrendezett legutóbbi világbajnokság elődöntője nem ismétlődik meg. Nem, mert a szerdai negyeddöntőben a Japánban ezüstérmet, illetve negyedik helyet szerző Kína és Brazília egymás ellen lép pályára Stuttgartban. Az akkori legjobb nyolc együttesből ezúttal hiányzik a szégyentelenül korán búcsúzó Japán, a középdöntőig jutó Hollandia és a vb-szereplést elmulasztó, alaposan meggyengülő Horvátország. Itt van viszont helyettük Dél-Korea, Bulgária és az Egyesült Államok, no meg az öt ismétlő, mellékesen az 1998-ban az első öt helyen végző Kuba, Kína, Oroszország, Brazília és Olaszország.

A középdöntő utolsó, vasárnapi fordulója előtt Olaszország, Dél-Korea és Hollandia érezhette magát létbizonytalanságban, már ami a negyeddöntőbe való jutásukat illeti. A több a vadász, mint a fóka tanmeséből kiindulva ez annyit tesz, hogy hárman aspiráltak két negyeddöntős helyre, míg a többi hat már elkelt.

Eldőlt, hogy a negyeddöntőbe Oroszország, Kuba, Olaszország, Dél-Korea, Kína, Bulgária, az Egyesült Államok és Brazília válogatottja jutott, de csak egyetlen csapat mondhatja el magáról, hogy augusztus 30-a óta veretlen  ez pedig az Egyesült Államok.

Nagy bajba került a csoportgyőztesként, ráadásul veretlenül a középdöntőbe masírozó Dél-Korea. A bolgárok ugyanis tettek róla, hogy lehetőleg ne jussanak be az ázsiaiak a negyeddöntőbe. Sztefan Pancsev együttese szombaton négy játszmában nyert, a fordulópontot a második szett rejtette magában.

Az amerikaiak egyszerűen nem tudnak hibázni, annak ellenére sem, hogy a középdöntő nyitónapján mindjárt rangadóval kezdett a japán Josida Tosiaki irányította alakulat a G-csoportban.

Az áprilisi Európa-bajnokság legnagyobb magyar meglepetését az 58 kilós Ráki Henrietta szerezte, miután szakításban megfricskázta az egymással házi meccset vívó, a túlzott taktikázásba belefeledkező két lengyelt, a világbajnok Klejnowskát, és a világbajnoki harmadik Gotfrydot.

A csoportmérkőzések befejeztével a középdöntőben három négyes csoportban folytatódnak a küzdelmek, a negyeddöntőbe az első és második helyezettek, valamint a két legjobb harmadik jut be.

Fun. Magyarul szórakozás, móka, és így tovább. Nem éppen becenévnek való szó, de az olimpiai harmadik, a napokban Tatán megforduló amerikai súlyemelőnőre, Cheryl Haworthra ezt ragasztották. Hogy miért? Mert egy alkalommal éppen ilyen feliratú pólót viselt magán gyermekkorában...

Hát, vége az első körnek, és hála istennek rejtegetett érdekességeket a világbajnokság első öt napja. Mert ki gondolta volna, hogy az olaszok játszmaveszteség nélkül tudják le öt meccsüket, hogy az oroszok meghajolnak az amerikaiak előtt, hogy a kínaiak  bár tét nélkül  elbotlanak a világbajnokságok történetében újoncnak számító görögök ellen, akik nem hogy bejutottak a középdöntőbe, hanem mindössze egyszer vesztettek.

Nyolcadik hete készül a magyar súlyemelő-válogatott kerete az idén még előtte álló nagy feladatokra, az elmúlt egy hétben pedig partnerei is akadtak a legjobb hazai versenyzőknek. Tatán csatlakozott ugyanis a mieinkhez az amerikai csapat, felvonultatva az első női olimpiai bajnok, Tara Nottot, a Sydneyben harmadik Cheryl Haworthot, a férfiak közül pedig a junior-világbajnok Oscar Chaplint. A messziről jött vendégek csütörtökön utaznak el, de nem haza, hanem Szlovákiába, illetve az orosz Grand Prix-re  ki-ki "beosztása szerint.

A csoportmérkőzések utolsó fordulójára csupán két kérdés maradt megválaszolatla-nul: a tizenkét csapatot felvonultató második körbe Németország vagy Japán, illetve Románia vagy Hollandia, esetleg Kanada jut be a helyét már korábban bebiztosító tíz csapat mellett. Bizony a hétfői lapzártánk után az olaszoktól simán vereséget szenevedő németek nehéz helyzetbe kerültek, és csak egy dologban reménykedtek  hogy a kissé harmatos csehek legyőzik a japánokat. Nos, Stanislav Mitac együttesének tagjai eljátszották a mentőangyal szerepét, és 4000 német szurkolót maga mögött tudva ellátták az ázsiaiak baját. Bravúr a javából!

Ha lehet Puerto Ricó-i csodáról beszélni, akkor ne menjünk el szó nélkül a görögök csodatevései mellett sem. A történetük során világbajnokságon első alkalommal szereplő hellének (a május végi Savaria-kupán jártak nálunk) legfeljebb két győzelemre voltak hitelesítve, de ők vasárnap lapzártánk után túlteljesítették az elvárást. A thaiföldi és az ausztrál után a jóval esélyesebb lengyel válogatottat is legyőzte Dimitriosz Florosz együttese, és nemcsak egyszerűen a tervként kitűzött tapasztalatszerzés valósult meg, hanem a második körben, azaz a világ tizenkét legjobb csapata között találta magát a görög alakulat.