Totális papírforma szerint

Olaszország és Hollandia egy időben játszott, előbbi –ahogy az kötelező volt számára – 3:0-ra verte Görögországot, utóbbi pedig csak egy játszmát tudott rabolni Brazíliától. Ez azt jelentette, hogy a taljánok a narancsmezesekénél jobb játszmaaránnyal fejezték be a középdöntőt, így már csak az volt a kérdés, hogy Hollandia vagy Dél-Korea lesz a szerencsés (egyben utolsó) továbbjutó. A papírforma azt diktálta, hogy Kína nyer, és ha 3:0-ra vagy 3:1-re veri ázsiai vetélytársát, a hollandok örülhetnek. Nos, nemhogy nem győzött a vb favoritja, hanem – öt kezdő hatosbeli játékosát pihentetve – szettet sem nyert. Vagyis Dél-Korea nem is csoportharmadikként, hanem csoportelsőként kvalifikálta magát a negyeddöntőbe.
"Nagy szerencsével nyertünk, remélem, hogy ezután is kitart mellettünk Fortuna” – vélekedett (ál)szerényen a dél-koreai csapatkapitány, Kang Hje Mi.
A hollandok után talán a házigazda németek lehetnek a legbánatosabbak, hiszen házigazdaként nem titkoltan a nyolc közé vágytak. Werner von Moltke, a német szövetség elnöke ki is fejezte elégedetlenségét, amikor azt mondta, hogy három céljuk közül teljesült a röplabda népszerűsítése és a közönség becsalogatása a csarnokokba – ellenben a pályán nem az történt, amit várt. "Abban reménykedtem, hogy jobban kihasználjuk a hazai pálya előnyeit” – vélekedett az elnök.
Igaza van. A házigazda már a tizenkettő közé is nagy szerencsével került be, így Grünék igazából meg sem érdemelték volna Fortuna esetleges újabb jótéteményét. A földrészek élcsapatai amúgy nem keltettek csalódást, így a legutóbbi Európa-bajnokság első három helyezettje (Oroszország, Olaszország, Bulgária), a 2001. évi Ázsia-bajnokság két döntőse (Kína, Dél-Korea), a Dél-Amerika-bajnokság aranyérmese (Brazília) és a legutóbbi Észak-Közép-Amerika-bajnokság két finalistája (Egyesült Államok, Kuba) is a nyolc között van. Mondhatnánk, totális papírforma.