Likerecz sietne edzeni

–Hogy viselte a műtétet?
– Keddi napra jegyeztek be, de még hétfőn sem izgultam igazán. Csak másnap aggódtam, amikor kiderült, hogy utolsónak tettek, délelőtt helyett délután műtenek. Rossz volt nézni, ahogy tolják ki az előttem sorra kerülőket, az sem javította a hangulatomat, hogy a hordágyra fektettek, leszíjaztak, amikor pedig várakoztam az előkészítőben, féltem, hogy idő előtt felébredek az altatásból.
– Ezek szerint nemigen volt még dolga orvosokkal?
–Még sohasem feküdtem kórházban, kétéves koromban volt lábtörésem, harmadikos koromban pedig bokarepedésem. Egyébként az operáció után egy órával már segítettem a szobatársaimnak, le is teremtett az orvos.
– Érdemes volt bevállalni a junior-világbajnokságot, hiszen már előtte nagyon fájt a keze? Persze tudom, a három aranyérem és a világcsúcs miatt igennel lehetne felelni.
–Nem akartam, hogy teljesen fuccsba menjen az évem, és bevallom, fogcsikorgatva készültem. Talán minden második edzésem ért igazán valamit. Leginkább a szakításnál láttam csillagokat a fájdalomtól.
– Mi lett volna, ha tovább erőlteti a kezét?
– Természetesen nem tett volna jót. Midenképpen meg kellett műteni, különben nem jönne rendbe a csuklóm.

– Nem villan elő rémálmaiban, hogy, ne adj’ isten, ketté is törheti pályafutását az elhasználódott porc a csuklójában?
– Nem gondolkozom ezen, és nem is akarok. Csak gyógyuljak meg minél előbb, szörnyű lenne, ha be kellene fejeznem az emelést. Nagyon fontos, hogy artroszkópiás eljárással operáltak, és nem vágtak, utóbbi esetben nem nagyon tudtam volna felkészülni Athénra.
–Gyógyulgat már?
–A jövő héten megyek MR-vizsgálatra, akkor többet tudok majd.
– Szíve szerint mikor térne vissza?
– A jövő tavaszi Európa-bajnokságra szeretném visszanyerni a formámat. Meglehetősen türelmetlen vagyok, és nem bírom ki, hogy ne menjek le Oroszlányban az edzésekre: erősítem a lábamat, guggolgatok. És bár az idén nyugodtan végigülhetem az előadásokat a TF-en, én mégis inkább az órámat nézném, és sietnék edzeni.