Mindjárt kérdezném is, hogy van a műtött szíve, de amikor az ember ránéz a bajnoki tabellára, akkor pontosan tudja, Komora Imre ilyenkor csakis rosszul lehet& Nem tudom megszokni, hogy utolsó a csapat. A Honvédhoz tartozom ezerkilencszázhatvan óta, így nekem különösen fáj ez a helyzet, még akkor is, ha kedvenc klubomnál alaposan elbántak velem.

Ez a mostani valóban szép kis nap volt. Főleg egy megszállott focibolondnak. Futballisták gyülekeztek ugyanis elegánsan, jókedvűen. Ezek a futballisták ünnepelni jöttek: a jó sorsukat, amely hosszú élettel és sok-sok boldogságos pillanattal ajándékozta meg őket és persze minket, egyszerű földi halandókat is, akik ajándék gyanánt leshettük őket éveken át.

"1950-ben lettem állandó csapattag a Ferencvárosban, hogy 1966-ig zöld-fehér mezben futballozhassak, és aztán sem kellett elszakadnom szeretett klubomtól. Edzőként dolgozhattam gyerekekkel és a felnőttcsapattal is. Olimpiai bajnoki címet nyertem Helsinkiben és bronzot Rómában. Bajnokcsapat edzője lehettem, és elmondhattam magamról, hogy a Ferencváros az irányításom alatt 1975-ben a KEK-döntőig menetelt."

Senki se csodálkozzon, ha a közeljövőben apróhirdetés jelenik majd meg a különböző napilapokban, arra biztatván a jó népet, hogy tessék emberek, itt a nagy lehetőség, ki akar a Vasas edzője lenni. Az elmúlt hónapokban tulajdonképpen egy sikeres varró-, vagy főzőtanfolyam elvégzése is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy valaki a korábbi hatszoros bajnok, világhírű trénerek sokaságát foglalkoztató angyalföldi klub kispadjára ülhessen.

Ha a Télapó a nagy jövés-menés közepette Kispestre tévedne, előkaphatna a batyuból egy ollót. Ajándék gyanánt. Nem fontos, hogy olyan elegáns darab legyen, mint Figaro szaktársé volt, az újságkivágáshoz a legegyszerűbb nyisszantó is megteszi. Mert most vágni kell: szépen, precízen, aztán ragasztani vagy rajzszögezni, fel a falra, jó feltűnő helyre, két telt idomú csinibaba fotója közé, hogy még Kropacsek, a pályagondnok is észrevegye.

A kérdés a napok múlásával vált egyre izgalmasabbá: ott lesz-e vasárnap délután a Hidegkuti-stadionban Várszegi Gábor? Vajon kíváncsi-e az övéire, a kékekre és a zöldekre, és ha igen, hogyan reagál majd arra, ha esetleg Gera Zoltán a jobb felsőbe emel vagy Zavadszky Gábor a bal alsóba bombáz? Kíváncsi lett volna erre a nép, ez nem is vitás.

A Vasas egykori legendás futballistái gyülekeztek, hogy megálljanak egy koccintás erejéig. A pezsgőpukkanás és a barátságos vállveregetés Berendi Pálnak szólt, aki most tölti be hetvenedik életévét.

Fázósan, bosszankodva hagyta ott a közönség szerda este az Üllői úti stadiont. Az a hatezer ember, aki a MagyarországMoldova válogatott mérkőzést választotta szerda esti kikapcsolódás gyanánt, csalódottan vette tudomásul, hogy az ez évi búcsú bizony felemásra sikeredett. A magyar válogatott ebben az esztendőben megajándékozott bennünket néhány kellemes pillanattal, ám zárásként elrontott számtalan ziccert. Nincs ezen mit szépíteni, a mieink csalódást okoztak a Moldova elleni 11-gyel, pedig a találkozóban bőven benne volt akár a többgólos győzelem is.

A "Moldova-regény szerdán tovább folytatódik.Eddig két fejezeten vagyunk túl, az első Budapest kilencedik kerületében íródott, a második a moldovai fővárosban, Chisinauban. A harmadik pedig ugyanott játszódik majd, ahol az első, azaz a Ferencvárosban, az Üllői úton. Ettől függetlenül ez a legfrissebb rész nem a legendás "Ferencvárosi koktél címet viseli.

Azt képzeljék el, milyen lenne most a hangulat Győrben, ha a csapat szégyenszemre kieső helyen állna; akkor a legutóbbi, Dunaferr elleni hazai bajnokira nem 314 néző váltott volna jegyet, hanem mondjuk 63, akik ott toporognak dideregve a lelátón csúzlival lődözve a győri zöldeket. A helyzet, persze, úgy sem egyszerű a Rába partján, hogy az ETO e pillanatban az igen előkelő második helyen áll.

Lehet, hogy mégiscsak jobb lett volna egy böhöm nagy rozsdás lakatot tenni a hangulatos tápiószecsői stadion kapujára. Vagy ha ez sem elég, odarendelni a helyi polgárőrség és tűzoltóegylet erős legényeit, hogy azok vigyázzák a rendet, no meg a bezárt kaput. Akkor legalább megkímélték volna az újpesti szurkolókat az utóbbi évek legnagyobb szégyenétől. Tápiószecsőn ki lehet kapni. De nem az Újpestnek...

Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte a minap Havasréti Béla. Béla bácsi  hiszen őt így szólítja mindenki  ötvenhárom esztendeje tudósítja a Nemzeti Sportot Győrből, és nem túlzás, nem találni olyan embert az ETO stadionjában, vagy éppen a Magvassy Sándorról elnevezett csarnokban, aki ne ismerné. Néhány nappal ezelőtt az ő tiszteletére kisebb ünnepségre került sor lapunk szerkesztőségében, és talán nem hiába reméljük, hogy szombaton, a GyőrBékéscsaba bajnoki mérkőzés keretében a zöld-fehér klub futballistái és vezetői is méltóképpen köszöntik majd őt&

Azt mondják, San Marino rémes ellenfél.Akkor már sokkal inkább jöjjenek a nagy sztárokat felvonultató válogatottak, és lássuk inkább Luis Figót, Zinedine Zidane-t vagy Raúlt, mint ezeket a derék, dolgos amatőröket.

Csak tessenek majd nyugodtan előkotorászni a Sokol kisrádiót, vagy a tekerős, nyekergős asztali készüléket. Szükség lehet rá megint. Aztán már csak kényelmesen el kell helyezkedni a sezlonon, hol a plafont, hol meg a lekopott parkettát bámulva hallgatni a meccset, éppen úgy, mint az ötvenes években, amikor Puskás Ferenc megcsinálta a visszahúzós cselt.

Eljött az idő. Drága jó magyar gyerekek, hamarosan pakolhattok, indulhattok és futballozhattok. Rajtatok a világ szeme, és persze az országé is, néhány napra megint futballnemzet lettünk, és ez jó, nagyon jó. Szombatig lehet álmodozni, reménykedni, esélyt latolgatni és azt a rendkívül frappáns szlogent emlegetni, hogy merjünk nagyok lenni. Nagyok, legalább akkorák, mint a svédek.Hogy 47 éve nem nyertünk Stockholmban?

Minden kedden egy-egy olyan játékosról közlünk portrét, aki meghatározó alakja volt a XX. század labdarúgásának. Bemutatunk hazai és külföldi futballistákat, régieket és újabbakat - természetesen a teljesség igénye nélkül. Elsősorban olyanokról írunk, akikről ritkábban hallani, kevesebbet tudni. A keresztrejtvény is mindig az aznapi főszereplőről szól. Sorozatunk újabb részében a magyar labdarúgás egyik jeles alakját, az újpestiek egykori klasszisát, Törőcsik Andrást mutatjuk be.Negyven fölött úgy van vele az ember, hogy időnként nyakatekert ideológiákat gyárt. Látja, nap mint nap látja a huszonéveseket hiper-szuper autókon száguldozni, idétlen tévéműsorokat nézni, aztán ilyenkor csak azt mondja: nekem annak idején sokkal jobb volt. Ezt aztán, ha legalább százszor elismétli, és a különböző szituációkban hangoztatja, a végén egészen hihetővé válik.