According to the former Szeged and Veszprém star, the fate of Hungarian handball in general depends on the performance of the senior national teams.

ALAPOVONAL. Az atlétika ugyanis a sportok királynője, alattvalói kétszáznál is több országból hódolnak neki, és a tízmilliós Magyarországnak e tény önmagában kijelöli a helyét a nap alatt.

ALAPVONAL. A szurkolói, sportkedvelői lét időben és térben meghatározott, korlátozott. Hiszen az emberi lét is az. A bélyeggyűjtő akkor boldog, akkor hódol szenvedéllyel és elégedetten a hobbijának, ha amellett, hogy általában szereti a bélyegeket, elsősorban a saját, az aktuálisan meglévő albumait szereti. Érvényes ez a futballdrukkerre is.

ALAPVONAL. Olykor megütközve tapasztalom, hogy a hervatag felhozatalért elsősorban felelős, pénzt, paripát, fegyvert megkapó szakemberek képesek a kívülálló hűvös tárgyilagosságával minősíteni az egyes csatavesztéseket. Miközben gyakran már az első lépést elvétik, amiért jórészt persze a felbolydult világ okolható.

ALAPVONAL. Hogy akkor kit, mit szeretek? Szeretem a kritikát, ha az a szubjektivitás, a tévedés lehetőségének fel- és elismerésével párosul. Szeretem a valódi szakvéleményt, ha az nem megfellebbezhetetlen, nem tudományoskodó, hanem közérthető. Szeretem, ha egy sportág avatott, felkent tudora tisztában van azzal: attól még, hogy e szakterülethez mindenki másnál jobban ért, egyáltalán nem biztos, hogy bármi máshoz is jobban értene az átlag földi halandóknál.

ALAPVONAL. Érdeklődéssel olvasnék egy listát arról, kik alkotják a FARE tagságát, hányan vannak. Mert bizonyságot szeretnék kapni arról, hogy a hevület és a küldetéstudat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy több tízezres szurkolótáborokról és áttételesen országokról véleményt, ítéletet alkothassanak, amely súlyos következményekkel járhat.

ALAPVONAL. Pedig nemhogy több emberöltő, egyetlen esztendő kimagasló teljesítményeit is bajos mérlegre tenni. Ezt igazolja szinte minden alkalommal az Év Sportolója Gála. A voksolás során a sportújságíróknak a bevett fordulat szerint az almát kell a körtével összevetniük, de egyszer valaki találóan jegyezte meg: még ennél is rázósabb a feladat, az almát a lopótökhöz mérjük. Ráadásul nem ritkán roppant bőséges a termés.

ALAPVONAL. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha a rajongásig szeretjük a sportot, ha mesterségesen a sportra szűkítjük érdeklődési körünket, életterünket, akkor megszűnik számunkra és körülöttünk az energiaválság, a háborús helyzet, a koronavírus a maga ki tudja már, hányadik mutációjával – de az nem önámítás, hanem lélekemelő realitás, hogy e csoda egy mérkőzés, egy verseny erejéig igenis bekövetkezhet.

ALAPVONAL. A sport azonban e tekintetben is üdítő, szenteste közeledtével mondhatom úgy is, üdvözítő kivétel. Itt nincs kényszerhelyzet, nincs kényszermegoldás sem. A választás lehetősége mindig adott. Nem is feltétlenül jó és rossz, hanem akár jó és még jobb között.

ALAPVONAL. Itt kezdődik a bökkenő. Mert míg háborúban nem elvárható a külső szemlélőnek is tetszetős győzelem, és a hazatérő csapatokat sem »Szép volt, fiúk!« üdvrivalgással fogadják, addig a modern professzionális labdarúgás a szórakoztatóipar egyik csúcsterméke. Azaz szórakoztatnia kellene.

ALAPVONAL. Az viszont teljes egészében az, hogy az emberi természet nagyjából örök. (Még ha a mai, „letörekvő” új korosztály számos képviselője úgy tesz, mintha az előző ötven, száz generáció tagjai folyamatos és súlyos tévedésben éltek volna.) Meggyőződésem szerint ezért is jelentene döbbenetes áttörést, revelációszerű felismerést, ha a Török Bódog által említett értékeket képesek lennénk számszerűsíteni.

ALAPVONAL. Ezzel el is érkeztünk a mába, az eredetileg holnapról előre rángatott Katar–Ecuador partihoz. Az eddigi legszerényebb szereposztáshoz – de valószínűleg nem a legeseménytelenebb nyitó meccshez. Mert bár a katari vb kapcsán minden korábbinál több a kétely és a bizonytalanság, annyit azért bátran kijelenthetünk: az eddigi négy 0–0-nál kevesebb gólt semmiképpen sem láthatunk.

ALAPVONAL. Dzsudzsák Balázsnak nem róható fel, hogy a daliás elődök egészen más nemzetközi és hazai versenyhelyzetben érték el azt, amit. Ő, mint mindenki, csak saját korában és közegében juthatott el oda, ahová.

ALAPVONAL. Mondanom sem kell, nagyon várom az atlétikai vb-t, egy kőhajításnyira az otthonomtól, de a pénteki bokrétaünnepen nem is elsősorban a szuper-, hanem a hétköznapi hősök körül jártak a gondolataim. Akik közé, némi önámítással, esetleg magamat is sorolhatom.

ALAPVONAL. Mert vallom, bizonyos hivatásokat, foglalkozásokat nem lehet jobb híján, elhivatottság nélkül űzni, és az edzősködés, kitüntetetten az utánpótlás-korosztályokban ilyen. A legsúlyosabb bűn, amelyet a ránk bízott gyermekkel szemben hosszú távon elkövethetünk, nem az, ha leteremtjük, akár oktalanul vagy otrombán, hanem az, ha becsapjuk, ha közönyösek vagyunk iránta és közös ügyünk iránt.

ALAPVONAL. Csupán aggódom. Bevallom, nem Pastorért, nem is elsősorban a délszláv vagy skandináv játékosokért. Hanem a magyar kézilabda színe-virágáért, Bánhidi Bencéért, Bodó Richárdért, Mikler Rolandért, Rosta Miklósért és e pillanatban leginkább Szita Zoltánért, aki talán maga sem tudja, mi és miért történt vele az elmúlt hónapokban. Aggódom a válogatottért, amely januárban sorsfordító világbajnokságnak vág neki.

ALAPVONAL. A sportoló visszavonulása, annak megtervezése azért is különleges, mert miközben a tudós, a művész, a műbútorasztalos vagy az újságíró az emberélet útjának felén juthat arra az elhatározásra, hogy ideje lenne már valami komoly, maradandó munkába fogni, ő éppen „nyugdíjba” vagy a civil létre készül.

ALAPVONAL. Ebben a csoportban az első, de az utolsó helynek sincs „várományosa”, ha fogadnék, talán mind a tizenkét mérkőzésen a hazai gárdára tennék. Miközben természetesen kizárható ez a forgatókönyv.

ALAPVONAL. Ezek a gyerekek már abban a magától értetődő tudatban nőnek fel, hogy összetartozunk, hiszen azt tapasztalják, hogy esetenként majd’ ezer kilométert megtéve és két országhatárt is átlépve magyar szóra magyar szó felel. Felesleges taglalni, e felismerés és annak hozadéka mennyire feszíti szét a kézilabda, a sport kereteit.

ALAPVONAL. A tradíció ugyanis a földkerekség összes pénzéért is megvásárolhatatlan. Mert az maga az idő, a generációk által és alatt felhalmozott tudás, tapasztalat, mentális és morális erő. A szinte minden téren hanyatló Európa e nyilvánvaló tényt hagyta figyelmen kívül, amikor az önfelszámolás, az önfeladás útjára lépett. A futball még kivétel, a sporton belül is.