A monstre pénteki program délelőtti szeánszát záró összecsapás ismét megerősítette a vízilabda alaptörvényét: az elitgárdák ellen szoros eredményre sincs esélye annak, aki félamatőrként míveli ezt a sportágat. Az ebből adódó különbségek okán fizikai, pontosabban fizikális képtelenség, hogy a jelenlegi germán gárda megszorítsa a magyart, avagy egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a Hajósban nem csupán az ördög veri a feleségét, de mi is a németeket.

SMS-üzenet az uszodából a szállodába: 44. Abban a pillanatban regisztrálhatta magában Godova Gábor, történhet itt bármi, csapata már biztos elődöntős. Nem mintha az ifiválogatott kapitánya, Merész András üzenete előtt kételkedett volna ebben (az oroszok nem ikszelnek a spanyolokkal, hanem legyőzik őket, a jugoszlávokkal szemben csak a kilencgólos vagy az annál nagyobb különségű vereség okozott volna mélyrepülést&), de azért a mai vízilabdában nem árt az óvatosság. Mostanság úgyis rengeteg furcsaság történik a sportágban&

Voltaképpen három jó évük volt az ausztráloknak: 1998-tól 2000-ig mindenki hozzájuk járt vízilabdázni, elvégre a világbajnokságot, a Világkupát és az olimpiát is ők rendezték. Az ausziknak ez mennyei ajándék ott, a bolygónk leghátsó szegletében, mert amúgy a kutya sem nézne feléjük, nem lenne kivel játszaniuk a nagy eseményeken, továbbá az ezek ürügyén szervezett közös edzőtáborok idején. Persze néhány hétre átruccannak a világnak azon szegletébe, ahol magas szinten űzik ezt a sportot, amúgy főnek a saját levükben.

Meglehetősen érdekes szöveget tölthet le a FINA, azaz a Nemzetközi Úszószövetség hivatalos honlapjáról az, aki a Patraszban botránykővé tett magyar orosz találkozóról kíván részleteket megtudni. Martin György, a magyar szövetség elnöke a szerdai sajtótájékoztatón külön kitért arra, hogy miközben a FINA néhány vezetője meghozta példátlan döntését, addig a FINA kommunikációs osztályának Patraszból tudósító munkatársa rendkívül izgalmasnak nevezte az összecsapást.

Esztendeje "csak egy gálára maradt erő a tönkrezsúfolt versenynaptár okán: igaz, az annak ellenére frenetikusra sikeredett, hogy az idényt elég nyögvenyelősen végigjátszó magyar együttes addigi teljesítményét meg nem hazudtolva kikapott a Világválogatottól. Mondhatni, idén "szét lehet osztani a revánsot, hiszen jó néhány, akkor szerepet vállaló külföldi edző és játékos tér vissza idén, hogy ismét a normális, hat csapatot felvonultató Unicum-kupán végezze el az utolsó simításokat.

Ha pezsgőfürdővel nem is, de egy szimpla esti ejtőzéssel, úszással megünnepelte volna a juniorválogatott az oroszok elleni fölényes győzelmet. Az Ambasciatori Hotel kedves pincére azonban úgy gondolta, megakadályozza azt a tervet, az istenért sem nyitotta ki a X. emeleten lévő medencéhez vezető ajtót. Hogy miként lehetséges, hogy a szállodában a felszolgáló a kapufelelős, ne is kérdezzék&

A magyar vízilabda százhárom éves történetében második ízben fordul elő, hogy egy klubcsapatban öt olimpiai bajnok szálljon vízbe egy szezonban. Arra már többször volt példa, hogy egy kvartettnyi aranyérmes szelje a habokat, eddig azonban csupán egyszer, 1965-ben jött össze egy nem mindennapi alakulat.

Az oroszok már épp egymást kezdték volna ölelgetni a Világliga döntőjének utolsó másodperceiben, amikor Alekszandr Jerisovnak eszébe jutott valami: magához vette a labdát, teátrálisan a medence széléhez úszott, a tribün azon része elé, ahol a magyar válogatott tagjai ültek, magasba emelte a Mikasát, és teli torokból üvöltve a mieink felé nyújtotta. A keletiek legjobbja ország-világnak, továbbá a FINA magasságosainak jelezte: nekünk is ajánlják győzelmüket.