Évkezdet a Gergely-naptárban

A túloldalon semmi újdonság: kilenc, ezen a szinten bevethető mezőnyjátékossal vonult fel a Vasas, azaz három minőségi cserével állt ki a bajnokság leginkább homogén, a darálást magas szinten űző együttese ellen. Az okokat mindenki ismeri, a 28 héttel ezelőtt történtek miatt azt sem csodálta senki, hogy a kezdésre roskadásig megtelt a Komjádi.
Két, a léc alsó lapjáról kivágódó labda vezette fel a meccset, emitt Kiss kései passzát próbálta megmenteni Molnár, amott Madaras előnyből találta el a fát – igaz, a kipattanóból Vindisch eltalálta a hosszú sarkot. Egy véleményes szerelést követően Biros egyenlített, majd ismét a második lövés hozott gólt a hazaiaknál: egy kiblokkolt bomba után megint Vindisch köszönt be. Ugyanez átellenben ment egyből is: Bereczki lóbált, s tüzelt eredményesen. Steinmetz zseniálisnak induló centerezésének értékéből vont le nem is keveset a felső léc, Kovács Olivér rövidsarkosát szintén a kapufa hárította. Ugyanez lett a sora a harmadik angyalföldi fórnak, aztán egy remek Varga Dániel-szerelést követően a kapusok közül elsőként Gergely ismerkedett meg a labdával, Varga Zsolt ziccerféleségét kapva le. A kihagyott helyzet megbosszulta magát, négy másodperccel a duda előtt Kiss dobatott gólt Báránnyal, aki két védő közül emelkedett ki – ez a "hagyd, én is hagyom” tipikus, ugyanakkor cseppet sem jövedelmező esete volt (2–3)…
Minthogy sejthető volt, erővel a Domino bírja majd jobban, a második rész elején parlagon hagyott angyalföldi előnyök – három zsinórban! – drága mulatságnak hatottak. Két hasztalan végigtámadott perc után egy gyors kontra és az ebből származó négyméteres (Biros), ráadásul rögvest érzékeltette is ezt. S miután Kósz indítása megcsúszott a hullámok hátán, Gergely elhalászhatta a labdát az egyedül úszó Steinmetz elől, a túloldalon "keletkezett” egy emberelőny, amit Bárány, a jó ég tudja, hogyan, bepöccintett (rossz volt a passz, a nyakára is hágtak…). Ha Kósz a meccs folyamán először nem piszkál bele a soros hátrány során a labdába, alkalmasint félidőre eldől a parti. Az így kapott eséllyel Madaras élt, időkérés után bevágta a fórt a hosszúba, s lőn 2–6 helyett 3–5. A negyedet záró Molnár–Steinmetz duellum, s az erre fújt páros kiállítás arra volt jó, hogy Kiss után Molnár is két hibaponttal tempózzon ki a szünetre, ami a vezetés ellenére is okozhatott volna némi főfájást dominós körökben.
Ezen sokat enyhített, hogy a kiállításból visszatérő centert helyettesítő Kiss kapott egy remek passzt Báránytól – ő jött amúgy Molnár helyett –, és úgy tette be Kósz fölött, hogy közben megütötték a kezét (enynyit Fortuna kacsintásáról). Kisvártatva az indítások nagymesterének számító Gergely tévesztett – túl hosszan küldte előre a labdát –, miáltal a megúszó Fodor helyett a Vasas jöhetett, és Tóth révén jött is. Fontos momentumnak ígérkezett az újabb Vasas-fór, ám Gergely épp otthagyta a kezét, ahová Varga Dániel húzta a labdát, később Tóth kapáslövésére ért oda nem kis bravúrral. Átellenben Kiss kapufája, majd Biros helyzetben adott rossz passza fagyasztotta az eredményt, de csupán átmenetileg: utóbbi a következő támadásnál nagyon telibe vágta a bal felső sarkot az ütemet még nem érző cserekapus, Németh fölött (4–7). A vendégek negyedbéli második akciógólját a piros-kékek második előnyből elért találata követte, Vindisch használta ki a blokkerdő relatív áthatóságát. Hanem a negyedzáró Honvéd-fórnál kiderült, Vári, meglehet, a szívére vette a Vasas-tábor súlyos esti sértéseit, avagy a kezéből egészen ócska ívben fölé szálló (kicsúszó) labda megbillent koncentrációról tanúskodott (5–7).
Az az érdekes, hogy Molnár centerből rátörölt labdája sem írt le egészséges röppályát, mégis bepottyant Németh fölött, Sugár távoli, időnél elengedett pattintása pedig arról tanúskodott, hogy az angyalföldi kapuscsere ezúttal nem hozott gyümölcsöt (5–9). Három perc volt hátra, amikor Vindisch meglelte a bal felsőt – ez volt a negyedik gólja! –, újból némi reményt adva, s ha Binder kihasználja a következő emberelőnyt, akár egy olyan hajrát is el lehetett volna képzelni, mint amilyet a BVSC ellen láttunk a Vasastól. Csakhogy a hatalmas termetű Gergelyben sokadszor is elakadt a labda, ami olyasvalamit sugallt, hogy a piros-kékek és a piros-fehérek csatáját a piros sapkások posztján nyerte meg a Domino.
Ja, és ha már piros: vér nem folyt. Jelen esetben, ne tagadjuk, ez is fontos.

Mestermérleg
Földi László: – Úgy érzem, ismét bebizonyosodott, van tartása a csapatnak. Ennél csak erősebbek lehetünk, azt pedig ma is láthattuk, nem vagyunk gyengék. Sajnos, a fontos pillanatokban nem úgy ment, ahogy korábban, a kapuscsere sem segített, ettől függetlenül jelen helyzetünkben elégedettnek kell lennünk.
Kovács István: – Mindent úgy csináltunk, ahogy előre megbeszéltük, így aztán minden tekintetben jobbak voltunk a Vasasnál. Madaras Norbit kivettük a játékból, rengeteg hátrányt kivédekeztünk, akciógólokat lőttünk, azaz aligha lehet megkérdőjelezni győzelmünk jogosságát.